Michelisz Norbert: Semmiképpen sem adom fel a harcot

– A bojkottált nürburgringi futam után a Hyundai a hétvégén visszatér a rajtrácsra. Örült a hírnek?
– Persze, de azt tudni kell, hogy ezek az ügyek a versenyzőkénél magasabb szinteken zajlanak – mondta Michelisz Norbert, a túraautó-világkupa magyar címvédője. – A Nürburgringen is a bejelentést megelőző este közölték velünk, hogy nem indulunk, más kérdés, hogy úgysem tudtam volna változtatni a helyzeten, így próbáltam a tőlem telhető profizmussal kezelni. Hazajöttem, és elkezdtem készülni a szlovákiai versenyre, attól függetlenül, hogy tudtam volna, indulunk, vagy sem. Egyszerűen azért, mert ez a dolgom.

– Milyen volt a  tévében nézni a nürburgringi versenyeket?
– Elég furcsa. Főleg azért, mert legutóbb 2011-ben történt ilyesmi, amikor nem indultunk az idénynyitón, ami azt jelenti, az utóbbi tíz évben, ha verseny volt, én ott álltam a rajtnál. De muszáj volt túllépni ezen, és menni tovább.

– Tegye már meg, hogy közelebb visz minket a megoldáshoz azzal kapcsolatban, miért is érintette annyira hátrányosan az esélykiegyenlítő rendszer a Hyundait, hogy az idénynyitón a top tízbe is alig tudott bekerülni az utóbbi két év világkupagyőztese!
– Tavaly a Hyundai 97.5 százalékos motorerővel fejezte be az idényt – így lettem bajnok –, majd Zolderre 95 százalékra csökkentették a teljesítményünket, ami meg is mutatkozott az eredményen, a top tíz is elérhetetlen álomnak tűnt. Aztán az elvett két és fél százalékot visszakaptuk a nürburgringi futam előtt, mégsem indultunk, most, a szlovák verseny előtt azonban a turbónyomás változtatásával is visszakaptunk némi teljesítményt. Bizakodó vagyok.

– Az elmúlt két év edzéselsőségei magabiztosságot adnak ezen a pályán?
– Kicsit talán igen. A pálya vonalvezetése fekszik a vezetési stílusomnak, itt szinte az első kör után úgy éreztem, rátaláltam a helyes ritmusra.

– Ez az, amit a Hungaroringen például kevesen éreznek.
– A mogyoródi pálya nekem azért más, mert ott vezettem életemben a legtöbbet, ismerem azokat az apró trükköket, amelyeket a többiek talán nem, ezért vagyok otthon is magabiztos. Szlovákiában nem mentem többet a riválisoknál, mégis valahogy közel áll a stílusomhoz.

– Leírná ezt a stílust?
– Sok olyan kanyar van a szlovák pályán, amelyben szinte be kell fékezni az autót a hosszú, nyújtott fordulókba, vagyis fékezni és kanyarodni is kell egyszerre, kombinálni a hosszanti és oldalirányú erőhatásokat. A pályafutásom kezdetén ebben lemaradásban voltam a többiekhez képest, de annyit dolgoztam rajta, hogy mára ez az egyik erősségem.

– Mit szólt, amikor megtudta, hogy sem most Szlovákiában, sem egy hétre rá a Hungaro­ringen nem lesznek nézők a lelátókon?
– A hazai futamot minden évben azért vártam annyira, mert a nézők remek hangulatot varázsoltak a mogyoródi dombok közé, és a nagy részük nekem szurkolt. Fájó még a gondolat is, hogy az idén nem így lesz, sőt, hogy üres lelátók előtt versenyzünk, ugyanakkor ha figyelembe vesszük a járvány intenzitását, valószínűleg ez volt a helyes döntés.

– Pedig ez lett volna az alkalom, hogy itthon is megmutassa az egyes rajtszámát. Nehéz volt megválni az ötöstől?
– Nem. Szeretem az ötöst, de az elejétől kezdve mondogattam, ha lehetőségem lesz az egyesre cserélni, megteszem. Szívmelengető érzés volt, amikor először megláttam a Hyundaion, azóta már egészen megszoktam.

– Mit gondol, a legutóbbi bojkott ellenére meglehet még a címvédés? Megtarthatja az egyest?
– Az első két hétvégén csak két-két futamot rendeztek, úgyhogy a tizenhatból van még tizenkét versenyünk – hosszú az út, és én semmiképpen sem adom fel a harcot. Persze, a címvédéshez az kell, hogy versenyképes legyen az autónk, és folyamatosan a dobogós helyekért, a győzelemért küzdhessünk.

TASSI FOLYTATNÁ A MENETELÉST

Az elmúlt két versenyhétvégén két futamot rendeztek a túraautó-világkupában, míg Szlovákiában háromszor állnak fel a rajtrácsra a mezőny tagjai – mindháromszor vasárnap, ami azt jelenti, hogy sűrű lesz a programjuk. A hondás Tassi Attila mérlege eddig két hétvége, két dobogó, s nyilván a fiatal magyar versenyző bízik a hasonlóan eredményes folytatásban.

„Jó kis szezonrajt volt, főleg úgy, hogy két teljesen különböző pályán is megmutatkozott, milyen remek a versenytempónk – mondta Tassi. – Tavaly ez a pálya nem feküdt nekem különösebben, de a két dobogós hely magabiztosságot ad, és bízom a hasonló folytatásban. Az elkövetkező hetek nagyon fontosak nekem, először is azért, mert most hétvégén három futamot teljesítünk, vagyis már az első szabadedzéstől kezdve jól kell szerepelni, aztán a jövő héten következik a hazai versenyem.”