„Budapest minden eddiginél nagyobb eséllyel pályázhat egy olimpiára”

– Mit tart az Agenda 2020 legfontosabb elemeinek?
– A NOB érzékelte, hogy zsákutca az az irány, amit a szocsi és a pekingi játékok képviseltek – mondja Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Olimpia Mozgalom, azaz a BOM Alapítvány kuratóriumának elnöke. – Az olimpizmus jövőjét az szolgálja a legjobban, ha a világ fővárosainak az eddiginél szélesebb köre tudna esélyesként jelentkezni az olimpiai és paralimpiai játékok lebonyolítására. A NOB által elfogadott Agenda 2020 reformanyag egyszerre mond nemet a gigászi méretű olimpiákra és a kiválasztási folyamatot fenyegető korrupcióra, emellett ösztönözni szeretné a meglévő, illetve az ideiglenes és elbontható helyszínek felhasználását. A rendező város kiválasztásában fő szempont lesz az olimpia gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatósága. Újdonság, hogy nyilvánossá teszi a rendező várossal kötendő szerződést, amelynek tartalmaznia kell annak az anyagi hozzájárulásnak a részleteit is, amelyet a NOB a szervezőbizottságnak nyújt.

– Budapest szempontjából mit jelent a döntés?
– Minden eddiginél nagyobb eséllyel pályázhat, feltéve, hogy felkészülten teszi.

ATHÉN NEM A NYÁRI JÁTÉKOKBA ROKKANT BELE

– Elérkezettnek érzi a magyar főváros idejét?
– Az olimpia minimum tízéves projekt, ami legjobb esetben is először 2018-ban kezdene költségvetési terheket jelenteni. A válság mélypontja után a világgazdaság fokozatosan stabilizálódott, az Egyesült Államokban pedig jelentős növekedés indult be. Ezzel együtt a Bajnai- és az Orbán-kormány erőfeszítéseinek köszönhetően Magyarország kilátásai is javultak, még akkor is, ha továbbra is nagy kihívások előtt áll a gazdaságunk. Budapest eközben elnyerte a 2020-as labdarúgó Eb négy mérkőzésének a rendezési jogát, amihez vállaltuk az új Puskás-stadion felhúzását, 2021-ben pedig itt rendezik az úszó- és vízilabda-vb-t, ehhez meg kell építenünk egy olimpiai uszodakomplexumot. Mindezt megelőzte a négy éve tartó sportinfrastruktúra- fejlesztési és intenzív sporttámogatási kormányzati program. Ezek tükrében szinte magától adódik a lehetőség a továbblépésre.

– Ha csak három érve lehetne, miért érdemes elgondolkozni a rendezésen, melyek lennének ezek?
– Egy városnevet mondok: Barcelona. Az 1992-es játékok házigazdája megmutatta, az olimpiát miként lehet okosan megrendezni úgy, hogy egy marginális kikötőváros a világ legtrendibb úti céljává váljon.

– Elrettentő példaként emlegetik Athént: mi a garancia arra, hogy Budapest nem jutna a 2004-es házigazda sorsára?
– Az elhanyagolt athéni létesítményekről az interneten keringő hatásvadász fotók megtévesztők, a legtöbben azt a téves következtetést vonták le, hogy az olimpia sok drága sportlétesítmény megépítését jelenti, amelyekre aztán a továbbiakban semmi szükség. Ezzel szemben Görögország nem az olimpia megrendezésébe rokkant bele, hanem az euró idő előtti bevezetésébe. A görög politika mindenféle gazdasági szerkezetváltás és szükséges államháztartási és munkaerő-piaci reform nélkül erőltette az országra az eurót 2000-ben. Ez aztán konzerválta a görög nemzetgazdaság versenyképtelenségét, aminek hatására tíz évvel később az első nemzetközi pénzügyi válság az államcsőd szélére sodorta az országot.

