MotoGP: viszlát, Honda! Végre lezárult a hónapok óta húzódó Márquez-HRC kálvária

Izgalmas vagy éppen kevésbé izgalmas sprintek és versenyek ide vagy oda, szinte semmi másról nem beszélt a szaksajtó az elmúlt egy hónapban, mint Marc Márquez jövőjéről, minden más csak széljegyzet volt, pedig közben 3 pontra olvadt Pecco Bagnaia előnye az összetettben Jorge Martinnal szemben, hat versenyhétvégével és 222 megszerezhető ponttal a szezon vége előtt.

Marc Márqueznél valószínűleg a német futam hétvégéjén telt be a pohár, amit öt bukással zárt úgy, hogy a vasárnapi futamon már rajthoz sem állt a reggeli bemelegítő edzésen összeszedett sérülései miatt.

Persze találgatások már előtte is voltak, hogy kitölti-e a szerződését, és van-e még türelme (ideje...) megvárni, hogy a Honda visszataláljon a helyes útra és végre ütőképes motort építsen, amivel esélye lehet egy újabb világbajnoki címért harcolni, amitől olyan messze kerültek, mint Makó Jeruzsálemtől.

De ekkor még nagyon úgy tűnt, hogy senki sem tart igényt a nyolcszoros világbajnok szolgálataira. A Ducatinál gyakorlatilag közellenségként tartották számon, és minden befolyásos pozícióban lévő ember (Gigi Dall'Igna, Paolo Ciabatti, Davide Tardozzi) ember elmondta, hogy nem számolnak Márquezzel, mert nem illik bele a márka fiatalokra építő irányvonalába.

A Pierer-csoport feje, Stefan Pierer pedig nem kért abból, hogy győzelem esetén Márquez legyen az isten, míg ellenkező esetben a motor legyen a hibás.

Ahogy mondani szokás, azóta sok víz lefolyt a Dunán, és ezzel párhuzamosan a nyilatkozatok és a hozzáállás is változott, nem is keveset.

Először a KTM akart helyet csinálni Marcnak és Pedro Acostának, de Carmelo Ezpeleta megvétózta a dolgot. Leginkább azért, mert tartott attól (hamarosan kiderül, hogy alaptalanul-e), hogy a 93-as távozásával a Repsol is otthagyja a gyári HRC csapatot, ami akár a japán márka kivonulásával is járhat (bár utóbbit Watanabe Yasuharu, a HRC elnöke kerek-perec megcáfolta egy interjúban).

Mellékszál a történetben (de nem jelentéktelen), hogy a KTM ezekután betartott a japán márkáknak kilátásba helyezett újfajta koncessziós jog kapcsán, amit Carlos Ezpeleta szinte tényként emlegetett már Assenben, de azóta se hallani erről semmit.

Misanóban pedig jött az újabb meglepetés: Marc mégis ducatis lehet jövőre!

Méghozzá öccse csapattársaként a Gresini-alakulatnál!

Marc egyfelől kerülte a válaszadást (sokszor már belekeveredve korábbi állításaiba...), másfelől nagyon élvezte a rá irányuló figyelmet – legalábbis egy ideig. Egész pontosan a misanói futamot követő hétfő tesztig.

Pedig csütörtökön még vicceskedő, kétértelmű videót posztolt, miszerint „dolgok történnek”, ami egy, a spanyoloknál elhíresült mondás egy futballal foglalkozó újságíró, streamer, Gerard Romerónak köszönhetően, aki így harangozza be a nagy vagy éppen semmitmondó híreket.
Közben Márquez pedig csak azt ismételgette „szerződésem van jövőre a Hondával...”

Hogy mennyire nem tudta senki, miként végződik majd a történet, azt pontosan mutatta, hogy szinte naponta változott a bennfentes információval rendelkező újságírók véleménye. Aki pedig kitartott az első elképzelése mellett, az is csak tippelt, minthogy tényekre támaszkodott volna.

