Így vezess (vagy ne) a sivatagban!

Sivatagi autóvezetési lecke – kezdőknek.

1. Ha tényleg eldöntötted, hogy a dűnék között szeretnél autózni, indulj a lehető legkorábban, mert reggel még hideg a homok, vagyis kevesebb esély van rá, hogy fogságba ejt. (Kivétel ez alól a szerdai nap, amikor hiába ébredünk hajnal négykor – már megint –, s hiába kelünk útra ötkor, vagyis még sötétben, az első magasabb homokdomb tetején úgy felakadunk, mint óvatlan betörő a szögesdrótkerítésen. Az ok: a sofőrünk a mögöttünk jövőkre figyel, nem az autóra, s túl hamar fékez. Nem nagyon feneklik meg a Toyota, csak éppenhogy. Így azután kiássuk a kerekek alól a homokot, megtoljuk egy kicsit, és már gurulunk is lefelé a dűne tetejéről. Lehetne rosszabb is – volt is, lesz is.)

2. Mindig kapcsolj négykerékhajtást, mielőtt lehajtasz az aszfaltútról. (Ez simán megy, a bal első keréknél matat valami Khaled – ő a sofőr, elég jó sivatagi jártassággal –, és már hasítunk is a homokon.)

3. Ne felejtsd el kiereszteni a levegőt a kerekekből. Normál esetben 2.0 a guminyomás, legalább 1.5 barra kell leereszteni, de akik nem félnek a defekt lehetőségétől, azok 1.2-t is megkockáztatják. (A mi emberünk tapasztalatból dolgozik, csak úgy szemre.) Ja, és persze vissza is kell fújni utóbb...

4. Semmiképp se indulj neki egyedül a Szaharának, mert órákat ásni negyven fokban (márpedig szerdán annyit mutatott a hőmérő higanyszála), egyedül... Nos, annak az élvezeti értéke a nullával egyenlő.

5. Megfelelő vízmennyiség nélkül még csak gondolni se merj a sivatagi kalandra, mert csak a teve képes tartalékolni a folyadékot. Vagy a másik ötlet, hogy növessz púpot (kettőt), de az egy kicsit macerásabb.

6. Amúgy meg a legjobb (mindenkinek), ha felfogadsz egy sivatagi jártassággal bíró „helyi erőt”, ő elvisz bárhová, és rá sem kell hederítened a fentiekre.

Persze, a Fáraó-rali indulói nem fogadhatnak fel „hivatásost” (pedig ezen a napon egyikük-másikuk Isten bizony szívesen megtenné), úgyhogy rájuk a verseny leghosszabb napja vár Tibniya és Abu Mingar között. A szakasz vége már a „fehér sivatagban” zajlik, gyönyörű, hófehér sziklák között – az egyik gomba alakú, a másik olyan, mint a piramis, a harmadik emberi arcot formáz, a negyedik elefántot – csupán fantázia kérdése az egész.

„A sivatag az sivatag. Nehéz elmondani, mitől annyira gyönyörű” – fogalmazott a kétszeres Dakar-győztes Jean-Louis Schlesser, aki ezen a napon hosszasan vesztegelt egy mély gödörben, úgyhogy az előző napi szakaszgyőzelem után most megint Kalifa al-Mutajvej került előnybe a vk-sikerért zajló csatában az autósoknál. A dubai Mini-pilóta a Dakarra készül, de előtte még nagyon szeretné megnyerni az összetett világkupát. Hogy sikerül-e neki, azzal kapcsolatban néhány nap múlva okosabbak leszünk.

A motorosoknál a Husqvarnák egyszerűen szárnyalnak. „A motorok pokoli gyorsak, a versenyzők fiatalok és úgy húzzák a gázt, mint az állat. Új távlatokat nyitnak. Persze, azért minden csodálatom ellenére sem szeretek mögöttük menni” – fogalmazta meg remekül a lényeget a norvég Pal-Anders Ullevalseter. No igen. Joan Barreda szerdán is a leggyorsabb volt, miközben a fő rivális Jordi Viladoms motorproblémákkal küszködött. Őt vigasztalhatja, hogy hátravan még három hosszú nap a végéig, hiszen egyelőre nem áll jól az összetett vk-ezüstért folyó csatában.

A „fehér sivatag” csütörtökön mindnyájukat „visszavárja”.