Eldördül a startpisztoly: dönthetnek a budapesti olimpiai pályázatról

VÉGE A GIGAOLIMPIÁK KORÁNAK

Az Agenda 2020 reformprogram elfogadásával véget érhet a gigaolimpiák kora, és megnyílhat az út azok előtt is, akik eddig nem tudták átvinni a magas lécet, de most a gazdaságosság és költségtakarékosság szem előtt tartásával versenybe szállhatnak. A témával megkerestük Bienerth Gusztávot, aki tagja annak a magyar sport- és gazdasági élet fontos szereplőiből álló Olimpiai Védnöki Testületnek, amely ajánlásaival, tanácsaival segíti a megalapozott és körültekintő döntéshozatalt.

„Ez egy nagyon karizmatikus döntés volt a NOB részéről – mondta Bienerth Gusztáv. – Hogy az Agenda 2020 milyen valós esélyt teremt egy hozzánk hasonló országnak, majd kiderül, de hogy kinyitották az ajtót, és leszámoltak néhány, számunkra hátrányos tabuval, az biztos. Például nem kell az összes helyszínt a vízi sportok kivételével egy ötven kilométer sugarú körben megrendezni, ez óriási könnyebbség. Megadták az esélyt, hogy több ország közösen is rendezhet olimpiát; és különös hangsúlyt fektetnek a meglévő létesítmények hasznosítására, valamint az utólagos hasznosításra. Ma már nem olyan a világ, hogy tolerálna beruházásokat, amelyek csak egy háromhetes olimpia alatt hasznosulnak, és utána a következő harminc évben nem. Ez mind jó hír egy budapesti pályázatnak.”

Mint mondja, az érintetteken kívül fontos a széles közvélemény meggyőzése, hogy mindenki tisztában legyen az olimpia pozitív hatásaival.

„Az a kérdés, hogy mi a felelős döntés ebben a helyzetben? Milyen adatok, információk, kalkulációk kellenek hozzá? Első körben a MOB-nak kell döntenie, de utána jön a főváros, a kormány, a parlament és értésen alapuló társadalmi konszenzusra is szükség van. El kell magyarázni, mik az előnyei rövid, közép és hosszú távon; megengedhetjük-e magunknak; milyen sporton túli lehetőségeket generál? Vannak pozitív és negatív modellek, az utóbbiakból is kell tanulni. De sokkal közelebb áll hozzánk Barcelona, ahogy a katalánok megcsinálták és eszközként használták a sport fejlesztésére, a város rehabilitációjára, a rozsdaövezetek megszüntetésére és hogy a világ térképére helyezzék magukat a turizmus, konferenciaturizmus tekintetében” – magyarázta Bienerth, aki biztos benne, hogy a játékok és az ország fejlesztési igényei hazánk esetében is szépen összekapcsolhatóak.

„Nem az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e tizennyolc világbajnokságot megrendezni három hét alatt, hanem hogy milyen színvonalon. Az olimpia kisugárzó vonzó hatása, az utak, a hidak, a vasút itt marad még sok éven keresztül a játékok után is. Ezért nemcsak Budapest, hanem Magyarország, több vidéki város profitálhat a rendezésből. A sport, az esemény és az ország fejlesztési igényei szépen összekapcsolhatók. És akkor még nem is beszéltünk arról a keresleti növekedésről, amit az olimpia jelent; a regionális versenyképesség javulásáról vagy a GDP körülbelül egyszázalékos növekedéséről.”

KÖZÉPPONTBAN A DUNA?

A gazdasági szakember a PriceWaterhouseCoopers nemzetközi tanácsadó cégnél való munkája során részt vett a 2002-ben készített, majd 2006-ban aktualizált megvalósíthatósági tanulmány létrejöttében. Utóbbi a 2020-as olimpia kapcsán 5164 milliárd forintos költséggel számolt, amelyből mintegy 4600 milliárdot tettek volna ki a nagy infrastrukturális beruházások, és 518 milliárd lett volna a játékok közvetlen költsége. Utóbbiba a pályázat nagyjából 5 milliárdos költségén kívül azok a fejlesztések tartoztak, amelyekre rendezés nélkül nincsen szükség vagy a rendezés miatt előbbre kell hozni a megvalósításukat. De a példák azt mutatják, hogy a NOB-tól és a magánszektortól érkező támogatás szinte teljesen fedezni tudja ezt a részt, míg a 4600 milliárd majdnem felére az EU és a magánszektor ad fedezetet. Persze 2006 óta eltelt már kilenc év, így a tanulmány frissítésre szorul, de annyi kijelenthető, hogy ennél már biztosan olcsóbban megrendezhető egy olimpia. Hogy mást ne mondjunk, elkészült a négyes metró, tovább épültek az autópályák, stadionokat húztak fel az országban.