Még múlt hétvégén is ez történt, amikor Motegiben kiderült, hogy a HRC megvált addigi technikai igazgatójától, Kobuku Shinicitől, aki már Indiában sem volt ott. Sokan ezt úgy értelmezték, hogy a HRC ezzel is Márquez kegyeibe akar járni, azaz egyáltalán nem lefutott meccs a szakítás.

Shinicit egész pontosan nem kirúgták, csupán új feladatokat kapott... Pedig visszatérésétől, ismételt nagyobb szerepvállalásától sokat vártak idén, többek között Marc is. Helyére ismét egy japán mérnök, Sato Shin érkezett, pedig a Honda állítólag Dall'Ignát is megpróbálta becserkészni.

Márquez már a misanói teszten is említette, hogy folyamatosan új arcokhoz beszél a bokszban, de többségükről fogalma sincs, hogy ki és milyen szerepet tölt be, ami finoman szólva is furcsa metódus.

Aztán jött a következő (most még csak) pletyka, a csapatfőnököt, Alberto Puigot is le akarják váltani – ismét, és nem más érkezhet a helyére, mint Davide Brivio, aki ugyan a VR46 csapat vendégeként, de Ausztriában és Misanóban is ott volt.

Akik azonban régóta figyelik a sportot, sejthették, hogy ez már közel sem arról szól, hogy Marcnak akarnak kedvezni, sokkal inkább elkezdték építeni a jövőt, amiben ő már nem szerepel. Puigról ugyanis csak jókat mondott Marc (és minden csapattársa, persze Pedrosát kivéve) az évek során, kimondottan sokra tartotta a munkáját, sőt felkarja helyrehozatalát is neki köszönheti, hiszen Puig juttatta őt be a Mayo Klinikára, ahol utolsó műtétjét végezték.

A HRC ma délutáni közleménye szerint közös megegyezéssel döntöttek a szerződés felbontása mellett, mondván mindkét fél számára ez lesz a legjobb. (Azok után, hogy Marc a középső ujját is bemutatta, ez annyira azért nem meglepő...)

Nyilván ez újabb mozgásokat indít majd el a pilótapiacon, állítólag Maverick Vinalest és Miguel Oliveirát is megkörnyékezte már a Honda, de a legkézenfekvőbb Johann Zarco felvitele lenne a gyári csapatba, míg LCR-es helyére Iker Lecuona érkezhet, bár Fabio DiGiannantonio is szívesen bennmaradna a MotoGP-ben, akár egy Hondán is.

A következő kérdés, hogy Marc viszi-e magával régi csapatát, Santi Hernandezt (vezető szerelő), Carlo Liuzzit (telemetriamérnök) és Carlos Linán, Roberto Clerici, Jordi Castellà és Javier Ortiz szerelőket.

Az nem kérdés, hogy hol folytatja, persze a hivatalos bejelentés még hiányzik a Gresini-csapat részéről. Az egyedüli bizonytalan pont, hogy Marc valóban vásárolt-e tulajdonrészt az alakulatban és hogy mely szponzorok követik majd.

Jelen sorok íróit persze az is érdekelné, hogy az öccs, Álex Márquez mennyire örül ennek a lépésnek, hiszen hosszú évek után végre elkezdett kikacsintgatni a bátyó árnyékából, jobb eredményeket ért el, és csapatában voltaképp elsőszámú pilóta lett.

Pedig június elején Dall'Igna még így nyilatkozott: „Először is nem gondolom, hogy Marc elfogadná egy nem gyári csapat ajánlatát. Ő egy sztár, és a sztárok azt akarják, hogy úgy is kezeljék őket. ... Egyébként pedig boldogok vagyunk a mostani versenyzőinkkel.”

Augusztus végén már enyhült a határozottság. „...Ez egy nehéz történet. Nem gondolom, hogy Marc Márquez Ducatin fog versenyezni a jövőben. ... Másfelől viszont sokszor bebizonyosodott már, hogy a sportágunkban semmi sem lehetetlen.”

Ahogy alakult tehát a Márquez-Gresini megállapodás, úgy változott még tovább az olasz mérnök nézőpontja, főként a japán futamot követően.

