Először Jónyer István, az egykori játékostárs szólt az ünnepelthez.
„Két világbajnoki aranyat nyertünk együtt, sajnos csak kettőt, pedig ötöt kellett volna” – mondta. Szavaira az ünnepelt csak helyeselt.
Az új szövetségi vezetés nevében, Nátrán Roland elnök megbízásából Lakatos Gyula a következő szavakkal köszöntötte Klampár Tibort:
„Remélem, a jövőben jobban megbecsülünk benneteket, mint az az utóbbi időszakban történt.”
Klampár erre reagálva úgy fogalmazott: bízik benne, hogy most pozíciót kap a szövetségben, mert az élete végét itt akarja leélni.
Ezt követően a MOATSZ nevében Jónyer egy ezüsttálat adott át az ünnepeltnek „Sok szeretettel Klampár Tibornak 60. születésnapja alkalmából” felirattal. Az ajándék láttán Klampár kissé keserűen megjegyezte:
„Hatvan év kellett ahhoz, hogy megtanulják helyesen leírni a nevemet. Őrzök olyan szövetségi ajándékot, amelyen hosszú ó-val szerepel a keresztnevem.”
Az MTI kérésére az elmúlt hatvan évet a következőképpen összegezte az ünnepelt:
„Tele vagyok tüskékkel, közepes kaktusz vagyok. Az egyik nagy tüske, hogy nem sikerült olimpiai érmet nyernem. A másik pedig az, hogy itt szerettem volna dolgozni a pingpongban, ifiknél, felnőtteknél, bárhol. Úgy érzem, tudtam volna, és ma is tudnék segíteni” – fogalmazott.
Klampár Tibor elmondta még, hogy köszönettel tartozik a celldömölkieknek, különösen a polgármesternek, hogy mellé álltak, jelenleg ugyanis az extraligás csapat vezetőedzője.
„Nagyon jó játékosaink vannak, ha minden komoly asztaliteniszezőnk itthon játszana, igazi jó bajnokságunk lenne” – mondta végül.