Fények és árnyak a 100 éves Csepel SC múltjában, jövőjében

Százéves fennállását ünnepli idén a Csepel SC, de nemcsak a múltba akar fordulni, hanem a jövőt is tervezi. Az újjáalakuláskor az egykori világklasszis csepeli röplabdázó, Buzek László lett a klub elnöke – amely a felszámolás, a betiltott névhasználat hosszú évei után szeretné újra megtalálni önmagát.

Nem is egy klub már, hanem hivatalosan tizenegy, ami valójában tizenegy szakosztályt jelent, ennyi maradt a gyáralapító Weiss Manfréd idején virágzó huszonhétből. Az utánpótlást szeretnék egyesíteni a Csepel SC-ben, megtalálni ehhez a jogi alapot, elérni, hogy mindenki megtarthassa közben az önállóságát, a szponzorát. Kiss Imre egykori elnök és birkózókat vezető Tóth Endre az ötletadó, hogy újra összenőjön, ami összetartozott.

Mint Tóth Endre fogalmazott: van a Csepel névnek húzóereje, nimbusza. Lándzsát tört így amellett, hogy együtt erősebbek lehetnek a külön álló klubok, több támogatást nyerhetnek, több embert, több szponzort megszólíthatnak. Az atlétikától az öttusán át a vívásig él még a sport a szigeten, elmondása szerint, többen is jelezték, hogy csatlakoznának, akárcsak a Csepel DSE névre hallgató kézilabda-iskola vezetői, ahol a kerületben élő Laurencz László tanít. A felnőttek között három sportágban emelkedik ki a városrész, az evezősöknél, Ludasi Róbert csapatának köszönhetően a kenusoknál (a pekingi bronzérmes Kiss Tamás Londonért küzd) és a birkózóknál, Tóth Endre nagy büszkeségére. Csepel „A birkózás városa" címet is kiérdemelte – ebben a nagyon nehéz helyzetbe sodródott sportágban száztíz versenyzőt foglalkoztatni tényleg érdem, közülük Szabó Emese és a kadétvilágbajnok Németh Zsanett harcol az olimpiáért.

A Csepel SC egykori sporttelepét, az evezős-, valamint kajak-kenu telepet birtokló Csepel SC Alapítvány és a helyi önkormányzat viszonya viszont cseppet sem felhőtlen. Az alapítványi, és vele a terület feletti rendelkezési jogok egy offshore hátterű, ingatlanbefektetéssel, fejlesztéssel foglalkozó külföldi cégcsoport birtokában vannak, amely jelentős változtatásokat szeretett volna a területen végrehajtani.

Németh Szilárd, Csepel polgármestere – aki egykor a klub birkózója volt – már a Legfőbb Ügyészhez is fordult az alapítvány működésével kapcsolatos jogi visszásságok miatt, és kerek-perec kijelentette, hogy a sportpályáknak, létesítményeknek az önkormányzat lenne a legjobb gazdája. Annál is inkább, mert így köztulajdonban tarthatnák a sportolásra alkalmas területeket. A korábbi években a helyi önkormányzat éves szinten több tízmillió forinttal támogatta az Alapítványt, amely jelenleg ingyen bocsátja rendelkezésre a sportfelületeket és kiszolgálóhelyiségeket az ott működő egyesületek számára.

2008-ban a Béke téri sporttelepet, valamint a kajak-kenu telepet 8 millió euró és járulékai erejéig jelzálog- és vételi joggal terhelték meg az egyik kereskedelmi pénzintézet javára. Az máig nem derült ki, hogy kik és mire használták fel ezt az összeget, noha ezt az önkormányzat a támogatás folytatásának feltételeként többször is kérte. A sportlétesítményekre valószínűleg nem költötték, hiszen azoknak állapota láthatóan katasztrofális. A 2010-ben beiktatott csepeli képviselő-testület egy döntése értelmében jelenleg hároméves bontási- és építési tilalom van érvényben a Béke téri sportkomplexum területén, mivel olyan tervek kerültek elő, melyek szerint a tulajdonos lakóparkot és üzletközpontot szándékozik építeni a sportlétesítmények helyére. A Csepel SC Alapítvány ezt közleményben cáfolta.

HA KÍVÁNCSI A CSEPEL SC TÖRTÉNETÉVEL FOGLALKOZÓ ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKRA, KERESSE A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁT!