Valódi nagy halak idegen vizeken: kézi- és kosárlabdaedzők

A kézilabdázóknál és a kosárlabdázóknál a legjobbnak tartott magyar edzők közül Kovács Péter, Zsiga Gyula, Németh András és Rátgéber László idegen felségvizeken bizonyít.

Eredménykovács

Az 1986-os világbajnoki ezüstérmes társulat frontembere, Kovács Péter joggal gondolja úgy egykori csapattársaival egyetemben, hogy férfikézilabdánk eme nagy generációjának (Marosi László, Iváncsik Mihály, Gyurka János, Hoffmann László – hogy csak néhány nevet említsünk) vezető szerepet kellene betöltenie a honi szakmai életben – már ha alkalmaznák őket.

Kovács Péter bármely magyar csapatnál is dolgozott, eredményeket ért el: a női junior-válogatottat vb-n és Eb-n is éremig vezette a 2000-es évek elején; a Pick-Szegeddel eljutott a BL-negyeddöntőbe és megnyerte a Magyar Kupát akkor, amikor a Veszprém még egyeduralkodónak számított; a Dunaferr női csapatával bajnoki bronzérmes lett egy, a klub számára nagyon nehéz évben. Mindezek után 2007 őszén az újonc Goldbergert vette át a női NB I-ben, s míg ott volt, a csapat meglepetéseket okozva a középmezőnyhöz tartozott.

Ám néhány hét után Kovács Péter elfogadott egy anyagilag alighanem igen előnyös török ajánlatot, az anatóliai szövetség szakmai igazgatója lett, a keze alá tartoznak Törökország válogatottjai, és nem is vallanak szégyent. A korábban sehol sem jegyzett török női csapatnak egy gól hiányzott az Eb-selejtezőn ahhoz, hogy kiverje a háromszoros olimpiai bajnok dán válogatottat.

Egy fradista Bécsben

Noha Németh András neve szinte eggyé vált a Fradi kispadjával (igaz, habitusából adódóan alig ült rá meccsek alatt), 2007-ben az örök rivális Hypóhoz szerződött – és vitte magával Tóth Tímeát, valamint Kirsner Erikát.

S hogy a zöld-fehéreknél eltöltött 15 esztendőt ne csupán egy mondatba sűrítsük, álljon itt parádés eredménylistája: hétszeres bajnok és kupagyőztes, KEK-döntős (1994), BL-finalista (2002) és EHF-kupa-győztes (2006). A magyar válogatottal vb-3. (2005) és Eb-5. (2006).

Új klubjával 2008-ban BL-döntőt vívott, most is Ausztriában dolgozik. Erős egyéniség, akárcsak Mr. Hypo, vagyis Gunnar Prokop. A bécsújhelyi klubnál tehát két dudás van egy csárdában, ezért nem biztos, hogy hosszú életű lesz az együttműködés. A Hypóval a jelenlegi BL-sorozatban bejutott a BL-középdöntőbe, és ki tudja, hol áll meg.

Hopp, te Zsiga!

Zsiga Gyula örökölte meg 2007-ben a Fradi kispadját Németh Andrástól, éveken át vándorolt a magyar női NB I klubjai között, többek között a Fehérvárt, a Vasast és a Kiskunhalast is edzette.

A Dunaferr egykori sikerkovácsa, vagyis az 1999-es BL-győztes együttes vezetőedzője a Fradinál nem tudott magának Németh Andráshoz hasonló tekintélyt szerezni, bár a 2008-ben elért bajnoki bronzérem jó eredménynek számított Tóth Tímea és Kirsner Erika távozása után. Zsiga Gyulát a montenegrói Podgorica szerződtette, és egy BL-csoportba sorsolták Németh András klubjával, a Hypóval.

Ausztriában kikapott a Podgorica a Hypótól, Montenegróban viszont visszavágott neki, és bejutott a nyolc közé, ahol többek között épp a Győri Audi ETO KC-vel került össze.

Rátgéber-egyetem Moszkvában?

A pécsiek egykori edzője Németh Andráshoz hasonlóan itthon megcselekedte, amit megkövetelt a haza. Szó szerint. Klubjával s a magyar válogatottal is. Mi több, azt sem lehet mondani, hogy tiszavirág-életű sikereket ért el, a Péccsel kilencszeres bajnok és kupagyőztes, háromszor jutott az Euroliga négyes döntőjébe. Legutóbbi bravúrja, hogy női válogatottunkat kivezette az Európa-bajnokságra. Jelenleg a Szpartak Moszkva női csapatának az edzője.

„Aki 15 évet lehúz egy helyen, annak nem kell magyarázkodnia, ha vált – mondta az edző, akitől nem magyarázatot kértünk, hanem érveket a döntés mellett. – A női kosárlabdázás Michael Jordanje vagy éppen Kobe Bryantje játszik a kezem alatt, ez egyértelmű szakmai kihívás. Bizonyos szempontból nehezebb, mert ezekből az öntörvényű zsenikből csapatot kell kovácsolni. A legnagyobb dicséret, hogy jó néhány amerikai edző látta a Szpartakot, és valamennyi dicsérte a szerkezetét. Ez már az én elismerésem is – nyilatkozta az eddig eltelt időszakról Rátgéber, aki a rá jellemző humorral hozzátette: – Ha nem vállalom el, öreg koromban mehetnék a kocsmába, s azt hajtogathatnám, hogy bizony hívtak a világ legjobb csapatához, de én nem mentem. S ezt az önsajnálatot napról napra megismételném. Szóval, amikor jön a lehetőség, dönteni kell.”

A szakember elismerte, anyagi szempontok is közrejátszottak a döntésében, ezzel kapcsolatban egy lényeges szempontra hívta fel a figyelmet: „Nemcsak azt mérlegelem, hogy az én zsebembe mennyit tesznek, hanem azt is nézem, hogyan mennek a klub körül a dolgok. Milyen a struktúrája, utánpótlása? Annál a tulajdonosnál, aki erre is figyel, nem sikkad el a lényeg.”

Rátgéber idegenbeli munkavállalása több lehetőséget vet fel: idővel végigjárja az orosz elitklubokat, az amerikaiak is felfedezik maguknak, akár vissza is térhet Magyarországra.

„Elvileg minden megtörténhet. De megtanultam, hogy egy edzőnek nem szabad tervezni. Ha adódik a lehetőség, akkor kell eldönteni, élek-e vele. Az élet megtanított arra, hogy ne álmodozzak. Álmok nélkül persze nem lehet élni, de egzisztenciális kérdésekben nincs helye az álmoknak.”