Azt a két óra alvást is csak azért engedélyezték maguknak, mert a Loctite ragasztónak meg kellett száradnia, mielőtt beleöntötték az olajteknőbe az olajat. A fentiek fényében mondhatjuk tehát, hogy az Opel Dakar Team szervizcsapatának nem volt pihentető éjszakája.
„Hosszú napunk volt... – sóhajtott még este, a táborba érve Szalay. – Dél előtt nem sokkal állt meg a Mokka, hallottam a csattanást, ahogy eltört az első kardántengely, és szinte rögtön szétvert valamit az autó elejében, akkor még nem tudtuk, hogy mit. Utóbb kiderült, az olajteknőt lyukasztotta ki. Órákig vártunk, hogy jöjjön valaki, a szervezők vagy a versenyzőtársak közül, aki kihúz minket, de nem jött..."
Végül már majdnem sötétedett, amikor négy helyi srác egy vagány terepjáróval a segítségükre sietett. Na nem maguktól, hanem inkább annak köszönhetően, hogy a világon mindenhol vannak segítőkész magyarok Krizsicsko Imre már több mint két évtizede az emírségekben él, és versenyautókat épít, az itteni világkupa-futamról sem hiányozhat, az ő barátai segítettek Szalayéknak kikeveredni a bajból.
Az Opel Dakar Team párosa így este tízre ért a táborba, és büntetéssel ugyan (annak mértékét később határozza meg a felügyelő testület), de folytathatta a küzdelmet, s nekivághatott a verseny egyik legnehezebb szakaszának.
„Nemcsak a helyieknek köszöntem meg a segítséget – nem kértek viszonzást, de elfogadták a csapatpólót, s örültek, hogy ha átmenetileg is, tiszteletbeli csapattagok lettek –, hanem a csapatomnak is, amely ismét emberfeletti munkát végzett" – mondta Szalay a rajt előtt.