„Ráadásul megváltoztak a peremfeltételek, nem mindegy, hogy mindent Budapestre kell koncentrálni, vagy tudjuk használni a Főnix Csarnokot, a Veszprém Arénát vagy az Audi Arénát. Több ezek közül még csak terv sem volt 2002-ben. Pontosan meg kell határozni, hogy mit és hol kell építeni, az mennyibe kerül, ideiglenes építményről vagy kapacitásról, esetleg meglevő építmények olimpiai célú hasznosításáról van-e szó. Semmit sem szabad építeni mostantól a sport területén, ami nem felel meg a követelményeknek” – tette hozzá Bienerth.

A korábbi tanulmány számolt bizonyos peremfeltételekkel, makropályával, ezt szintén aktualizálni kell, de teljesen világos, hogy a gazdasági növekedés és az uniós források hatékony felhasználása továbbra is elengedhetetlen.

Készült 2010-ben egy úgynevezett master plan is, amely a „Világörökség Duna-szigetek menti olimpiája” koncepciót látta egy nemzetközileg is jól kommunikálható projektnek. Ez a terv három projekttérséget különített el, központi területként pedig a Csepel-sziget északi részét jelölte meg. Az Északi projekttérség a Margit-, a Hajógyári- és a Népsziget részleges olimpiai hasznosításával számolt. A Keleti projekttérségbe (Városliget, Puskás Ferenc Stadion térsége, Laposdűlő, Népliget) kerültek azok a sportlogisztikai fejlesztések, amelyek a másik két területen már nem férnek el. A Déli projekttérség (Csepel-sziget északi területe) jelentette az olimpia fő helyszínét, itt kapna helyet a tervek szerint az új olimpiai központi stadion, az olimpiai és a média falu a médiaközponttal.

„Csodák nincsenek. A Duna egy fantasztikus adottság, Budapest egyik problémája, hogy nincs kihasználva. Úgy látom, a korábbi master plan némi korrekcióval most is használható. Fejlődött a város az elmúlt tizenhárom évben, de nem hozta be azt a több évtizedes fejlesztési hiányt, amely fennállt” – jelentette ki a szakember, aki nem akart esélyeket latolgatni.

„Esélyekről nem érdemes beszélni, amíg a két csapat nem fut ki a pályára. Nekünk készen állni, az kell legyen a célunk, hogy a következő európai olimpia házigazdái legyünk, ebből a szempontból az sem a világvége, ha Boston nyeri 2024-et. Nekünk Európa a riválisunk.”

Ilyennek képzelték el a budapesti helyszínt a szóba kerülő 2020-as kandidálás kapcsán

HOGYAN NÉZ KI A PÁLYÁZATI FOLYAMAT?

Ehhez a témához nem találhattunk volna Vajda Lászlónál autentikusabb személyt, hiszen szaktanácsadóként részt vett a 2000-es, 2004-es és 2008-as nyári olimpiák szervezőbizottságainak munkájában, majd a 2016-os tokiói pályázatnál is számítottak a tapasztalatára, valamint a NOB-tagok körében megszerzett, bizalmon alapuló kapcsolatrendszerére. Utána a pjongcsangi (2018) és a madridi (2020) szervezőktől is kapott felkérést, jelenleg pedig a 2022-es pekingi kandidáló bizottságnál dolgozik szenior szaktanácsadóként.

