A vártnál hosszabb ideig tarthat a csapatépítés a bajnoknál

– Ennél jobbkor talán nem is jöhetett volna az egyhetes bajnoki szünet. Átbeszélték a lányokkal az elmúlt négy forduló tanulságait?
– Nem követem a táblázatot, nem is tudom, hányadik helyen állunk. A bajnokság ezen szakaszában ez még nem lényeges. Sokkal fontosabb az, hogy milyen teljesítményt nyújtott a csapat az elmúlt négy meccsen. Sajnos benne volt a pakliban, hogy nem leszünk még csúcsformában, de arra nem számítottunk, hogy kétszer kikapunk, arra meg főleg nem, hogy így szenvedünk vereséget. Érződik a csapaton, hogy még nem meri a saját játékát játszani, inkább borzasztó nagy görcsölés jellemzi a szereplésünket. Ez még kapkodással is párosul, tehát látszik a mindennapokon, hogy van még min javítani. Volt játékoscserélődés az előző szezon végén, többen távoztak, ami kihat a jelenlegi együttesre is. Egyrészt hiányoznak emberek a keretből, másrészt – mivel ennyien elmentek – szerkezetileg is váltani kényszerültünk. Ahhoz még idő kell, hogy ez összecsiszolódjon, és jó játékkal párosuljon, ami remélhetőleg majd eredményre is vezet. Hétfőn leültünk a lányokkal, és több mint két órát beszélgettünk. Elsősorban az ő véleményükre voltam kíváncsi, hogyan látják az eddigi produkciójukat. Mindenki elmondta, aztán összegeztük a gondolatokat. Reméljük, ez is segíti majd a társaságot, hogy elinduljon kifelé a gödörből. Nagy baj, hogy amit edzésen gyakorlunk és már jól megy, azt nem merik áthozni a mérkőzésre. Ettől aztán görcsössé válunk, s ebből következik az, hogy nem mindennapi előnyt adunk le, ami még jobban beszűkíti a lehetőségeinket.

– Az Újpest még nem jelentett akadályt, de utána következett a Nyíregyháza elleni rangadó. Megnyert találkozót vesztett el a csapat. Mi lehetett az oka?
– Az UTE elleni meccs segített minket ráhangolódni a bajnokságra, elmúlhatott az első mérkőzés okozta esetleges izgalom is, de már ott is hagyott maga után némi kívánnivalót a játék. Aztán következett az NRK elleni összecsapás, az első igazi erőpróba. Ilyenkor látszik az, hogy az utolsó pont a leglényegesebb! Hiába játszunk jól, ha a legfontosabb labdát nem tudjuk beütni. Tudomásul kell venni, hogy az utolsó pontot sem fogja könnyen odaadni az ellenfél. Hiába nyertük meg az első és a második szettet, és a harmadikban is volt négy meccslabdánk, nem azt a játékot szerettem volna látni. Vastagon benne volt ebben, hogy a Nyíregyháza sem úgy játszott, ahogy tőle megszokott. Aztán az ellenfél elkezdte szerezni a pontokat, ami a mi játékunkat is még jobban leegyszerűsítette. Ez a stílus sosem volt az erőségünk, nem ment az, hogy „kiemelem a labdát, aztán valaki majd csak beüti”. Nekünk ennél sokkal gyorsabban, kombinatívabban kell röplabdázni. Az meg, hogy így kaptunk ki, lelkileg is megviselte a társaságot, hiszen eddig pont az volt a jellemző, hogy vert helyzetből tudunk talpra állni és fordítani. Ezeken túl kell lépni, és végezni azt a fajta munkát, amelyet elkezdtünk. Lehet, hogy ez most egy kicsit hosszabb lesz, mint az eddigiek. Bennünket ez amúgy is jellemzett, hogy az elején nehezebben indulunk be. Mindig egy kicsit döcögősebben kezdjük az idényt.

– Két nappal később már a Városmajorban szerepelt a Vasas. A csapat itt a jobbik arcát mutatta: bár döcögött a szekér, az alapjáték stabil volt.
– A BSE elleni teljesítményünket inkább okosnak nevezném; ott is félszeg volt a játék, de a csapat legalább kihasználta a lehetőségeit. Gondolok itt az ellenfél gyengébb labdáira, amelyeket pontra váltottunk, és a saját erősségeinket is kamatoztatni tudtuk. Ez egy játszmától eltekintve elegendő volt.

– A történelem ismétli önmagát. Egy héttel később a Gödöllő érkezett a Folyondár utcába, és kilencpontos vezetésről vesztették el a szettet, majd később a meccset is.
– Az is a kellemetlen vereségek kategóriájába tartozott, ami eddig nem volt ránk jellemző. Remélem, ezzel el is felejtettük ezeket. Jó lenne, ha többször ilyen nem fordulna elő. Bátortalanul játszottunk, és ezt a számok is alátámasztják: rengeteg olyan labda volt, amelyből nem csináltunk pontot, hanem csak áttettük erő nélkül, amiből aztán vissza tudtak támadni. A másik kulcspont az volt, hogy nagyon sokat hibáztunk – negyvenöt pontot szereztünk az ellenfelünknek, ami majdnem két szettre elegendő. A kubai légiós és a fiatal Csengeri Petra meg együtt negyvenkét pontot hoztak össze, ami ellenfelünknek bőven elég volt. Ha olyan okosan játszunk, mint a BSE ellen, akkor talán meglehetett volna a mérkőzés, de a sport az ilyen. A Gödöllő jobban megérdemelte a győzelmet.

