Az 1987-es vb bronzmérkőzésének ismétlésén mindkét csapatot új-zélandi szövetségi kapitány irányította, a világranglista-második ausztrálok szakvezetője, Robbie Deans az All Blacks elleni vesztes elődöntőt követően fél kezdőjét kicserélte. A pályán gyakorlatilag a jelen mellett a közeljövőt is láthattuk, hiszen mindkét együttes alapos fiatalításon ment keresztül a tornán, és egyik sem vallott szégyent.

Ausztrál rohamokkal és walesi védekezéssel indult a találkozó, amelyen egy bedobás utáni rossz talajfogást követően a századik válogatottbeli mérkőzésén pályára lépő ausztrál kulcsember, Nathan Sharp máris sántikált, de folytatta a játékot. Egészen a második félidő elejéig, több kiváló blokkal és remek védőmunkával segítette addig is övéit.

A 9. percben alakult ki az első igazán célt ígérő akció a walesi célterület előtt. A helyzetet elpuskázó ausztrálok viszont duplán bosszankodhattak: az elődöntőt sérülés miatt kihagyó, ezúttal viszont „összedrótozva" pályára lépő klasszisuk, Kurtley Beale rosszul lépett, és azonnal cserélni kellett.

A 13. percben megérdemelten szereztek célt az ausztrálok. Shane Williams még nagyot mentett ugyan előtte – igaz, ketten rúgás közben a levegőben úgy leütközték, hogy alig tudta összeszedni magát –, de a támadásban maradt ausztrálok egy zárt tolongásból indított akcióval vezetéshez jutottak. A második passzal a nagy lendülettel érkező Berrick Barnes jutott célterületre, majd James O'Connor biztos lábbal értékesítette a jutalomrúgást (7–0).

A hátrányba került, addig a labdával sem találkozó Wales egy csapásra feléledt. Jó ütemben és kiváló passzokkal induló akciójuk akár céllal is kecsegtetett volna a bal szélen, ha utolsó emberként Williams nem húzza be a féket – talán még érezte a korábbi fogást, bár Swansea szülöttjeként ennél vélhetően keményebb fából faragták –, és a neki szánt passzt nem a partjelző vette volna mellre... Az attak így James Hook büntetőjével, és walesi szépítéssel zárult a 19. percben (7–3).

A 20. percben újabb ausztrál szállt ki sérülés miatt, méghozzá a hazai közönség által előszeretettel pfujolt, aucklandi születésű Quade Cooper. Az ausztrál „tízes" testcsel után akart kitámasztani, de térde megrogyott. A walesi védők ezt látva nem is vetődtek rá és a labdára, azonnal orvosért intettek. Hiába kemény legények a rögbisek – különösen a vb-résztvevő válogatottak tagjai –, a másfél hónapos időtartam nem kevés, és a vb hetedik meccsén már fizikailag fáradtak a testek...

Lelkes és kiegyenlített mezőnyjátékot követően a 29. percben O'Connor kapufára vágott egy távoli büntetőt, talán a közepesen erős szél gonoszkodott vele. De nemcsak a szél fújt, hanem, Wayne Barnes angol játékvezető is, aki egy kicsit szétfújta a meccset. Ráadásul sokat is magyarázott, így nem alakulhatott ki folyamatos játék, amely úgy egyébként a walesieknek nem jött rosszul, lévén eleve a lassítás állt szándékukban. Az első félidő hajrájába egy-egy vérzés miatti kényszerű csere fért bele – mindkét sérült visszajött még a szünet előtt –, illetve Leigh Halfpenny sikertelen távoli büntetője, amellyel Wales egy pontra csökkenthette volna hátrányát az első félidő végére. Így azonban maradt a négy közte.

Wales a második félidő elején nem tette meg azt a szívességet ellenfelének, mint kezdéskor. Nevezetesen, hogy átaludt volna tíz percet. Vehemens játéka eredményeként James Hook ziccer értékű büntetőt végezhetett el, de hibázott. Kísértett a franciák ellen egy ponttal elveszített (9–8) elődöntő rémképe: akkor nem kevesebb, mint tizennégy pont maradt benne a három walesi rúgójátékos lábában...

Az 50. percben megérdemelt célhoz jutott Wales, mégpedig szép akcióból. Mike Phillips lábbal passzolta be a labdát az ausztrál védővonal mögé – ezt a taktikai elemet egyébként is előszeretettel alkalmazták –, majd egy – igaz, észre nem vett szabálytalan – előre passz után a labdát lábbal átvevő, majd azon egyet még toló Williams roboghatott a célterület felé, nem is sikerült megállítani őt (7–8). A bónuszt azonban Hook kihagyta, le is kapták azonnal...

Kevéssel később az ausztrálok O'Connor révén négy perc alatt két büntetőt váltottak hat pontra, így nemcsak átvették a vezetést, hanem meg is tudtak lépni (13–8).

Kapkodóvá vált Wales játéka, a sokadik hullámos, így kifáradó akciójukat a futóember Williams rossz dropja zárta. A 66. percben O'Connor is elvétett egy félpályás büntetőt, de a 67. percben csapattársa, a célt szerző Barnes jó droppal növelni tudta az előnyt (16–8).

A 70. percben a rutinos Stephes Jones büntetőjével még felcsillant némi remény Wales előtt a fordításra (16–11), de a hajrában hiába nyomtak, egy elveszített labdából gyors kontrát indítottak az ausztrálok. Az első támadást ugyan nagyszerű védekezéssel még megúszta Wales, célterülete azonban nem szabadult fel, és a 77. percben príma passzjáték után a bal oldalon Ben McCalman célt vitt, O'Connor pedig értékesítette a jutalomrúgást (21–11).

A hátralévő pár percre így nem maradt nyitott kérdés, Wales ennek ellenére egy harminc hullámos akcióból kemény bruszt árán mégis célt vitt már a hosszabbításban – Leigh Halfpenny érdeme –, majd Stephes Jones a bónuszt is pontokra váltotta (21–18).

Sikerült tehát az ausztráloknak a visszavágás, megszerezték negyedik vb-érmüket, míg Wales lemaradt a második bronzérméről.