Vívó-vb: Imre már 1991-ben a hazai aranyról álmodott

„1991-ben, amikor a budapesti vb-n önkéntesként segédkeztem, reménykedtem abban, egyszer én is átélhetem, hogy hazai közönség előtt világbajnok lehetek. Akkor azért nem nagyon hittem, hogy ez sikerül – mondta Imre Géza. – Tizenkét év elteltével lettem ismét világbajnok. Ennek a mostaninak az értékét növeli, hogy hazai közönség előtt jött össze."Imre Géza. – Tizenkét év elteltével lettem ismét világbajnok. Ennek a mostaninak az értékét növeli, hogy hazai közönség előtt jött össze."

„Nyugodt voltam, fájdalmat sem éreztem vívás közben, mert a profi orvosok rendbe hozták a lábamat – jelentette ki Boczkó Gábor. – Világbajnokságokon eddig két ezüst és két bronzérmet szereztem, nagyon vágytam az aranyra. Külön öröm, hogy ezt hazai közönség előtt sikerült megnyernem."

Boczkó emlékeztetett rá, az egyéni verseny után nagyon el volt keseredve, mert akkor nem jött össze az éremszerzés, de erőt adott neki Gyurta Dániel és a vízilabdacsapat világbajnoki sikere.

„Az volt a taktikánk, hogy szerezzünk vezetést, kíméljük a sérült Boczkót, hogy a végén ne neki kellejen mennie az eredmény után – összegzett Rédli András. –Két olyan rutinos versenyző mellett, mint Géza és Boczek élvezet vívni. Lázba hozott a közönség. Végig a mi akaratunk érvényesült. Jó idényt zártam, remélem, a lendület kitart a riói olimpiáig. Motivált és szenvedélyes vagyok, Rióban egyéniben és csapatban is olimpiai bajnok akarok lenni."

„Nagyon szerettem volna ma én is vívni. Ez a nap elején adatott meg nekem – nyilatkozott Szényi Péter. – A legfiatalabb vagyok a csapatban, még be kell érnem, van rá időm. Boczkó sérülése után állandó készenlétben kellett állnom, ha bármi történik, bevetésre kész legyek."