Nasszer Al-Attijah úgy érzi, még van esélye

Egyre fogynak. No, nem a testsúlyukról beszélünk, bár egy ilyen két és fél hetes megméretés biztosan fizikailag is megviseli őket, hanem a mezőny létszámáról. Tizenkét nappal ezelőtt 362-en rajtoltak el Buenos Airesből, mostanra azonban mindössze 211-en maradtak. Mondhatnánk, ez a Dakaron normális, de talán mégsem az, s erre utal, hogy a hétfői szakaszt jócskán lerövidítették a szervezők, s a rajtját is eltolták néhány órával, mivel túl sokan értek célba vasárnap éjszaka, illetve hajnalban, s időt akartak adni nekik.

Az egyik utolsó sivatagi nap várt rájuk, amely a motorosoknak külön csemegét hozott: nem egyesével, hanem egyvonalból húszasával rajtoltak, s ez nemcsak remek látvány, de az előzgetések miatt jóval izgalmasabbá is teszi a versengést.

„Legalább tizenötször cseréltünk helyet az élen" – mondta a célban Cyril Despres, aki 170 versenykilométer megtétele után mindössze négy másodperccel(!) maradt el Marc Coma mögött...

Istenem, milyen tűzijátékot produkálhattak volna ők ketten, ha a spanyolnak nincsenek technikai gondjai, vagy legalább nem büntetik meg hat órára szabálytalan kerékcsere miatt a szünnapon...

Apropó, szünnap. A pihenő alkalmával volt idő sztorizgatni, s volt idő meghallgatni a sztorikat. Így derült ki például, hogy a táborban járt Rudolph Schenker, a Scorpions gitárosa (akit teljesen elvarázsolt a viadal hangulata), s hogy a napokban Étienne Lavigne nemcsak a versenyigazgató, hanem egy mentőangyal szerepében is tetszelgett.

Történt, hogy Annie Seel (aki összetett 51. helyével a mezőny legjobb női motorosa) ment, ment a sivatagban, amikor egyszer csak egy szakadékot pillantott meg közvetlenül maga előtt. A sportoló agya ilyenkor a másodperc töredéke alatt reagál: a csinos szőke Annie levetette magát a motorról, amely pillanatok múlva hat méter mélységben landolt.

Csend és tanácstalanság – nagyjából így lehetne leírni a helyzetet, ám néhány perccel később a távolban feltűnt egy helikopter, s megérkezett a versenyigazgató. Kölcsönkérte Annie Seel sisakját (hogy ne sérüljön meg az esetlegesen a fejére eső kövektől), leereszkedett a hasadékba, és kimentette a motort. Annie pedig köszönte szépen, és folytatta a versenyt, ám az ő olvasatában mostantól a mentőangyal és a Lavigne szó közé simán lehet egyenlőségjelet tenni.

Ennyit a motorosokról, és akkor nézzük, mi történt az autós mezőnyben. Nasszer al-Attijah megnyerte a szakaszt, s ami talán még ennél is fontosabb, majd hat perccel megelőzte csapattársát és egykori példaképét, Carlos Sainzot. Ez pedig kulcsmomentuma volt a második hétnek – s a katari pilóta nyilatkozatából kiderült, hogy miért.

„Muszáj volt legyőznöm Carlost, mert ha még jobban elhúz tőlem, akkor a vezetőség talán csapatutasításon kezd gondolkodni, annak pedig egyáltalán nem örültem volna. Most viszont nyílt a küzdelem, folytatódhat a csata. Nagyon örülök, mert még életemben nem nyomtam ennyire a gázt, mint most, s meglett az eredménye..." – mondta al-Attijah, aki, mint a fentiek is mutatják, már mindössze nyolc és fél perccel marad el Sainz mögött az összetettben.  Az utolsó napokra is marad tehát izgalom – igaz, végül Volkswagen-házibajnoksággá alakult át a Dakar.