– Hogyan kerülhetnénk el, hogy Magyarország hasonló hibába essen? Főleg a növekvő szegénységi adatok tükrében.
– Úgy látom, a magyar politikai elit levette az euró bevezetését a napirendről, úgyhogy a görögök ezen problémája nem fenyeget minket. Kockázatok persze vannak. Például ha a rendező ország letér a növekedési és a makrogazdasági egyensúly pályájáról, vagy mert egy 2008-as válsághoz hasonló sokk éri a világgazdaságot. Békeidőben kockázatot jelenthet a késedelmes fejlesztések okozta költségnövekedés, a megalomán infrastrukturális beruházások vagy az elszabaduló korrupció, amelyek miatt el tud szállni a teljes projekt büdzséje. Az olimpiát nem szabad minden más rovására vállalni, hanem éppen ellenkezőleg. A mélyszegénység felszámolása érdekében fejlődő, növekedő gazdaságra van szükség Magyarországnak, amely képes munkahelyeket teremteni és elég adóbevételt biztosítani az államnak, hogy tudjon aztán elég pénzt fordítani a szociális hálóra és az elmaradott régiók fejlesztésére.

A LAKOSSÁG CSAK ÉRZELMI DÖNTÉST HOZHAT

– Figyelembe véve az Agenda 2020-at, mennyibe kerülne az országnak egy olimpia megrendezése?
– A BOM 2006-ban készíttette el az utolsó ilyen anyagot a PricewaterhouseCoopersszel. Az akkori számítás szerint a 2020-as olimpia költsége tizenegy évre szétterítve 5164 milliárd forint volt, amelyből 518 milliárd forint az, ami a rendezés nélkül nem jelentkezett volna a következő évtizedben. Az 518 milliárd csaknem egészét a NOB és a magánszektor fedezte volna, miközben a nagy infrastrukturális beruházásokra költendő mintegy 4600 milliárd forintból 2200 milliárdra adna fedezetet az EU és a magánszektor. Ez 1.3 százalékra javította volna a GDP-növekedést, miközben a teljes költségvetés 2.4 százalékát vette volna igénybe, 45 000-rel megemelve az új munkahelyek számát. De Magyarország sok változáson ment át az elmúlt hat évben, így a tanulmányt mindenképpen aktualizálni kell.

– Támogatná, hogy népszavazás döntsön a budapesti olimpiai pályázatról?
– Nem. Az olimpia megpályázása és megrendezése olyan komplex – elsősorban gazdaságpolitikai – stratégiai kérdés, amellyel kapcsolatban az állampolgárok döntő többségének sohasem lesz elég tudása ahhoz, hogy ne érzelmi, hanem átgondolt racionális döntést hozzon.

– Hol lenne a legjobb helye az olimpiai stadionnak és az olimpiai falunak?
– Kétezer-tíz márciusában mutatták be a főváros és a BOM közös megrendelésére több mint egyévnyi munkával elkészült anyagot, amely bizonyította, az olimpiai park és az Olimpiai Stadion legmegfelelőbb helye Észak-Csepel lenne. Így rehabilitálnák és integrálnák a város egy elhanyagolt körzetét, ráadásul az építkezések döntő többsége Budapest déli területeit érintené, ezért nem okozna fennakadást a belváros életében és közlekedésében.

NEMZETI ÜGY, ÖSSZPÁRTI TÁMOGATÁSSAL

– Mit gondol arról, hogy a főpolgármester szerint nem életszerű egy budapesti olimpia rendezése?
– Tarlós István a Demszky-időszakban konstruktív és pozitív volt az olimpia ügyében, a fővárosi közgyűlésben pedig mindig az ügy mellé állt a szavazatával. Azt is tudom, hogy mindig Budapest érdekében politizál. Ezért úgy gondolom, hogy ha a megvalósíthatósági tanulmány eredményei és a kormány hosszú távú Budapest-fejlesztési stratégiája jól összefésülhető, ő lesz az ügy egyik legnagyobb támogatója. Egy biztos, a főpolgármester is kell hozzá. És kellenek az ellenzéki pártok is.

– A régióban több város is szóba jöhet. Milyennek látja az esélyünket hozzájuk képest?
– Budapest a legnagyobb és legfejlettebb kelet-közép-európai nagyváros, a fekvése, a mérete mellett a kultúrája és a tömegközlekedése is mellette szól. A csehek előtt állunk, a lengyelek pedig a futball Eb után a következő lépcsőfokra készülve szerintem inkább a téli vonalra fókuszálnak. Bécs referendumban utasította el a kandidálást 2013-ban. A régió tizennégy országa által eddig megszerzett nyári olimpiai aranyérmek harmadát Magyarország szállította, többet, mint Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Szlovénia és Ausztria együttvéve. Magyarországnak olyan domináns a jelenléte és erős a tradíciója a nyári játékok történetében, hogy egy Prága–Varsó–Budapest hármas versenyfutásban nem kérdés, ki lenne a befutó.