Vívás: Navarrete József spanyol szövetségi kapitány lesz

"Tizenkét évesen érkeztem Budapestre, s mindössze egytől tízig tudtam számolni - emlékezett Pepe a kezdetre. - Kubában kisgyerekként az atlétikai vágtaszámokban versenyeztem, itt a bátyámmal a Dózsában kezdtem vívni. Jakab László, Körmöczi Csaba, Bodoki Ákos és Zarándi Csaba voltak a mestereim. Korosztályos sikereim ellenére sokáig csak játéknak fogtam fel az egészet. Junior válogatottként éltem meg az első megkülönböztetést, ami csak megkettőzte az erőfeszítéseimet. Nekem mindenért többet kellett teljesítenem; az eredményeim ellenére Barcelonából is "itthon felejtettek"."Navarrete 1993 és 1999 között folyamatosan a világranglista első nyolc helyezettje között szerepelt, s részt vehetett az 1996-os atlantai olimpián. "Ez egy álom beteljesülését jelentette számomra. Különösen azután, hogy onnan ezüstéremmel térhettem haza. Köszönettel tartozom Kovács Tamás akkori kapitánynak, aki kikényszerítette belőlem a jó eredményeket. Harmincnyolcszor szerepeltem Világkupán a legjobb nyolc között, 1998-ban Eb-harmadik lettem egyéniben. Sydneybe mindennek ellenére megint nem jutottam ki..."Navarrete versenyzőként az utolsó két évet a BSE-ben töltötte, majd Gödöllőre szerződött edzőnek. Most pedig jön, Spanyolország, a madridi sportközpontban folytatja pályafutását."Itthon igazából nem igényelték a munkámat, nemzetközi versenybíróként is a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) elnökének meghívása kellett ahhoz, hogy külföldön is közreműködhessek. Egyébként már két éve hívtak Venezuelába és Mexikóba is, de olyan messzire nem akartam menni. A spanyolok ismételt ajánlatát viszont elfogadtam. A 16-20 év közötti válogatott női kardozókkal igen jó körülmények között foglalkozhatok majd. A vezetők türelmesek, nem kergetnek pekingi álmokat. Ők már most a londoni olimpiát veszik célba, ezért is kötöttek velem ötéves megállapodást."