Bár a labdarúgáshoz hasonlóan rögbiben is az angolokat tekinthetjük a sportág szabályrendszerbe foglalt megalkotóinak, ahogy előbbiben a brazilok, úgy utóbbiban az új-zélandiak számítanak a legjobb tanulónak. Az eminens pedig mára egyértelműen oktatója fejére nőtt.

Apró, de korántsem elhanyagolható különbség csupán: amíg a brazil labdarúgó-válogatottat már öt vb-n koronázták meg, addig az All Blackst (a fekete szerelésre utalva ez az új-zélandi válogatott hivatalos beceneve) csupán egyszer. Viszont akkor hazai pályán, a sportág első vb-jén, 1987-ben.

A kivik – jó, most már tényleg befejezzük a sportágtól idegenek megtévesztését – azóta is minden vb-n esélyeseknek számítanak, de valahogy csak nem állt össze a kép. Nagyot persze csak egyszer buktak, legutóbb még az elődöntőig sem jutottak el.

A negyeddöntőben az akkor éppen vb-rendező franciák verték meg őket (20–18) Cardiffban – igen, ez nem elírás, hivatalosan ők rendeztek, de a walesi főváros négy meccsén kívül a skót Edinburghben is vendégeskedtek két alkalommal –, más kérdés, a favorit „kitakarítása” után akkora volt a fellélegzés, hogy végül még érmet sem vehettek át a fő esélyesnek előlépő gallok.

Címvédőként így Dél-Afrika vehet részt most a tornán, amely a négy évvel ezelőtti döntőben az ügyeletes címvédőt, Angliát fosztotta meg a trónjától. Utóbbiaktól már a döntőbe jutás is meglepetés volt, miként Argentínától a bronzérem.

A sportági hagyományoknak és erősorrendnek megfelelően ugyanis először fordult elő, hogy nem valamelyik európai nagycsapat, vagy a déliek képviseletében a három klassziscsapat jutott be a négy közé. Idén bármelyik akkori dobogós éremszerzése meglepetés lenne, a győzelméről már nem is beszélve.

Az európai nagyok közül az angol, a francia, az ír és a walesi számít jelenleg meghatározónak – a skót és az olasz csak utánuk jön –, amelyek az elmúlt években kedélyesen oda-vissza verték egymást a tavaszi Hat Nemzet-kupában. Idén éppen Anglia nyert, de azt megelőzően mindhárom válogatott tudott az élen végezni. Hogy nincs domináns európai nemzet, ez a déliek, mindenek előtt Új-Zéland malmára hajtja a vizet.

Ráadásul a 2010-es őszi tesztmeccsek során, amikor a déliek tiszteletüket tették az öreg kontinensen, bizony nem kis különbséggel kerekedtek soros vendéglátóik fölé. Azért jegyezzük meg, furcsamód a sportban a válogatottbeli kötelezettségek nem hatják meg a helyi bajnokságokat. Angliában a második fordulót rendezik a hétvégén, Franciaországban a harmadikat, míg az ír, skót, walesi és olasz csapatokat tömörítő Magners ligában ugyancsak a másodikat.

A fogadóirodáknál abszolút Új-Zéland a favorit, egyedül az ausztrál válogatottat tartják érdemesnek a kihívói titulus viselésére, de utóbbi esélyeit a negyedére teszik, mint a házigazdákét. Egy szó, mint száz, ezen a tornán kizárólag Új-Zéland nyerhet – még inkább veszíthet –, senki más.

Az All Blacks az elmúlt években a tradicionális nyári Három Nemzet Kupája-sorozatban jól teljesített – 2004 óta egy csaknem egyéves, majd pár hónapos dél-afrikai megszakítástól eltekintve világranglista-vezető –, a legutóbbi hét kiírásból ötöt megnyert, igaz, három hete éppen Ausztrália előzte be őket az utolsó meccsen, míg 2009-ben Dél-Afrikai végzett az első helyen. Tehát ott is megvolt a forgás.

Az 1987-es vb-n még csak tizenhat csapat vett részt, a létszámot 1999-ben bővítették húszra, amely azóta sem változott. A mezőnyt négy ötös csoportra bontották, amelyekben körmérkőzést játszanak egymással a felek, az első két helyezett jut be a negyeddöntőbe, ahonnan egyenes kieséses rendszerben folytatódik a küzdelem.

A négy évvel ezelőtti vb-n már 91 nemzet indult a selejtezőkben, a húszas döntő mérkőzéseit a helyszínen összesen 2 263 223 néző tekintette meg, ami 47.150 szurkolót jelent meccsenként. Nem is beszélve a tévénézők millióiról.

A sportág egyébként is nagy vonzerővel bír a szponzorok számára, a futballhoz hasonlóan hosszú a sor, amelynek az új-zélandi rendezés adott újabb felhajtóerőt. A rendezést 310 millió új-zélandi dollárra saccolják – nagyjából 256 millió amerikai dollár –, amelyből 280 milliót jegyeladásokból gondoltak fedezni. Az All Blacks mérkőzéseire aznap elkelt az összes jegy, amikor piacra került. Ne legyünk álszentek: a feketepiacon biztos lesz még így is, minimum tízszeres szorzóért a későn ébredő, de gazdag rögbituristáknak. Mert a sportág hazaért, kezdődjön a haka!