Viswanathan Anand világbajnok, Lékó Péter a negyedik helyen zárt

Ez a kézfogás hivatalosan is azt jelentette, hogy szombaton a sakkvilág új királyt avatott fel.

Sakkversenyeken igazán ritkán látott hihetetlen ünneplés kezdődött a Sheraton Szálló negyedik emeletén: pillanatok alatt óriási kígyózó sor alakult ki az autogrammra váró nézőkből, Anand csak a biztonsági őrök gyűrűjében tudott bejutni a sajtóterembe, hogy Lékóval együtt nyilatkozzon az utolsó fordulóról.


Lékó Péter rendkívül sportszerű volt:
„Örülök, hogy a sors úgy hozta, hogy éppen én lehettem az első a világon, aki gratulál az új világbajnoknak – mondta. – Már 15 éves barátság fűz össze bennünket, és igazán különleges érzés, hogy éppen én ’avathattam’ őt világbajnokká.”

A Nemzeti Sportnak nyilatkozva azonban önmaga mexikói teljesítményével Lékó már kevésbé volt elégedett:

„Annak örülök, hogy itt lehettem ezen a rendkívül magas szintű versenyen, viszont azt gondoltam, jobban bele tudok majd szólni a világbajnoki cím kérdésébe.”

„Erről a versenyről sajnos több rossz emléket viszek magammal, mint jót. Utolért a versenyzők rémálma: az első eldöntött partim vereség volt, tehát attól kezdve már futottam az eredmény után, és inkább önmagam ellen játszottam, mint az ellenfelek ellen.”

„Ezenkívül időnként kihagyott a koncentrációm, továbbá én nem tudtam annyira könyörtelenül megbüntetni ellenfeleim hibáit a játszmák során, mint ők az én hibáimat. Mindezt összegezve, az elért ötven százalék nem bukás, de nekem mások voltak az ambícióim – sommázta mexikói benyomásait a magyar nagymester.

Mintha csak most kezdődött volna a verseny, mindhárom másik partiban kemény, elkeseredett küzdelem folyt.

A címét épp most elvesztő orosz Kramnyik végül magabiztosan győzte le az örmény Aronjant, de ez már csak az osztott második hely megszerzésére volt elegendő. Akivel osztja, az az egész verseny messze legkellemesebb meglepetése, a legidősebb részvevő Gelfand, aki megpróbálta ugyan sötéttel is legyőzni Morozevicset, de nem sikerült neki.

Viszont sikerült Szvidlernek. Szinte hihetetlen, hogy az orosz nagymester, miután az egész versenyt úgy játszotta végig, hogy végül már ő maradt az egyetlen nyeretlen, az utolsó fordulóban is össze tudott szedni annyi erőt, hogy győzelemre játsszon. És be is jött neki – az áldozat Griscsuk volt.

A verseny utolsó fordulójára egyébként teljesen elszabadultak az indulatok és fellazult a fegyelem a bajnokságnak otthont adó Sheraton Szálló negyedik emeletén.

Mintha csak focimeccsen lennénk, a nagy létszámú közönség külön szurkolói csoportokba verődve skandálta az egyes játékosok nevét, autogrammokat követelve.

A legtöbben persze Anand aláírását szerették volna megkapni, sőt, az ő tiszteletére még egy szurkolódalt is elénekelt a népes spanyol közönség.

A 38 éves madrasi (India) születésű nagymester másodszor lett ugyan világbajnok, de először a címegyesítés óta. Első trónrakerülése ugyanis még 2000-ben történt, amikor a sakkvilág két világszervezetet jegyzett.

Anand akkor ugyan a hivatalos világszervezet, a FIDE világbajnoka lett, de a cím „legitimitására” mindenképpen némi árnyékot vetett a tény, hogy akkor még Garri Kaszparov nem vonult vissza a sakkozástól.

A címegyesítő meccs a tavaly megrendezett rosszemlékű elisztai Topalov-Kramnyik meccs volt, amely ez utóbbi győzelmével ért véget. Tőle hódította most el az egyesített világbajnoki címet Anand.