Rali ob: tragikus baleset a Miskolc ralin, elhunyt Tóth Zsolt

„Nem félünk, csak néha megijedünk...” – búcsúzott az egyik rutinos navigátor a másiktól.

Hát itt most mindenki nagyon megijedt. Azután meg nagyon, de nagyon elszomorodott.

Hiába tudjuk – s tudta ő is –, hogy az autósport veszélyes, valahogy mégsem kalkulálunk azzal, hogy ebbe még a mai modern technikai háttérrel is bele lehet halni. Vagy legalábbis bízunk benne, hogy így nem lehet. Vagy itthon nem lehet. Hisszük, hogy csak nagyon messze, ismeretlen emberekkel történik meg ilyesmi.

Először csak arról szóltak a hírek, hogy a Dudás Gergő, Tóth Zsolt páros 11-es rajtszámú Škoda Fabiája a mályinkai szakasz egyik gyors kanyarjában, egy „bal háromban” lesodródott az útról, be a fák közé. Az autó tulajdonképpen nem tört össze annyira vészesen, az ilyenből ki szoktak szállni a versenyzők, leporolják az overalljukat, kicsit megmozgatják a nyakukat, amit meghúzott az öv, és mennek tovább.

Most nem ez történt. Hanem az, hogy a navigátor, aki immár évtizedek óta nem hiányozhatott a szervizparkból és a versenyekről, balszerencsés módon nagyon súlyosan megsérült. A mentő pillanatok alatt a helyszínre ért, ám sajnos az orvosok nem segíthettek: Tóth Zsolt a helyszínen életét veszítette.

S a ralisoknak, akik néhány perccel korábban még készültek a rajtra, a folytatásra, akiknek a világjárvány miatt hosszúra nyúlt téli szünet után bizsergett a tenyerük a volánon, hirtelen semmi, de semmi nem számított már. Nem volt többé jelentősége a stoppernek, a tizedmásodpercekre menő csatának, egyáltalán a versenynek.

Mert elment egy közülük. Egy jó ember, egy ragyogó navigátor, a ralis család meghatározó, pótolhatatlan tagja. (A baleset pontos körülményeinek vizsgálata a rendőrség bevonásával zajlik: az autó pilótája, Dudás Gergő szerencsére nem szenvedett sérüléseket.)

A Magyar Nemzeti Autósport-szövetség (MNASZ) vezetősége és a verseny szervezői mérlegelték, hogy a tragédia egyaránt érintette az első és a másodosztályú mezőnyt (a pilóta a másodosztályból jött fel az idén), majd a versenyzőkkel egyeztetve úgy döntöttek, ilyen lelkiállapotban nem lehet felküldeni senkit sem a pályára, így leállították a versenyt.

„Lesújtott a hír, mert nagyon jóban voltunk Zsoltival, a ralisport emblematikus figurája volt – mondta Turán Frigyes, a bajnokság éllovasa. – A tragédia után a ralitársadalom összezárt: az első nyolc-tíz páros úgy döntött, hogy nem szeretne tovább menni, fel is hívtuk ezzel a versenyigazgatót, aki nem sokkal később visszahívott minket, hogy a vezetőség is egyetért, és úgy döntött: nem folytatódik a verseny. Ez volt a jó döntés, egyrészt mert nem tudom, vagyunk-e annyira profik, hogy egy ilyen eset után tudtuk volna folytatni, másrészt annyival tartozunk Zsoltinak, hogy meghajlunk az emléke előtt.”

A szövetség vezetői és a verseny szervezői búcsúztatót rögtönöztek ott, a helyszínen, a szervizparkban, ahol annyi, de annyi emlékezetes pillanatot élt át a rutinos navigátor, aki jó néhány versenyzőnek diktálta az itinert az elmúlt majdnem három évtizedben.

A búcsúztatón ott volt a Miskolc rali teljes mezőnye, a versenyzők, a szervizesek, a sportág vezetői – mindenki. Összetörten álltak a hatalmas fehér koszorú, Tóth Zsolt fotói előtt, és egyre csak gyűltek a mécsesek, ki tudja, honnan kerültek elő ilyen rövid idő alatt, de pillanatok alatt több száz lett belőlük, mintha ezek az apró lángocskák hozhatnának némi enyhülést.