EGY KORSZAK VÉGET ÉRT, ÚJ IDŐSZÁMÍTÁS KEZDŐDIK
Az úgynevezett vegyes harcművészetek különböző ágai közül az 1990-es években fokozatosan kezdett kiemelkedni a kick-box egyik válfaja, a K–1, amely világhódító útja során az egyik leglátványosabb, legnépszerűbb szakággá vált. A siker alapját a japán szervezet, a FEG (Fighting and Entertainment Group) által rendezett, világszerte közvetített világbajnoki sorozatok, a World GP-k jelentették.
Raul Catinas (román)–Australia Ben Edwards |
Uehara Makoto (japán)–Hiromi Amada (japán) |
Xavier Vigney (amerikai)–Zabit Szamedov (azeri) |
Hesdy Gerges (egyiptomi)–Szerhij Lascsenko (ukrán) |
Singh Jaideep (indiai)–Ismael Londt (suriname-i) |
Jarrell Miller (amerikai)–Arnold Oborotov (litván) |
Paul Slowinski (lengyel)–Catalin Morosanu (román) |
Mirko Filipovic (horvát)–Randy Blake (amerikai) |
A győztesek kvalifikálják magukat a december 26-i New York-i fináléra. |
Az 1993 és 2010 között minden évben megrendezett sorozatban olyan klasszisok emelkedtek ki, mint Ernesto Hoost, Semmy Schilt (ők ketten a szakág legeredményesebb harcosai négy-négy világbajnoki címmel), Peter Aerts vagy Remy Bonjasky. A FEG azonban fokozatosan egyre nehezebb gazdasági helyzetbe került, mert a sorozat népszerűségének növekedésével megnőttek a résztvevők pénzdíjai, ugyanakkor a Japánban rendezett döntőket már egyre nehezebben tudták nyereségessé tenni a szervezők. Sőt idővel veszteséget termeltek, a FEG-nek jelentős elmaradásai keletkeztek a pénzdíjak kifizetésében, a tavalyi torna el is maradt, az idén májusban pedig a szervezet hivatalosan is csődöt jelentett, és megszűnt.
A K–1 World GP (WGP) rendezési jogát a K–1 Global és a bukaresti székhelyű román Superkombat nevű szervezet szerezte meg, és október 14-én Tokióban megrendezik a sorozat tizenhatos középdöntőjét, december 26-án pedig New Yorkban, a Madison Square Gardenben a nyolcas finálét. A románok felismerték, hogy a sorozat túlélése attól függ, képesek-e betörni az amerikai show-biznisz világába. A cél racionális, ugyanakkor nagy kérdés, hogy az idei mezőnnyel megvalósítható-e, ugyanis a szombati középdöntőben egyetlen korábbi világbajnok, a jelenkor egyetlen igazi sztárja sem indul. Ráadásul a tizenhat induló között nincs holland versenyző, pedig a korábbi 18 döntőből 15-ször a németalfödli ország képviselői győztek!
AKIK NEM INDULNAK...
Új korszak kezdődik, de milyen áron? Nézzük meg először, hogy kik és miért maradnak távol az idei világbajnokságtól.
Az utolsó világbajnok, Alistair Overeem tavaly visszatért korábbi szakágához, az MMA-hoz, és kizárólagos szerződést kötött a ketrecharcokat szervező, első számú amerikai szervezettel, az UFC-vel (Ultimate Fighting Championship). Tavaly decemberben legyőzte a szervezet korábbi világbajnokát, Brock Lesnart, és jogot szerzett az aktuális világbajnok, a brazil Junior dos Santos kihívására. Overeem lehetett volna az első a küzdősportok történetében, aki a szintén ketrecharcokat szervező Strikeforce és a K–1 világbajnoki címe után az UFC-nél is világbajnoki címet nyer. A májusra tervezett nagy meccs azonban elmaradt, mert Overeem megbukott a nevadai sportbizottság doppingellenőrzése során, bár ő a magas tesztoszteronszintet egy gyulladáscsökkentő kenőcs használatával magyarázta, de indoklását nem fogadták el, és az UFC levette a meccsét a programról (Dos Santos a beugró Frank Mir ellen megvédte a címét). Ezenkívül Overeem rendőrségi ügybe is keveredett, mert az utolsó, Lesnar elleni meccsét követően megütött egy nőt, amiért 90 napos felfüggesztetett börtönre és ötvenórás közmunkára ítélték.
