MotoGP: Casey Stoner még sosem találkozott Fabio Quartararóval

„Számomra a versenyzés a győzelemről szólt. Amikor reggelente felkeltem, akkor azért akartam versenyezni, hogy nyerjek. Nem tudtam úgy folytatni, hogy nem vagyok versenyképes” – emlékeztetett Casey mindenkit, hogy miért is döntött 2012-ben a visszavonulás mellett.

„Ha csak egy évvel tovább húztam volna, akkor biztosan vagy 10 évig tesztpilóta sem lettem volna, annyira telítődtem már mindennel, és nem akartam megutálni a motorozást.”

Utoljára 2018-ban a mugellói futamon láthattuk őt a depóban, akkor még a Ducati alkalmazásában, mielőtt vállsérülése miatt végleg felhagyott volna a tesztpilótai szereppel.

„Túl sok volt ez a három és fél év a depó nélkül, ami hosszú időn keresztül az életemet jelentette. Mindent és mindenkit ismertem, ők voltak a családom, a barátaim. Őszintén szólva mindenki hiányzott.”

És amikor azt mondja mindenki, akkor tényleg nem túloz. Láthatóan jól esik neki minden kedves szó és érdeklődés, még a sajtó munkatársaitól is. Persze ennyi év távlatában és visszavonult pilótaként megváltoznak a viszonyok. Stoner mindig is érdekes interjúalany volt, érdekes és részletes magyarázatokat adott, érdemes volt odafigyelni arra, amit mond, te az is tény, hogy akkor inkább nyűgnek élte meg a médiakötelezettségeket, mert minden idegszálával a versenyzésre magára akart koncentrálni.

Hogy hiányzik-e neki a versenyzés, elképzeli-e néha, hogy milyen lenne még mindig a mezőny tagjának lenni?

„Talán egyedül az időmérők alatt van ilyen gondolatom. Nagyon őszintén, a versenynapokat sosem élveztem igazából. Amikor minden jól ment, akkor könnyű és egyszerű volt, de amikor ennyire a határon mész, akkor könnyű hibázni, és sajnos én mindig is olyan személyiség voltam, hogy nagyon nem akartam hibázni. Talán kevésbé kellett volna amiatt aggódnom, hogy nehogy csalódást okozzak.”

Nemcsak a stressz és a teljesítménykényszer miatt nem a vasárnap volt a kedvenc napja, de azt sem élvezte, hogy a versenyen nem lehet „full gázon” menni, be kell osztani a gumikat, az üzemanyagot, és persze menedzselni kell a helyzetet. Ezzel szemben az edzéseken és az időmérőn mindent ki lehetett facsarni magából és a motorból is egy-egy körön.

Az ausztrál 14 éve lett világbajnok a Ducatival, akik azóta várják, hogy újra egyéni bajnokságot nyerjenek. Hogy mennyire értékesnek tartják még mindig a meglátásait, azt Pecco Bagnaia és Jack Miller pénteki nyilatkozata is egyértelművé tette. Casey a pálya mellől figyelte az utódokat, és adott nekik tanácsot a látottak alapján. „Ő nem csak egy átlagos coach, ő Casey Stoner” – mondta Bagnaia, aki reméli, hogy a hétvége folyamán további tippeket is kap majd tőle, még akkor is, ha anno inkább Valentino Rossinak drukkolt Stonerrel szemben.

Rossi természetesen a Stonerrel tartott sajtótájékoztatón is szóba jött. „A legfantasztikusabb abban, hogy Valentino ellen versenyezhettem, az volt, hogy rengeteget tanultam tőle. A pályán és azon kívül is. Azon nem lepődtem meg, hogy visszavonul, azon talán egy kicsit igen, hogy most, és nem úgy, hogy jobban megy neki.”

Casey volt az utolsó pilóta, aki két különböző márkával is győzni tudott a királykategóriában. Azóta nemhogy ez nem sikerült senkinek, de egyre több versenyzőt látunk belebukni a motorváltásba.

„Mindenkinek megvan a maga útja és szisztémája, hogy összeálljanak a dolgok (amikor motort vált). Vannak, akiknek sok körre van szükségük, én nem ilyen voltam. Az utolsó fél-egy másodpercet leszámítva tudtam, hogy hogyan érjem el azt az időt gyorsan gyakorlatilag bármilyen motoron. Aztán jött a finomhangolás, amikor azt kellett megérteni, hogy nekem min kell változtatnom. A legnagyobb dolog, amit én megtettem, míg mások talán nem, hogy én boldogan alkalmazkodom (a motorhoz). Sokan csak azt mondogatják, a motor nem passzol hozzájuk, a stílusukhoz. Nem csinálja azt, amit ők akarnak. Vagy eléred, hogy az csinálja, amit te akarsz, vagy te csinálod azt, amit a motor akar. Bennem soha nem volt büszkeség, hogy minden az én akaratom szerint legyen.”

Sajnos a visszavonulás nem telik teljes boldogságban, az ausztrál évek óta krónikus fáradtság szindrómával küzd, amire sajnos jelenleg nem ismer semmilyen gyógymódot az orvostudomány.

„Amióta nem tesztelek a Ducatinak, és megvolt a vállhelyreállító-műtétem (ami jól sikerült), komoly egészségügyi problémáim vannak. Eljutottam arra a pontra, amikor gyakorlatilag a kanapéról nem tudtam felállni öt hónapig. A napi feladatom, edzésem az volt, hogy az ágytól eljussak a kanapéig. Nem értettünk semmit, nem volt rá magyarázat. Szellemileg és fizikálisan is nagyon szenvedtem. Az utóbbi három-négy évben csak próbálom kezelni a helyzetet. Igyekszem megtanulni, hogy a nap során hogyan osszam be az energiámat, mi az, ami hosszú távon rossz, mi az, ami segít csökkenteni a tüneteket. Tavaly év végén kezdtem jobban érezni magam, és azt hittem, hogy kézben tudom tartani a dolgot, még ha nem is vagyok túl rajta. De március-áprilisban megint visszaestem. Most kevésbé vagyok optimista, napról napra figyelem, hogy hogy érzem magam. Soha nem vagyok 60%-a a régi önmagamnak.”

A sportágat régóta követőknek olyan, mintha csak tegnap láttuk volna őt versenyezni Rossi és Lorenzo ellen, miközben a mostani generációhoz is hozzászoktunk már.

Ezért is volt meglepő azt hallani, hogy sem Bagnaia, sem Fabio Quartararo nem találkoztak még korábban Casey-vel (ahogy sokan mások sem a jelenlegi mezőnyből).

„Ma találkoztam vele, ő egy olyan versenyző, akit nagyon kedvelek” – mondta a friss MotoGP-világbajnok az Nemzeti Sportnak még péntek délután. „Ő volt az, aki valóban megváltoztatta a motorozási stílust a MotoGP-ben a csúsztatásokkal, és ahogy a motoron dolgozott. Ő volt az, aki őrült dolgokat csinált a motoron. 2007-ben a Ducatival egyszerűen lenyűgöző volt. Jó volt találkozni vele, még ha csak röviden is. Talán Valenciában majd lesz lehetőség egy hosszabb beszélgetésre.”