– Hogy jött a rali?
– Régóta gondolkodom már azon, hogy ki kellene próbálni ezt a szakágat, hiszen gyerekként a rali és a ralikrossz-versenyeken ismerkedtem az autósporttal, mivel nagybátyám ralizott. De valahogy mindig másként alakult. Aztán jöttek a túraautós évek, és távolodott a rali, csak most, mióta a Hyundai-nál versenyzem, kerültem hozzá újra közelebb, hiszen a márkának erős a ralis kötődése.
– Azóta töri a fejét azon, hogy kipróbálja magát?
– Nem volt olyan év, hogy ne kezdtem volna el szervezni egy év végi versenyt, de valahogy sosem volt jó az időzítés, mert nyilván a saját bajnokságom volt fontosabb, meg az ott elért eredmény. Az idén azonban minden tökéletesen alakult, nagyon örülök neki, fel vagyok villanyozva.
– Tudja, mire vállalkozott?
– Nem igazán. Azt már megtanultam, hogy ha az ember követ valamit kívülről, nem jelenti azt, hogy ért is hozzá. Én annak idején figyelemmel kísértem minden autós eseményt, azt hittem, mindent tudok, aztán elkezdtem versenyezni, és rájöttem, hogy pont a lényeg az, amivel nem vagyok tisztában. A rali ráadásul nagyon összetett sport, és tovább nehezíti a helyzetemet, hogy egyáltalán nem ismerem az autót, egyszer tudok majd vele tesztelni, a verseny hetének csütörtökjén. Éppen ezért próbálok kellő alázattal és tisztelettel állni a feladathoz.
– Versenyzett már kanyargós, erdei utakon a fák között?
– Nem, de izgalmasan hangzik. Persze mentem már ilyen jellegű közutakon, de nem versenytempóban – az biztosan egészen más élmény lesz. A célom egyébként ezzel az egésszel az, hogy versenyzőként fejlődjek. Rengeteg energiát fektettem abba, hogy belsőkamerás felvételeket nézzek, plusz kértem tanácsokat a Hyundai-versenyzőktől azzal kapcsolatban, hogy mire figyeljek, hogy építsem fel a versenyhétvégét.
– Milyen a viszonya a sötétben versenyzéssel?
– Utcai autót vezettem már sötétben – mosolyog. – Azt mondja, ez lesz az igazi mély víz?
– Csak kérdeztem. Erről jut eszembe, ki lesz a navigátora?
– Tagai Róbert, mert az volt a célom, hogy a navigátorom hozza a párosunkba a tapasztalatot. Robi remek ember, nagyon jó hatással van rám, és már az első beszélgetésünkkor éreztem, hogy képes megnyugtatni, hogy együtt minden problémát megoldunk.
– Például segít az itiner-írásban?
– Na ez egy nagyon jó példa, mert nekem fogalmam sincs, hogy kell jó itinert írni. A mi versenyeinket én igyekszem a lehető legkevesebb kommunikációval megoldani, ha nincs nagy esemény, akkor nem is beszélünk a mérnökömmel. Úgyhogy most furcsa lesz, hogy valaki beszél hozzám, és diktálja a kanyarokat, fogalmam sincs, hogy tudom majd feldolgozni a kapott információkat.
– A legfontosabbat még nem is kérdeztem: milyen autóba ülnek?
– Hyundai i20-assal megyünk, Kovács Antiéktól kapjuk az autót és a szervizhátteret, de nagy szerencsém van, mert a Hyundai besegít, és a szervezők is mindenben mellettünk álltak attól kezdve, hogy elárultam nekik, szeretnék rajthoz állni a versenyen. Szeretném meghálálni ezt a bizalmat.
– Mit vár a hétvégétől?
– Célba akarok érni!