„Marc az egyik legerősebb versenyző a sportág történetében, szóval, ha ő ennyire fel akar ülni egy Ducatira, az csak örömet jelenthet a számunkra. Azt hiszem, ez a legfontosabb komment, amit tehetek. Úgy döntött, hogy elhagyja a Hondát azért, hogy felülhessen egy nem gyári Ducatira, szóval szerintem egyértelmű, hogy a motorunkat szeretné, ez pedig csak boldogság lehet a számunkra.”

Az olasz mérnök ekkor ráeszmélhetett, hogy talán többet mondott a kelletténél, és próbálta elbagatelizálni a fentieket, mondván: „Ezt hallottam, de persze nincs még semmilyen hivatalos bejelentés. Szerintem, sok mindent kell még véghez vinni. Feltételezem, hogy ez egy szerződés, amit bonyolult felbontani, abban az esetben, ha valóban fel akarja bontani, de szerintem a nyilatkozatai erre utalnak.”

Persze mindez mára már történelem, hiszen a döntés megszületett a távozásról.

Bár Marc nem a Ducatival, hanem a Gresini-alakulattal ír majd alá, mindez mégis felboríthatja az egyensúlyt, ami jelenleg a Ducati családjában van. „Marc sok szempontból egy jelentős pilóta, és nyilván ott az aggodalom, hogy valamilyen módon megtörheti a jelenlegi egyensúlyt, ami most az összes ducatis csapat között van, de ez is része lesz a játéknak és ügyesen kell majd kezelni” – mondta Dall'Igna.

Sokan (leghangosabban talán Carlo Pernat, legendás menedzser) hangoztatták, hogy mekkora őrültség lenne engedni Marcot egy évre felülni a Ducatira (hiszen már azt is tudni véli mindenki, hogy 2025-ben a KTM-nél folytatja), és hagyni, hogy minden információt tovább adjon.

De miért aggódna ezen Dall'Igna, azok után, hogy közel két évvel ezelőtt akkori jobbkeze, Fabiano Sterlacchini már a KTM-hez szerződött, ahogy tavaly év végén Andrea Dovizioso, majd Enea Bastianini korábbi vezető szerelője, Alberto Giribuola, vagy éppen Jack Miller, aki 5 évet húzott le Ducatin, és bár nem technikai oldalról, de a Pramac korábbi csapatfőnöke, Francesco Guidotti is tudott ezt-azt, aki szintén a KTM-nél kötött ki.

Hozzájuk képest vajon mennyi plusz, extra infót tud majd elhozni az idősebbik Márquez...?

És míg a KTM-nél Stefan Pierer azzal az indokkal nem akarta Marcot a motorjukon tudni, hogy ha győz, akkor az a pilóta érdeme, ha veszít, akkor viszont az a motor hibája, ez a tézis nem áll fenn a Ducati esetében. Hiszen nem kérdés, hogy a Desmosedici magasan a mezőny legjobb motorja jelenleg, így, ha veszít, akkor az csak rajta múlhat.

Pecco Bagnaia Misanóban azt mondta a Nemzeti Sport kérdésére válaszolva, hogy kimondottan várja és örülne neki, ha ugyanazon a motoron (ami nyilván nem lesz ugyanolyan) küzdhetne meg Marckal. Majd meglátjuk, hogy mennyi boldogsága lesz ebben.

Akik viszont szinte biztosan nem örülnek Marc ducatis jövő évének, az a VR46 alakulat, nyilván mondani sem kell, hogy miért.

Végül tehát Bagnaiának lett igaza, amikor a Japán Nagydíjat követő sajtótájékoztatón „Bye bye Honda”, azaz viszlát, Honda odaszólással reagálta le Marc romantikusnak titulált dobogós helyezést, mondván, most Marcon a sor, hogy csókot adjon a motornak Rossihoz hasonlóan, igaz, ez most egy búcsúcsók lesz (vagyis nagy valószínűséggel nem lesz).