Golf, British Open: drámai blokk a végén, Ernie Els nyert

 

A 42 esztendős Ernie Els nagyszerű játékkal, 68 ütéssel teljesítette a 18 szakaszt vasárnap, ám ahhoz, hogy győzzön, kellett a sokáig fölényesen vezető Adam Scott leblokkolása. Az ausztrál játékos a befejező négy szakasz mindegyikén bogeyt ütött – azaz az elvártnál eggyel több ütéssel juttatta a labdát a lyukba –, így tetemes előnye elfogyott.

Els a hatodik olyan golfozó, aki legalább tíz év kihagyás után nyert ismét British Opent. Els korábbi egyetlen Open-győzelmét 2002-ben érte el, másik két major diadalát a US Openen aratta (1994, 1997).

„Alig találok szavakat... – mondta a siker pillanataiban Ernie Els. – Először is mélyen együtt érzek Adammel, hiszen a barátom, és tudom, hogy ő éppen annyira vágyott a győzelemre, mint én. De a mai az én napom volt. Legmerészebb álmaimban is csak a playoffban reménykedtem... A legtöbben egy pillanatig sem hittek abban, hogy nyerhetek, de én valahogy éreztem, hogy ebben az évben összejöhet valami. Köszönet érte a családomnak, és minden segítőtársamnak, akik lenyűgöző munkát végeztek."

„Roppant csalódott vagyok, hiszen olyan szépen játszottam egész héten... – így a nagy vesztes Adam Scott. – Az utolsó négy szakaszon azonban rosszul játszottam, és a nehéz pályákon az ilyesmi nem maradhat büntetlenül. Az utolsó lyuknál, amikor a greenre tettem a labdát, biztos voltam abban, hogy begurítom, és ezáltal a rájátszásban lesz néhány lyuknyi esélyem a javításra, de sajnos nem így történt. Ilyen a golf!"

Az utolsó napot négyütésnyi előnnyel kezdő Adam Scott az első három szakaszon két bogeyt ütött – igaz, köztük egy birdie-t is –, aztán a hatodikon még egy bogeyt, azonban ezt követően sikerrel vívott meg az elemekkel, a 14. szakaszig egyetlen olyan hibát sem követett el, ami plusz ütésbe került volna.

Nem úgy az ellenfelei! A legközelebbről induló üldözői közül Brandt Snedeker az első hat szakaszon az elvárt ütésszámmal juttatta a labdát a lyukba, csakhogy a hetediken tripla bogey, a nyolcadikon dupla bogey következett – és a két szakaszon összeszedett plusz öt ütés terhével már nem reménykedhetett a győzelemben, a harmadik helyért is harcolnia kellett.

Graeme McDowell apránként vesztegette el az esélyét, a 11. szakasznál már öt bogeynál tartott, később benyelt még kettőt – neki be kellett érnie az ötödik hellyel, méghozzá megosztva a világelső Luke Donalddel, aki a szokásos kiegyensúlyozott játékát nyújtotta, és csak nézte, amint a hibázó riválisok fokozatosan mögé csúsznak.

Tiger Woods előtte maradt, bár valószínűleg a harmadik helynél jobb eredményben bizakodott. Tiger eleve kicsi győzelmi esélye a hatodik szakaszon csappant meg végzetesen: a korábbi világelsőnek két plusz ütésébe került a gurítóterület elérése, majd elrontotta a gurítást is, tripla bogey lett a vége – a négy ütésre méretezett lyukba héttel juttatta be a labdát. A folytatásban négy bogeyt és három birdie-t „hullámzott össze", ám az utolsó szakaszon kiválóan összpontosított, és az ott elért birdie-vel harmadik lett.

Visszatérve az első helyért zajló párharcra, érdekes, hogy Els az első kilenc szakaszon korántsem villogott (két bogey), azonban a 10. és a 12. szakaszon elért egy-egy birdie után – részben a riválisok fent ecsetelt mélyrepülésének következményeképp – a második helyen találta magát.

A 14-es és az utolsó lyuknál ütött egy-egy birdie-vel Els tovább szorított a hurkon, és már csak azt kellett kivárnia, hogy a támadást érzékelő Scott hibázzon.

Amint fentebb írtuk, ez megtörtént, a 32 éves ausztrál az utolsó négy szakaszon rendre rontott – az utolsón például a gurítást rontotta el, ami a nehéz helyzetben kivitelezett nagyszerű közelítő ütés után rutinfeladatnak tűnt.

