„Ötvenhat nemzet nevezett az első nemzetek világbajnokságára – árulta el Berecz Zsombor. Hozzátette, hogy az elején még selejtezőfutamokat is kellett teljesíteniük. – Egy kicsit hajaz a labdarúgó-világbajnokságra abból a szempontból, hogy négy futamot teljesítünk egy csoporton belül, és mindig az első kettő jut tovább. Ebben mi végig benne voltunk. Utána volt egy elődöntőszakasz, ahol kétszer négy csapat versenyzett, és ugyanebben a szisztémában másodikok lettünk, s döntőbe jutottunk. Ott aztán a vitorlás versenyhez nem megszokott módon egyetlen egy futam döntött a világbajnoki cím megszerzésében, és ezt a döntő futamot megnyertük.”
„Csak úgy működik, hogy mindenki zseniális vitorlázó, és tökéletesen teljesíti azt a munkát, ami a pozíciójához van osztva, s csapatként a legjobban tud dolgozni – felelte Berecz arra a kérdésre, hogyan lehetséges az, hogy egy olyan nemzet diadalmaskodott, amelynek nincs tengerpartja. – Azért nyertünk, mert mi voltunk a legjobb csapat.”
„A csapatszellem és a tudás nagyon közrejátszik abban, hogy nyertünk – folytatta a kilenc emberből álló csapat vezetője. – Mi vagyunk az egyetlen olyan csapat, amely nem profi vitorlázókból áll, hanem mindenkinek van »rendes« hétköznapi munkája, és nem a vitorlázásból élünk. Életemben nem voltam még ennyire büszke!”
„Olyan legendák mellett vitorláztunk és olyan legendák mellett mentünk túl, akikre gyerekkoromban én is felnéztem. De mint magyar csapat az összes nemzet fölé kerekedtünk, és ez egy hatalmas büszkeség – mondta Berecz, és megjegyezte, hogy az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire jó vitorlázók nevelődnek a Balatonon és Magyarországon. – Újra bebizonyítottuk, hogy nincsen lehetetlen, és örülök, hogy ennek a részese lehettem!”