Africa Race: homokszín előtt csillogás Monacóban

Napfényes, ragyogó délután volt Monacóban – karcsú, elegáns, méregdrága jachtok ringatóztak a vízen, ám ezúttal más járművekre irányult a figyelem. Mert bár a hercegségben a technikai sportokat mindig jó szívvel fogadják, terepjárók és versenykamionok azért a ritkábban fordulnak meg itt.

Most azonban jöttek sorban. Előbb a motorok, majd az autók, végül pedig a monstrumok. Egy éjszakát maradnak, szilveszter délelőttjén a híres StarsʼnʼBars étterem előtt gurulnak majd át az Africa Race rajtdobogóján – ünnepélyes keretek között, hogy aztán egy hatalmas komppal a fekete kontinens felé vegyék az irányt, ahol Marokkót és Mauritániát átszelve a szerencsésebbek 6500 kilométer megtétele után megérkeznek Szenegálba.

„Az F1-es futamok közül a monacói a kedvencem, a helyszín, az izgalmas futamok, a hagyomány miatt, szuper érzés, hogy innen rajtolunk. Negyedszer vagyunk itt, remélem, ezúttal dobogóra állhatunk" – mondta Szalay Balázs, utalva arra, hogy a nagydíjhétvégéken éppen itt építik fel a Formula–1-es depót.

Mielőtt navigátorával, Bunkoczi Lászlóval együtt letudták a kötelező papírmunkát, az Opel Mokka pedig átesett a kötelező technikai ellenőrzésen. Csakúgy, mint Kovács Miklós (Scania), valamint Darázsi Zsolt (MAN) versenykamionja.

A rutinos sivatagi rókák úgy vannak vele, a papírmunka a kötelező rossz, amin túl kell esni, de most mintha könnyebben ment volna, mint máskor – lehet, a gyönyörű környezet, vagy a tavaszi időjárás volt az oka. Esetleg az, hogy a csillogás, amely ezt a várost jellemzi, most egyértelműen rájuk vetült.

A Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Ács László trió vadonatúj, csőrös Scaniája például közönségsikert aratott, ahogy a szűk utcákon ügyesen bemanőverezett a kikötőbe.

„Néhol alig fértünk el a hercegség utcáin, de már ez is hatalmas élmény volt: rengetegen voltak az utak mentén, és imádták, hogy jöttünk. Ez a nyolcadik Africa Race-em, és azt kell mondanom, látványosan fejlődött a szervezés, a mezőny pedig egyre magasabb színvonalú, nincs lehetőség lazításra, minden nap a topon kell lenni" – mondta Kovács Miklós.

„Lélekben már Afrikában járunk, alig várjuk, hogy tényleg ott legyünk, és végre elrajtoljon az első szakasz" – tette hozzá Darázsi Zsolt, aki 2007-ben versenyzett legutóbb a Szaharában – akkor még a Dakaron.