A K–1 másik fenegyereke, a világbajnokságot még nem nyerő, de napjaink legjobbjai között számon tartott marokkói Badr Hari, aki tavaly év végén bejelentette, hogy bokszolókén folytatja pályafutását. Januárban a török Gökhan Saki legyőzésével búcsúzott a K–1-től, de már májusban visszatért – Madridban megverte Anderson Braddock Silvát. A tervek szerint Hari is szerepelt volna az idei vb-n, de súlyos testi sértés vádjával rendőrségi eljárás indult ellene – ráadásul ez már nem az első ilyen ügye, mert 2010-ben egy nightklubban kitört verekedéssel kapcsolatban is eljárás alá vonták –, s emiatt le kellett mondania a részvételt.
A háromszoros világbajnok Remy Bonjasky szemproblémái miatt 2010-ben bejelentette visszavonulását, 2009 decembere óta (a WGP elődöntőjében kikapott Semmy Schilttől) nem lépett szorítóba, úgy tűnt, végleg szögre akasztja a kesztyűit, éppen ezért valószínűleg komolyan szóba sem került a neve a világbajnoki program összeállításakor. Erre föl az elmúlt hét végén mégis szorítóba lépett, extra menetben, megosztott pontozással győzött Anderson Braddock Silva ellen.
Sokáig úgy tűnt, hogy a négyszeres világbajnok Semmy Schilt is végleg visszavonul, ám másfél éves szünet után az idén volt két győztes meccse, a francia Brice Guidon, majd a suriname-i születésű Errol Zimmerman ellen. Ennek ellenére sem ő, sem az elmúlt két évben egy vereséget és egy győzelmet számláló háromszoros bajnok Peter Aerts nem szerepel a meghívottak között.
...ÉS AKIK OTT LESZNEK
Hogy akkor ki lesz ott vasárnap Tokióban? A korábbi években a WGP különböző állomásain már nevet szerző harcosok közül csak nagyon kevesen.
A két román Raul Catinas és Catalin Morosanu, az ausztrál Ben Edwards (aki profi bokszolóként is ismert), az egyiptomi Heszdi Gergesz vagy éppen a lengyel Paul Slowinski neve ismerősen csenghet a vájt fülű K–1-rajongók körében, de egyikük sem tartozik a virtuóz klasszisok sorába.
Az egyetlen „igaz" sztár a mezőnyben a 38 éves horvát Mirko Filipovic lesz, aki számos szakágban kipróbálta már magát (az előző években MMA-ban edződött), legnagyobb sikerét 1999-ben érte el, amikor Ernesto Hoost ellen világbajnoki döntőt vívhatott, de ott vereséget szenvedett. A korábbi horvát rendőrt (innen ered a Cro Cop becenév), aki dolgozott a horvát terrorelhárításnál és volt a horvát parlament tagja is, méltán sorolhatjuk minden idők egyik legjobb, nem világbajnok K–1-esei közé, de már túl van a csúcson, ennek ellenére az idei vb egyik fő esélyesének számít. A K–1-be kilenc év után idén tért vissza és már van két győzelme ebből az évből – az új zélandi Ray Sefót és a spanyol Loren Javier Jorgét győzte le. Amennyiben Filipovic szombaton legyőzi a feltörekvő amerikai Ranyd Balke-et és bejut a nyolcas fináléba, úgy elsősorban talán tőle várhatjuk majd, hogy decemberben eladhatóvá teszi a K–1-et az amerikai közönség előtt is.
Év | Győztes | A döntő vesztese |
1993 | Branko Cikatic (horvát) | Ernesto Hoost (holland) |
1994 | Peter Aerts (holland) | Szatake Maszaki (japán |
1995 | Peter Aerts (holland) | Jerome Le Banner (francia) |
1996 | Andy Hug (sávjci) | Mike Bernardo (dél-afriai) |
1997 | Ernesto Hoost (holland) | Andy Hug (svájci) |
1998 | Peter Aerts (holland) | Andy Hug (svájci) |
1999 | Ernesto Hoost (holland) | Mirko „Cro Cop” Filipovic (horvát) |
2000 | Ernesto Hoost (holland) | Ray Sefo (újzélandi) |
2001 | Mark Hunt (újzélandi) | Francisco Filho (brazil) |
2002 | Ernesto Hoost (holland) | Jerome Le Banner (francia) |
2003 | Remy Bonjasky (holland) | Muszasi (japán) |
2004 | Remy Bonjasky (holland) | Muszasi (japán) |
2005 | Semmy Schilt (holland) | Glaube Feitosa (brazil) |
2006 | Semmy Schilt (holland) | Peter Aerts (holland) |
2007 | Semmy Schilt (holland) | Peter Aerts (holland) |
2008 | Remy Bonjasky (holland) | Badr Hari (marokkói) |
2009 | Semmy Schilt (holland) | Badr Hari (marokkói) |
2010 | Alistair Overeem (holland) | Peter Aerts (holland) |