Dakar: kaptak zászlót, süteményt, és belekóstolhattak a sivatagba is

Pisco kecsua nyelven annyit jelent: madár. S bár a város valamikor az inka korban a térségben található gazdag madárpopulációról kapta a nevét, a versenyzők közül néhányan szombat délután azt kívánták, bárcsak szárnyaik nőhetnének.

A Dakar rali első szakasza ugyanis rövid volt, de nagyon trükkös. Elsősorban amiatt, hogy a motorosok fordított sorrendben rajtoltak, s a mezőny hátsó traktusa bizony nem arról híres, hogy különösebben sokat használná az itinert (inkább követik a nyomokat), így a szélrózsa összes irányából érkeztek a pilóták. Ha fentről látják, talán tisztább lett volna a kép. Erre azonban nyilván nem volt lehetőség, úgyhogy kénytelenek voltak a rutinjukra vagy a szerencséjükre hagyatkozni.

De ne szaladjunk ennyire előre!

Mindenképp említést érdemel ugyanis, hogy a 40. Dakar rali rajtja elképesztő érdeklődés mellett zajlott le, akkora szeretethullám irányult a versenyzőkre, amit el sem tud képzelni az, aki még nem járt a dél-amerikai versenyen. Itt az emberek valósággal megvesznek a terepraliért (Szalayék autójába dobtak be kókuszos kekszet és perui zászlót is), és teljesen mindegy, hogy valaki nyert már Dakart, vagy még életlében nem ért célba – egyforma tiszteletnek örvend. Csak azért, mert belevág, csak azért, mert vállalja, hogy megméreti magát a 9000 kilométeres távon. Főleg, hogy az idei Dakar az utóbbi évek egyik legnehezebbjének ígérkezik, s ez már az első napon is kiderült.

Mindössze 31 kilométer volt a táv, ám rögtön bezavarták a népet a sivatagba, s volt egy trükkös pont, ahol jó néhányan hibáztak, köztük a két magyar, Dési János és Horváth Lajos is.

„Csak a célban vettem észre, hogy nem érintettem az egyik GPS-pontot, vagyis akkor, amikor a többiek felhívták a figyelmemet a buktatóra. Bosszantó, mert nem volt nehéz szakasz, de a tizenötödik kilométernél többen elkeveredtek, össze-vissza vezettek a nyomok, és én jobbról kikerültem a dűnét, amire fel kellett volna menni” – mondta Dési.

„Ez még csak az első szakasz, de már most rengeteget búvárkodtam, beleestem a homokba, kijöttem belőle, beleestem, megint kijöttem. Én is tévesztettem, ugyanott, ahol Dési Janek, úgyhogy várjuk, mi lesz a következménye” – tette hozzá Horváth, akinek ez a második Dakarja, amelyen a fő célja a célba érkezés.

Ami pedig a következményeket illeti, mindketten büntetést kaptak, 20-20 percet, de nem valószínű, hogy ez bármiről is dönt majd, sok víz lefolyik a Dunán, amíg a 9000 kilométeres menet végén a mezőny eléri Córdobát.

A két rutinosabb versenyzőn, a vajdasági Saghmeister Gáboron és az erdélyi Gyenes Emánuelen nem fogott ki az ominózus pályaszakasz – igaz, ők is veszítettek két-három percet, mire megtalálták. Viszont talpon vannak, s tudják, ez a lényeg, hiszen ezen a szakaszon többet lehetett volna veszíteni, mint amennyit nyerhettek. Ami az élmezőnyt illeti, a bajnoki címvédő Sam Sunderland nagyon bekezdett – utolsónak rajtolt, de a legjobb időt érte el – csak ha bárkinek kétségei lettek volna a szándékait illetően.

Az autósoknál mindenki azt várta, hogy hatalmas taktikai csata következik, mivel vasárnap ők rajtolnak elsőként (a motorosok mögöttük), így könnyedén bajt hozhat a fejére az, aki elsőként rajtol és kijelöli a nyomokat. (Ez ugyanis egyértelműen lassítja az embert.)

A kétszeres Dakar-győztes Nasszer al-Attijah azonban fittyet hányt a taktikára, s pályafutása 14. Dakarját szakaszgyőzelemmel kezdte, megelőzve csapattársát, a holland Bernhard ten Brinkét. Lemaradt (de nem szándékosan) Sébastien Loeb – a kilencszeres ralivilágbajnoknak a szakasz harmadik kilométerénél fékproblémái támadtak, így több mint öt percet veszített. S ebben a sűrű mezőnyben ez akkor is rettenetesen sok, ha tudjuk, hogy még nagyon a verseny elején tartunk.

A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős a 36. helyen ért célba. Ez éppen jó pozíció ahhoz, hogy a páros elől indulók ne tartsák fel őket és ne poroljanak előttük a vasárnapi hosszú, pokolinak ígérkező dűnés szakaszon.

„Bevallom, egy kicsit izgultam, mert nem igazán emlékeztem, milyen itt a homok – vallotta be Szalay. – Ám aztán amikor bent voltunk a dűnék között, eszembe jutott. Nem fogja úgy az autót, mint a Szahara homokja, így egészen kellemes volt rajta autózni. Igazi Dakar-nap volt, egy kicsit ugyan rövid, de ha ilyen szakaszok lesznek, hamar megtizedelődik majd a mezőny. Nekem tetszett, mert lendületesen lehetett közlekedni, egyetlen gondunk volt, rögtön a rajt után nem mentünk elég pontosan, kihagytunk egy GPS-pontot, ami miatt vissza kellett fordulnunk, úgyhogy majdnem két kilométert tettünk meg pluszban.”

Bunkoczi László azt mondta, a történteknek az a tanulsága, hogy nagyon pontosan kell menni, mert lehet, hogy tíz méterrel kerülték el a pontot, amikor nem mentek el az előttük lévő kerítésig, s utóbb megfizettek érte. Persze nincs baj, alig veszítettek időt. Más kérdés, hogy a navigáció sokkal nehezebb, mint amikor legutóbb itt jártak. Az új szabályok szerint a GPS nem mutatja az irányt sem (korábban egy nyíl legalább azt jelezte, merre kell tartani, hány fokban kell haladni), és így kell tűpontosan érinteni a GPS-pontokat. Ezzel alaposan megnehezítették a versenyzők dolgát.

Volt, akinek már a rajt előtt akadt nehézsége: a start előtt két kilométerrel Stéphane Peterhansel autójába belement valaki hátulról, de szerencsére sem a járműnek, sem a versenyzőnek nem esett baja.

40. DAKAR RALI
1. szakasz, Lima–Pisco (össztáv: 273 km, ebből szelektív szakasz: 31 km)
Autósok: 1. Nasszer al-Attijah, Mathieu Baumel (katari, francia, Toyota Hilux) 21:51, 2. Ten Brinke, Perin (holland, francia, Toyota Hilux) 25 mp h., 3. Fuchs, Mussano (perui, Borgward) 34 mp h., …36. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Crossland X) 7:32 p h.
Motorosok: 1. Sam Sunderland (brit, KTM) 20:56, 2. Van Beveren (francia, Yamaha) 32 másodperc hátrány, 3. Quintanilla (chilei, Husqvarna) 55 mp h., …81. Saghmeister Gábor (szerbiai, KTM) 16:36 p h.,…85. Gyenes Emánuel (romániai, KTM) 18:14 p h., …104. Dési János (magyar, KTM) 29:01 p h., …135. Horváth Lajos (magyar, KTM) 1:03:12 ó h.