Major verseny hajrájában, négynapnyi megfeszített szellemi és fizikai erőfeszítés után nem ritka az efféle leeresztés. A British Openen 1999-ben a francia Jean van de Velde roppant össze az utolsó lyuknál, míg a közelmúltban – a 2011-es US Mastersen – Rory McIlroy szolgált hasonló „leolvadással".

Ami pedig a vasárnapi eredményeket illeti: az élbolyban végző Elsen és Donalden kívül mindössze hét golfozónak sikerült a pályán elvárt 70-es ütésszámnál alacsonyabbat elérnie az utolsó versenynapon: a legjobban a belgák nagy ütője, Nicolas Colsaerts teljesített (65), amivel felkapaszkodott a holtversenyes hetedik helyre.

 

Adam Scott visszavette a vezetést: szombati 68 ütéses teljesítményének köszönhetően az ausztrál játékos négyütésnyi előnnyel vezet Graeme McDowell és Brandt Snedeker előtt, míg Tiger Woodsot öttel előzi meg az utolsó forduló előtt.

A 32 éves Adam Scott – aki ezen a versenyen is Tiger Woods korábbi segítőjét, Steve Williamst alkalmazza caddie-ként – három birdie-t és egy bogey-t ütött a szombati játéknapon, és kiegyensúlyozott játékának köszönhetően tekintélyes előnnyel várja az utolsó játéknapot, amely élete első major győzelmét hozhatja meg számára.

A verseny felénél tornacsúccsal az első helyen álló Brandt Snedeker a nap nagy részében roppant bizonytalanul játszott, az első tizennégy lyuk közül hatba (!) az elvártnál eggyel több ütéssel juttatta be a labdát (bogey). Ehhez képest nem akármilyen lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot az utolsó három szakaszon elért két birdie-vel, amelyek révén visszakapaszkodott a második helyre.

Nincs ott egyedül: az északír Graeme McDowell öt birdie-re alapozva 67-es kört ment – pillanatnyilag ő a brit győzelemre fogadók legnagyobb (ha nem az egyetlen) reménysége.

A nap legalacsonyabb ütésszámát Zach Johnson érte el: a két bogey-ra hat birdie-t ütő amerikai 66 ütéssel ért be a klubházba, és újra ott található a legjobb helyezésekre pályázók között.

Tiger Woods rosszul kezdett, az első három szakaszon két bogey-t ütött, és bár a kellemetlen két plusz ütést három birdie-vel hamarosan ellensúlyozta, végül „csak" a pályán elvárt 70-es ütésszámot tudta hozni. Lemaradása öt ütés Scotthoz képest, vagyis meglehetősen kevés az esélye annak, hogy begyűjti élete – 2008 óta várt – 15. major bajnoki címét. Mindenesetre még sohasem nyert majort olyankor, amikor nem ő fordult az első helyen az utolsó napra.

Kifejezetten rossz napon van túl az első két fordulót az élbolyban eltöltő Paul Lawrie (76 ütés négy bogey-val és az utolsó szakaszon összeszenvedett tripla bogey-val), és nem tudott javítani a világranglista-második Rory McIlroy sem (73, benne négy bogey).

A világelső Luke Donald az eddigi leggyengébb napját teljesítette, igaz, esetében elenyésző az ingadozás – megszokott megbízható játékával az angol golfozó versenyben van az előkelő helyezésekért.

Paul Lawrie ilyen hátrányból (10 ütés) 1999-ben még nyerni is képes volt az Openen – s ki tudja, a vasárnapra jósolt erős szél akár Donald kedvére is fújhat!

 

Újabb rekordbeállítást jegyzőkönyveztek a British Openen: az amerikai Brandt Snedeker pénteki remek teljesítménye révén megismételte a viadal másfél évszázados történetének legalacsonyabb félidei eredményét.

Brandt Snedeker – aki az első napon is kiválóan teljesített (66) – újra birdie-vel indított, a következő 11 szakaszon ütött még ötöt, vagyis még ötször az elvártnál eggyel kevesebb ütéssel juttatta a labdát a lyukba. S mivel a 18 lyuk során egyszer sem követett el jelentős hibát, bogey-mentes 64 ütéses kört ment – azaz beállította a pályacsúcsot, amit előző nap az ausztrál Adam Scott is megtett.

