Az életmentő Riou mindenképpen folytatni akarja a földkörüli versenyt

"Amikor felborult, éppen telefonos kapcsolatban voltunk, rögtön tudtam, hogy komoly baj történt – elevenítette fel a történteket a megmentő. – Az éjszaka hátralévő részében és azután is hajtottam magam előre, hogy minél gyorsabban megtaláljam őt. Nem tudtam, milyen állapotban van, azzal viszont tisztában voltam, hogy gyorsan kihűlhet ilyen körülmények között, bezárva a felborult hajójába. A vitorlásra rábukkanó olajszállító irányított a pontos helyszínre, ezzel sok időt nyertem, ugyanis korántsem egyszerű egy hatvanlábas felborult hajót megtalálni négyméteres hullámok között."

Az olajszállító lényegesen korábban ért a helyszínre, de éppen a rendkívül kedvezőtlen viszonyok miatt a kapitány nem engedte mentőcsónak vízre bocsátását, mivel nem akarta kockáztatni emberei életét.

"A vitorlást félig elöntötte már a víz, mire odaértem – folytatta Riou. – Jean a hajó orrában próbált életben maradni, azzal a kevés levegővel, ami ott megreked. Mivel nem tudtunk kommunikálni, attól féltünk, hogy akkor jön ki, amikor nem vagyunk ott. Ezért aztán a szintén megérkező Armellel egyfajta váltót szerveztünk, hogy valamelyikünk mindig a közelben legyen. Amikor meghallotta, hogy jövök, kimászott, felkapaszkodott a hajótestre és belekapaszkodott a kormánylapátba. Minden hullámnál víz alá került. Tudtam, hogy nincs sok időm és voltaképpen sok esélyem sem arra, hogy elkapjam. Elsőre nem sikerült neki megfognia a hajókötelemet, de tudtunk néhány szót váltani. Mondtam neki, hogy akkor engedje el a kormánylapátot, ha hozzákötötte magát a kötélhez. Negyedikre végre sikerült az akció. Amikor az ember azt látja, hogy a barátja minden egyes hullámnál a víz alá kerül, azt gondolja, lehet, hogy ez az utolsó. Negyedikre nagyon közel mentem, túl közel, meg is rongálódott a hajóm. Ezzel együtt húztam, ahogy bírtam, és végül a fedélzetre jutott. Negyedóráig tartott. Mindent bele kellett adnom, nem tudhattam, meddig bírja. Ezek voltak a legrosszabb pillanatok."

Riou a Beagle-csatorna – a Csendes- és az Atlanti-óceánt összekötő természetes átjáró – felé vette az útját, feltételezhetően azért, hogy a szűkszavú közlés alapján rendben lévő Jean Le Camot partra tegye, ő pedig, ha megrongálódott hajóval is, de folytathassa az útját.

A hatodik Vendée Globe harminc résztvevője – köztük két nő – a franciaországi Les Sables d'Olonne-ból indult november 9-én, hogy kikötés nélkül teljesítse a 43 ezer km-es távot a Jóreménység foka, Ausztrália déli partjai, valamint a Horn-fok mellett elhaladva. Mostanáig 16 hajó esett ki, és várhatóan Jean Le Cam VM Matériaux-ja lesz a 17., egyelőre azonban "nem lokalizáltként" szerepel a sorrendben, mivel nem érkezett a szervezőkhöz hivatalos bejelentés a kiállásáról.

Az élen változatlanul a 2001–2002-es kiírásban győztes francia Michel Desjoyeaux vitorlázik, őt honfitársa, Roland Jourdain követi másodikként a Veolia Environnement-nal mintegy 90 mérföldes hátrányban. A harmadik helyen Cléac'h, a negyediken Riou vitorlázik 640, illetve 680 mérfölddel lemaradva.