– Közeledik a nemzetközi kupameccs is, ott viszont már nem hibázhat, aki tovább akar jutni. Mit gondol, sikerrel vehetik az akadályt?
– A Nyíregyházával játszunk, és nem a saját csarnokunkban, hanem a Fáy utcában, úgyhogy ez nekünk is idegen terep lesz, mert még sosem játszottunk ott. Megpróbáljuk a Vasas-családon belül elintézni, hogy legalább két napig ott tudjunk edzeni délelőtt és délután is – majd elválik, hogyan tudnak ebben partnerek lenni. Valamiféle kompromisszumos megoldásra lesz majd szükség. Nyilván nem tudunk majd az ideális időpontban edzeni, de az ott dolgozóknak is valamennyire engedniük kellene. A Nyíregyházával mindig többször megmérkőzünk egy szezonon belül, mint ahogy a bajnokság ezt megkívánná. Most is összesorsoltak minket. Ők sem nyújtották eddig azt a játékot, amit tudnak, ott is vannak problémák. Mi sem úgy játszunk, ahogy kellene, ezért az fog dönteni, hogy két hét alatt ki tudja jobban rendberakni magát. Van egy sajátos szabály a nemzetközi porondon: ha két azonos arányú győzelem, illetve vereség áll szemben egymással, akkor egy úgynevezett aranyjátszmában döntik el a továbbjutást, de ez csak akkor fordul elő, ha itthon nyerünk három nullra és idegenben ugyanilyen arányban kapunk ki. A szerzett pontok nem számítanak.

– Többen nem találják a régi formájukat. Ennek mi az oka, és mi lehet a megoldás?
– Említettem, hogy többen távoztak nyáron, és ha nem is változott jelentősen a kezdőcsapat, ez a kis átalakítás szükségessé tette, hogy a csapaton belül mindenki más poszton játsszon. Csak Kötél Zsanett, Vatai Gabriella és Czakó Mária maradt az eredeti helyén. Megcseréltem a két centert, Kapuvári Melinda is feladóátlóként szerepel, és be kell építeni Németh Zsuzsannát a helyére. Most úgy néz ki, hogy ez hosszabb folyamat lesz, mint ahogy vártuk. Sajnos ehhez hozzátartozik, hogy Kötél Zsanett még nem érte utol magát, a teljesítménye nem hasonlítható a tavalyihoz; bár akkor is nehezen indult, de a végén már jól játszott. Ezúttal nagyon nehezen tudja elkapni a ritmust, ami részemről kicsit érthetetlen, mert ha már eljutott erre a szintre, onnan már nem szabad volna ennyire visszaesnie. Elbizonytalanítja, hogy a széleken nem vagyunk olyan hatékonyak, túlgörcsöli, ha valami nem sikerül, és ugyanazt nem meri még egyszer megpróbálni. Kapuvári Melinda nem találja magát a kettes helyen, így mindenképpen ki fogjuk próbálni, hogy ő visszamegy a szélre, és Czakó Máriát is megnézzük feladóátlóban. A számok is indokolják ezt a variációt. Ezenkívül Németh Zsuzsannát is hatékonyabbá kell tenni, mert rá felkészülnek az ellenfelek, és így nem tud eredményes lenni.

– Az edzőmérkőzések során nagyon kellemes meglepetés volt Farkas Anett játéka. A bajnokság során nem nagyon kapott bizalmat, pedig a centerek sem nagyon találják a helyüket.
– Nagyon örülök Anett teljesítményének, mert valóban sokat fejlődött. Megvannak a fizikai képességei, érti a játékot, megcsinálja azokat a dolgokat, amelyeket kérünk tőle. Biztos vagyok benne, hogy szépen felvezetve jóval hosszabb periódusokat fog kapni. Rá az első sorban számítok, míg ha a második vonalba kerül, akkor a nyitásfogadás is átalakul, ami újabb problémákat szülhet. Lesz olyan mérkőzés, amelyen teljes játszmát, vagy esetleg egy teljes meccset végig fog játszani.

– Porubek Lilla eddig nagyon meggyőző teljesítményt nyújtott. Elképzelhető, hogy hamarosan a kezdőcsapatban találja magát?
– Igen, mert nagyon jó képességű játékos, de nála mindenképpen figyelembe kell venni, hogy tizenhat éves lányról van szó. Nem tőle kell várni, hogy megnyerje a mérkőzést. Örömteli, hogy a fiatalok ennyi pluszt tudnak hozzáadni a játékunkhoz, és ez hasznára is van a csapatnak, például a BSE ellen is új lendületet hozott. Sajnos a Gödöllő ellen ő is túlságosan görcsölt, de ott is jól kezdett. Ő két évvel fiatalabb Anettéknál, így még több lehetősége van ebben a sportban. Szintén megvannak az adottságai, és a korához képest érett a játéka. Sokat szerepel különböző korosztályos együttesekben, és az ott szerzett rutint fel tudja használni itt is. Neki is szoknia kell, hogy itt azért keményebb, gyorsabb a játék, és nem férnek bele olyan hullámvölgyek, amilyenek például egy serdülőmeccsen. Elsősorban ebben kell előrelépnie, hogy a koncentrációja még jobb legyen, és végig kitartson egy esetleges ötjátszmás mérkőzésen is.