MotoGP: miért akar valaki a mezőny legjobb motorjáról átülni a legrosszabbra?

A nyolcszoros világbajnok idő előtti távozása a Hondától, nehéz helyzet elég állította a márka és a gyári csapat vezetését. Ugyanakkor ennek már több mint másfél hónapja, ráadásul nem derült égből villámcsapásként jött a döntés, ami már nyár óta lógott a levegőben. Azaz lett volna idejük elkezdeni kitalálni a B-tervet.

Hogy miért nem számoltak ezzel az opcióval, arra talán sose kapunk választ, azt viszont látjuk, hogy nehezen találnak megoldást a kialakult helyzetre.

Pedig lassan azon pilóták listája lesz a rövidebb, akiket nem kínáltak meg a megüresedő gyári üléssel.

Az első kiszemelt, a legkézenfekvőbb Johann Zarco volt, akit augusztusban szerződtettek az LCR-alakulathoz egy háromoldalú megállapodás formájában (Zarco-LCR-HRC) kettő plusz egy évre. A Honda szerette volna átemelni a franciát a gyári csapatba, de Lucio Cecchinellónak esze ágában sem volt elengedni őt, kockáztatva a szponzori megállapodásokat. A japánok jó ideig próbálkoztak nála, de nem akarták túlfeszíteni a húrt, kockáztatva, hogy Cecchinello a jövő év végén lejáró szerződés után elpártol a szárnyasoktól, és KTM-re vált, amely mindent megtenne azért, hogy újabb két helyet szerezzen magának a rajtrácson.

Szó volt aztán az idén helyettesítőként többször beugró Iker Lecuonáról, de őt végül a WSBK-ban hagyták.

A következő leglogikusabb választás – miután a házon belüli opciók elfogytak – Fabio Di Giananntonio lett volna, aki épp Márquez miatt veszítette el állását a Gresini-csapatnál, és aki nagyon, de nagyon szeretne a MotoGP-ben maradni. Talán az egyedüli olyan jelentkező volt, akit az sem zavart, hogy (akkor még) kizárólag egy éves kontraktusban gondolkodott a Honda.

A mezőny nagy részének amúgy is lejár a szerződése 2024. végén (kivéve Brad Bindert és a fentebb említett Johann Zarcót), ami számos opciót nyit meg.

Valamiért mégsem sikerült megállapodni a feleknek, vagyis nyilvánvalóan a Honda és/vagy Alberto Puig csapatfőnök nem látta meg Di Giananntonióban a fantáziát.

Egyébként érdekes kérdés, hogy vajon miért ragaszkodott ennyire a Honda ahhoz, hogy csak egy évet adjon az újonnan érkezőnek.

Az egyetlen logikus magyarázat az lehet, hogy a Hondánál tényleg bíznak a gyors feltámadásban, ami maga után vonhatná Márquez visszatérését. Az sem kizárt, hogy mindez elengedésének feltétele volt, amit írásban is rögzítettek.

Mások szerint nemcsak Márquezről nem mondott le a HRC, de arról sem, hogy megszerezze Gigi Dall’Ignát, így akár duóként csatlakozhatnának 2025-ben.

De Joan Mir szerződése amúgy is lejár jövő decemberben, és 2020 világbajnoka eddig sem rejtette véka alá, hogy szíve szerint már most bedobná a törülközőt.

Mindenesetre tartva magukat az egyéves tervhez számos versenyzőt megkörnyékeztek.

Miguel Oliveira, Maverick Vinales, Aleix Espargaró csak néhány név azok közül, akiknél Puig bepróbálkozott, sőt, még a Hondát tavaly év végén otthagyó Pol Espargarótól is megkérdezte, hogy van-e visszaút. És bár Pol elveszítette helyét a GasGasnál, azaz jövőre biztosan nem lesz állandó tagja a mezőnynek, életre (de legalábbis jelentősen hosszú távra) szóló megállapodását a Pierer-csoporttal egyelőre nem szerette volna elveszíteni. Pol most úgy érzi, ez a kényszerszünet még jól is jöhet neki, mert hatalmas portiamói balesete után továbbra sincs ereje teljében sem fizikálisan, sem mentálisan. Illetve szeretné világbajnoki címhez segíteni a KTM/GasGast a közeljövőben, ha másképp nem, akkor tesztpilótaként.

