„Rossz hír – vágta rá egyből Aleix Espargaró, amikor az NSO az F1-es Katari Nagydíj híréről kérdezte őt. – Imádom Katart. Szeretem a pályát, de az F1-es autók mindent tönkretesznek a leszorító erő miatt. Szóval meglátjuk. Persze a katari emberek miatt örülök, hiszen a MotoGP után az F1-et is élvezhetik majd, ami fantasztikus. De, ami a pályát illeti, nagyon sima most, nagyon jó. Remélem, nem teszik majd nagyon tönkre.”
Joan Mir szerint az aszfalt megérzi az F1-es autókat
„Főleg egy gyors pályán, mint amilyen a katari, felgyűrik az aszfaltot. Leginkább a pálya utolsó szakaszában, a jobbos kanyarokban, ahol padlógázzal mennek majd. Ahhoz hozzászoktunk már, hogy amikor odamegyünk, akkor a pálya először nagyon koszos, de huplik nem igazán voltak eddig.”
Franco Morbidelli persze ebben a hírben is megtalálta a jót, bár az első gondolata neki is az volt, hogy biztosan huplissá válik majd a pálya.
„Olyan pályákon látni az F1-et, ahol mi is versenyzünk ösztönző. Én nagyon szeretem a Formula–1-et, egyébként is követem, de amikor olyan pályán mennek, ahol mi, az még lenyűgözőbb, mert látod az időbeli különbséget, a sebességet, amit elérnek a kanyarokban az autókkal.”
A losaili pályán 2004 óta rendeznek MotoGP-futamokat, 2007 óta ez a szezonnyitó helyszíne, 2008-ban pedig itt rendezték az első villanyfényes futamot fél évvel megelőzve az F1-eseket. Az autós sorozat 12 évre írt alá a katariakkal, akik jövőre a futball világbajnokság miatt nem rendeznek futamot, az pedig még nem dőlt el, hogy 2023-tól mi lesz a helyszín, az utcai pálya terve sem zárható ki.
Texasi-i rodeó
És ha már huplik, ezt a szót a hétvégén még sokat fogjuk hallani a versenyzőktől, hiszen az austini pálya szintén nehézségek elé állítja a mezőnyt ebből a szempontból.
Ugyan néhány részét a pályának újra aszfaltozták, illetve próbálták simábbá tenni, de állítólag nem a legkritikusabb helyeken avatkoztak be. A puding próbája persze az evés, így a mai szabadedzések után már a versenyzők, általuk pedig mi is okosabbak leszünk majd.
A tekintetek nagy része persze Marc Márquezre szegeződik majd, akinek az USA-ban különösen jó a mérlege (a MotoGP-ben 11 alkalomból 10-szer nyert az Államokban, ehhez jön még két Moto2-es győzelem), és persze nagyon fekszik neki az austini pálya maga, ahol 2019-et kivéve – amikor vezető helyről bukott a kilencedik körben – minden futamot megnyert. Abban az évben egyébként a texasi verseny volt az egyedüli, amit nem elsőként vagy másodikként zárt.
„Normál esetben nagyon élvezem itt a motorozást. Ez az elsődleges cél most: hogy élvezzem a hétvégét. Ha megnézzük az idei szezont, akkor többet szenvedek, mint amennyire élvezni tudom a motorozást. Nehéz ez a pálya, sok irányváltoztatással és kemény féktávokkal, de szerencsére főként balosokkal, ami segíteni fog. Ha jól tudom érezni magam a motoron, akkor az eredmény is jön majd.”
Valamit tenni kell, de mit?
A hétvégét felvezető médianapon elkerülhetetlen volt a kérdés, hogyan lehetne még biztonságosabbá tenni a sportot, főként, ami az utánpótlás bajokságokat és kategóriákat illeti.
„Az egyik gond szerintem a motorok ereje, az alacsony korhatár és a kevés tapasztalat – kezdte Pol Espargaró. – Ha javítani akarunk a helyzeten, akkor emelni kell az alsó korhatárt, mert így jobban tisztában lesznek azzal, hogy mit csinálnak. Vagy erősebb motorok kellenek. Túl lassúak a mostaniak. A 125-ben, emlékszem, a motorok elég agresszívek voltak és erősek, így ha valakinek nem volt meg a tempója, az a versenyen nem tudta mondjuk követni azt, aki fél másodperccel gyorsabb volt, mert különben high side-ot dobott volna. Ez a motorok vezethetőségének nehézségén múlott, ez tehát megoldás lehet. De ez csak egy hirtelen gondolat a részemről, jobban el kéne gondolkoznom ezen.”
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg a báty, Aleix is, aki a leghangosabb pilóta szokott lenni, amikor a biztonságról van szó, és ez most sem volt másképp. Emiatt ugyan sokszor kritizálják őt, de más versenyzőtől nem hangzott el olyan, hogy a baleset után jegyzetelni kezdte az ötleteit, amiket mindenképp szeretne majd megvitatni a Dornával.
„A legnagyobb probléma számomra a tendencia, amerre haladunk. Ez az, ami aggaszt, mert a kis kategóriákban nagyon szorosak a versenyek, a motorok nem elég erősek és nagy a stabilitás. Ezért nem nehéz gyorsnak lenni ezekkel a típusú motorokkal, de nagyon nehéz gyorsabbnak lenni a többieknél. Ott van például a Moto3. Pedro Acosta sokkal tehetségesebb, mint a többiek, de mégsem tud ellépni a versenyeken. Ez egy igen egyértelmű példa.
Szerintem nem is annyira a korhatárral van a gond. A 16 év a vb esetén nem rossz, lehetne 17 év, de a fő gond az, hogy olyan nagy pályákon, mint például Barcelona a Moto4-es motorokkal, ami majdnem olyan, mint a Moto3-as már 12 évesen versenyeznek, azt hiszem. A minimotorok a gokart pályákon jók, alacsonyabb a sebesség, és ha két versenyző el is esik együtt, semmi sem történik. Egy-két évvel például eltolhatnánk a nagy pályán való motorozást.
Vannak egyéb ötleteim is, igazából az elmúlt napokban le is írtam mindent egy dokumentumba, ami eszembe jutott, hogy megvitassam a Dornával. Nem lesz könnyű, de tudom, hogy ők is komolyan dolgoznak ezen. A szabadedzéseken például csoportokra lehetne bontani őket, a versenyek során pedig az elektronikát hívhatnánk segítségül. Sok dolog van, amit még nem csinálunk, pedig a technika már nagyon fejlett. Ahogy a junior bajnokságokban is kötelezővé tenném az airbaget.”
Ez volt a helyes lépés
Aleix a hétvégén ugye egyedül képviseli az Apriliát, és nemcsak megérti Maverick és a csapat döntését, de kimondottan helyesnek tartja azt.
„Bátor döntést volt a részéről, hogy egyáltalán elutazott. Két szerelőmmel utazott együtt, de a houstoni átszállásnál már nem volt olyan állapotban, hogy idejöjjön. Nagyon szomorú volt. Mondtam neki, hogy lehetünk együtt a hétvégén, egy szobában, de az igazság az, hogy fejben nem volt itt. Nemcsak tiszteletre méltó, de intelligens döntés volt a részéről és az Aprilia részéről (visszalépni). Sokat kockáztatunk a pályán, főként a gyors pályákon, amilyen ez is, és ha nem tudsz százszázalékosan koncentrálni, akkor jobb így tenni.”