A 31 esztendős amerikai – aki karrierje korábbi három British Openjén egyszer sem élte túl a második napi mezőnyfelező szintet, azaz rendre a vert sereg tagja volt – két nap után 130 ütéssel áll, ami ugyancsak rekordbeállítással ér fel: a kétfordulós Open-rekordot a brit legenda, Nick Faldo 1992-ben állította fel.

Ezzel együtt Snedeker mindössze együtésnyi előnnyel várja a verseny második felét, ugyanis Adam Scott, az első napi éllovas is jól játszott – egyetlen bogey-ját négy birdie-vel ellensúlyozta. A harmadik helyen ott nyomul Tiger Woods is, aki az utolsó három szakaszon ütött két birdie-vel táplálta tovább győzelmi reményeit.

Snedeker pénteki eredménye annak fényében még értékesebb, hogy az időjárás – az éjszakai eső például roppant nedvessé tette a pályát – nagyobb kihívást támasztott a versenyzőknek, mint egy nappal korábban.

Az első nap jól teljesítők közül a világranglista-második Rory McIlroy 75, a belga Nicolas Colsaerts 77 ütéssel zárt – holtversenyben az 51. helyre csúsztak vissza az összesített rangsorban. A világelső angol Luke Donald 68 ütéssel játszotta meg a 18 szakaszt pénteken, két nap után 138 ütéssel az üldözőbolyban húzódik meg.

A négyszeres Major-győztes amerikai Phil Mickelson, aki az első napon sem játszott jól, három dupla-bogeyval súlyosbított 78-at ment, és kiesett (151). Ugyancsak búcsúzott a német Martin Kaymer (146), valamint a versenyt tavaly megnyerő északír Darren Clarke (147).

A befejező két napra azok maradtak versenyben, akik az első két fordulóban összesen legfeljebb 143 ütéssel mentek végig a pályán.

A 143-as menekülők klubjában ott található a világranglista harmadik helyén álló angol Lee Westwood is.

 

Tiger Woods jól kezdett az év legjelentősebb európai golfversenyén, de az első nap után az ausztrál Adam Scott álllt a legjobban, aki beállította a pályarekordot.

Adam Scott a harmadik szakaszon bogey-t ütött (azaz az elvártnál eggyel több ütéssel juttatta a labdát a lyukba), ám ezután élt a kiváló időjárási körülmények kínálta lehetőséggel, és nyolc (!) lyukba az elvártnál eggyel kevesebb ütéssel (birdie) süllyesztette el a labdát.

Az ausztrálnak esélye volt arra, hogy megismételje a Major-tornák történetének legalacsonyabb ütésszámát (63), sőt akár megjavítsa azt, csakhogy hibás elütése következtében az utolsó szakaszon megint bogey-t ütött – eredménye így is pályacsúcs-beállításnak felel meg a Royal Lytham & St. Annes golfklubban (Scott az amerikai Tom Lehman 1996-os, 64 ütéses eredményét ismételte meg).

A karrierje negyedik British Open-diadalára hajtó, világranglista-negyedik Tiger Woods pazarul kezdett, az első hét szakaszon négy birdie-t ütött, és bár a folytatásban egy ilyen kombináció sem sikerült neki, bogey-t is csak egyet ütött, így 67 ütéssel az élbolyban zárta az első napot.

A világranglista élén álló Luke Donald a pályán elvárt ütésszámmal (70) végzett, akárcsak a szintén a top 10-be tartozó két amerikai, Jason Dufner és Hunter Mahan. A szintén amerikai Matt Kuchar eggyel kevesebb ütéssel végzett (69), a Masters-címvédő Bubba Watson még jobban játszott (67), és hogy teljes legyen a top 10-es tengerentúliak listája, említsük meg, hogy a néhány hete US Opent nyerő Webb Simpson nem jött át az öreg kontinensre, mert várandós felesége mindenórás.

A britek nagy reménysége, az északír Rory McIlroy nemcsak a jó eredménynek (67) örülhetett, hanem annak is, hogy az általa véletlenül labdával fejen talált tinédzser néző nem sérült meg súlyosabban – talán örülni is tudott a McIlroytól fájdalomdíjul kapott dedikált kesztyűnek.

A világranglista-harmadik Lee Westwood 73 ütéssel, a szintén top 10-es – és szintén angol – Justin Rose 74-gyel, míg a címvédő Darren Clarke nem sok jóval kecsegtető 76-os ütésszámmal zárta a csütörtöki versenynapot.