Menedzsere, Héctor Faubel és jelenlegi csapatfőnöke, Luca Boscoscuro állítja, Fermín Aldeguer kapcsán is puhatolóztak, amit valamiért Puig egyenesen letagadott a sepangi hétvégén.

De akkor ki lesz a befutó Marc Márquez helyére? Minden jel szerint Luca Marini.

Hogy miért ülne át az olasz a mezőny legjobb motorjáról a legrosszabbra? Van rá magyarázat.
Először is a pletykák szerint neki és menedzserének sikerült elérnie, hogy legalább két éves szerződést kapjon, ami ugyan pont kiemeli őt a mezőny szerződéslejárati ablakából, de úgy tűnik, ez nem aggasztja.

Egyrészt minden motorversenyző álma, hogy gyári csapatban versenyezzen, amire reálisan nézve Marininek nem sok esélye van a következő években a Ducatinál. Túl hosszú a sor előtte: Pecco Bagnaia, Enea Bastianini, Jorge Martin, Marco Bezzecchi, de még a Márquez-testvérek is előbb érhetnek oda. Jól mutatták ezt az idei események is, amikor csapattársának, Bezzecchinek nyílt meg a lehetőség, hogy fellépjen a Pramachoz, majd, amikor az nem kért belőle, még akkor sem Marini volt a következő gondolat, hanem a Yamahától elküldött Franco Morbidelli.

A gyári csapattal együtt több minden is együtt jár, egyrészt egy szabad szemmel jól látható fizetés, aminek kapcsán Marini is megjegyezte, hogy bizony nem lenne ellenére. A mezőny egyik legrosszabbul fizetett versenyzőjéből (legalábbis az alapfizetést tekintve biztosan) az egyik legjobban keresőjévé válhat, pár százezer euróról, milliós összegre ugorva éves szinten.

Aztán ott van az ego, hogy általa, de legalábbis tevékeny közreműködésével térhetne vissza a Honda a sikeres útra.

Mariniről tudni kell, hogy a jelenlegi mezőny egyik legintelligensebb versenyzője, aki nagyon analitikusan szemléli és nagyon jól foglalja össze az eseményeket, legyen szó a motorjáról, a pályán történtekről, a szabályokról vagy bármi megosztó témáról.

Valószínűleg Puig is ezt láthatta meg benne. Már csak az kell, hogy hallgassanak is rá…
Ugyanakkor nem lesz egyszerű dolga, mert magasságával szintén kiemelkedik versenyzőtársai között, Mir meg is jegyezte, hogy lesznek problémái a többi motorhoz képest jóval kisebb Hondán.

Ez a lépés ráadásul Marini VR46-tól történő elszakadásának utolsó lépése lenne.

Elsőként saját menedzserre váltott már tavaly, mert átlátta a VR46 Akadémia alkalmazottja, Gianluca Falcioni sosem fogja tudni az ő érdekeit megfelelően képviselni a két fél egyértelmű érdekellentétei miatt. Ráadásul Falconi egyengeti az összes VR46-os, azaz Bagnaia, Morbidelli és Bezzecchi pályafutását is. Amikor négy embered akarja ugyanazt az az egy vagy akár két helyet, akkor mi alapján döntesz…?

Sepangban aztán Bezzecchi elkottyintotta, hogy Marini már a felkészülésben is a saját útját járja, egy ideje már nem eddz a VR46-osokkal.

Bátyjától, Valentino Rossitól és annak holdudvarától várhatóan szakmailag szakad majd csak el, erről árulkodott legalábbis Rossi Instagram-sztorija pár napja, aki megosztott egy 2003-as fotót, amikor ő maga volt a Repsol Honda versenyzője. Azaz nem úgy tűnik, hogy bármi rossz érzés lenne benne féltestvére döntése miatt.

Fejfájást persze okoz, hiszen gyorsan találni kell valakit a helyére a 12 nap múlva esedékes valenciai teszt előtt.

Aldeguer neve ismét felmerült, mint opció, de az olasz sajtó Di Giannantonio megmenekülésében is hisz még.

Nyilván sokan meglovagolták az alkalmat, hogy ismét elővegyék a Rossi-Márquez ellentétet, mondván, hogy ez még pikánsabbá tenné az átigazolást, hiszen Marini Márquez korábbi csapatával, illetve vezető szerelőjével dolgozhat majd együtt, amivel egy kör is bezárulhatna, Santi Hernandez ugyanis Rossival is együtt dolgozott a Hondánál, igaz, akkor még futóműmérnökként.