Dél-Afrika-Ausztrália

A rúgójáték dominált az első percekben a két kétszeres világbajnok csatájában, a felek aligha tudtak egymásnak sok újdonsággal szolgálni. Hiába alakult ki enyhe dél-afrikai mezőnyfölény, elég volt egyetlen hiba – saját célterülete előtt egy bedobás után Schalk Burgert ütközték le, aki elveszítette a labdát –, a rutinos ausztrál kapitány, James Horwill a 12. percben célt ért el. A fiatal James O'Connor kihagyta ugyan a jutalomrúgást, de öt perccel később büntetőből javított.

Magára talált Ausztrália, a dél-afrikaiakon még érződött a váratlanul kapott cél okozta zavar. Kurtley Beale szólózott egy nagyot, de egyébként is az ausztrálok akarata érvényesült. Egészen addig, amíg a több labdát elveszítő – egyszer a célterülettől csupán centiméterekre –, bedobásokat elvétő dél-afrikaiak célközelbe nem kerültek. Bár a lehetőség kimaradt, a holtpontról nem tudtak elmozdulni, a szünet előtti hajrá mégis az övék volt. A 39. percben Morné Steyn a 22-es vonalról elvégzett büntetőt pontokra váltott – nem sokkal korábban a félpályáról hibázott –, az ausztrálok nem tudták kibekkelni a rájuk nehezedő nagy nyomást.

A sok mozgásra alapuló fegyelmezett ausztrál védekezés ellenére a 45. percben célt szereztek végre a dél-afrikaiak, amit viszont előre passz miatt érvénytelenítettek. Az 55. percben újabb büntetőből lopakodtak közelebb a dél-afrikaiak, majd öt perc elteltével egy droppal már teljesen megérdemelten jutottak vezetéshez. Morné Steynben lehetett bizodalma leginkább a címvédőnek, a célszerzés nem nagyon ment.

Ausztrália mintha pályán sem lett volna – célterületük előtt két felszabadító rúgásukat blokkolták le, bedobásokat adtak az ellenfélnek –, a 72. percben szinte a semmiből azonban nagy esélyt kapott, hiszen gyakorlatilag először járt az ellenfél térfelén. Egy félpályához közeli bedobásnál szabálytalankodtak a dél-afrikaiak, a távoli büntetőt a fiatal O’Connor végezte el, akinek a kiélezett szituációban sem remegett meg a lába, így az ausztrálok visszavették a vezetést. Dél-Afrika óriási, ám meddő hajrát nyitott, Ausztráliában volt kellő erő azok visszaverésére, így története során ötödször jutott be a négy közé.

Új-Zéland–Argentína

Kiegyenlített mezőnyjátékot hozott az első tíz perc, Új-Zéland a széleken erőlködött, de nem volt kellő erő és sebesség az akciókban, így Argentína hatékonyan tudott védekezni. Sőt, még támadáshoz is volt mersze. Az első félórában két új-zélandi büntetőt jegyezhettünk fel – Piri Weepu biztos lábbal lőtt közelről-távolról, oldalról-középről –, valamint egy érvénytelenített hazai célt. A 31. percben aztán Leonardo Senatorét nem vették kellően komolyan a vendéglátók, az argentin meglátta a lehetőséget, és áttört az All Blacks védelmi vonalán, majd Julio Farías Cabello célt ért el a gyors kontraakció lezárásaként. Hogy ennél nagyobb meglepetés ne történjen, arról Weepu gondoskodott, aki a félidő hajrájában újabb két büntetőt váltott hat pontra.

A pihenő után távoli büntetővel lopta magát közelebb Argentína, amely azonban ezzel el is lőtte az összes puskaporát. A hátralévő időben ugyanis végig védekezett, csak idő kérdése volt, mikor őrlődik fel a szűnni nem akaró új-zélandi támadásoktól. A második félidő közepén aztán megszületett az első érvényes új-zélandi cél – ugyanis korábban volt egy második érvénytelenített is –, aztán a hajrában az All Blacks újabb célja már meggyőzővé tette a különbséget az erejével teljesen elkészülő argentinok ellen.