„Az olimpiai világ, bár globális, mégis viszonylag szűk – írta megkeresésünkre Vajda László Pekingből. – Mindenki ismer mindenkit. Van egy néhány tucat, szervezőbizottsági tapasztalattal bíró szakember, közülük egy szűkebb kör kandidálásoknál is tevékenykedett. Ezen kívül nekem nemzeti olimpiai bizottsági tapasztalatom is van, a Magyar Olimpiai Bizottságnál dolgoztam 1991 és 1998 között. Így esetemben három pillér is rendelkezésre áll. Nem vagyunk sokan, becslésem szerint jelenleg a világon talán nyolc-tíz szakemberről lehet beszelni.”

Ami az olimpiai pályázatot illeti, nagyjából egy egy plusz egy éves időszakról lehet beszélni.

„A Budapestre nézve is fontos 2024-es pályázat lényegében két időszakra bomlik – folytatta Vajda. – 2015. szeptember 15-ig kell a pályázati szándékot hivatalosan bejelenteni. Ezt a MOB és a főváros közösen nyújtja be a NOB-nak. Ezt követően a kandidáló bizottság elkészíti a részletes válaszokat a NOB technikai kérdőívére és részt vesz egy videokonferencián a NOB szakértőivel, akik a leadott válaszok alapján kérdéseket tehetnek fel. Ez 2016 tavaszán zajlik, majd ezt követően a NOB végrehajtó bizottsága dönt, hogy mely jelentkező városokat engedi át a kandidáló város fázisba, mely a 2017-es NOB-közgyűlésig tart, amelyen a tagság szavaz a 2024-es rendező városról.”

Már az is nagy szó, ha idáig eljut Budapest, mert a hivatalos kandidáló városok világszerte nagy figyelmet kapnak.

„Az első évet a technikai, míg a második évet a kommunikációs, kreatív és bizonyos értelemben az érzelmi elemek jellemzi. A második év közepe fele, valamikor 2017 elején kell elkészíteni a részletes kandidáló anyagot (Bid Book), ami mintegy 300-400 oldalon ad részletes betekintést a kandidálás valamennyi vonatkozásába angol és francia nyelven. Viszonylag új elem, hogy Lausanne-ban a teljes NOB-tagság kap egy úgynevezett technikai tájékoztatást valamennyi kandidáló várostól mintegy öt-hét héttel a végső szavazás előtt. Ennek igazi oka, hogy a NOB-tagság nem látogathat a kandidáló városokba a pályázati időszakban, ezért a NOB-tagok ezen technikai tájékoztatáson tehetnek fel kérdéseket a kandidáló városok képviselőinek.”

Az Agenda 2020 lehetőségeit természetesen minden pályázó kiaknázza, így Vajda szerint Budapest esetében mindenképpen szükséges egy olyan különleges, a többiektől megkülönböztető, vonzó imázs, ami a technikai és az érzelmi vonatkozásokban is sikeres. Budapest kapcsán már most is nagyon sok ötlet és kreatív gondolat vetődött fel, ezek egyike lehet a fentebb már említett, a Duna kihasználására építő modell.

„A lobbizás külön világ. Nem csupán a mintegy száztíz szavazó NOB-tagról van szó, hanem azokról az emberekről és szervezetekről is, akik véleményt formálhatnak, alakíthatnak, befolyásolhatnak. Ide tartozik a média is, annak minden ágával, beleértve a sportsajtót, kiemelt napilapokat, az internetes és társasági média platformokat is. A lobbizás kényes és nehéz tevékenység, mint ahogyan az valamennyi más szférában is. A személyes kapcsolat és a kölcsönös bizalom alapvető kiindulópont.”

Vajda szerint a hétéves felkészülési időszakban különösen fontos a költségek kordában tartása – ami egyáltalán nem lehetetlen – és a helyszínek megfelelő kiválasztása. A szocsi játékokról elterjedt az 51 milliárd dolláros összköltségvetés, ami sokakat elijesztett, de az orosz adatok nem alkalmazhatóak semmilyen más környezetben. Sokan beszélnek az athéni áldatlan állapotokról, a magyar szakember első kézből származó tapasztalata alapján a helyszínek kiválasztásánál számos alapvető hiba történt, melyeket könnyen el lehetett volna kerülni.

„Budapest és s valamennyi kandidáló város kapcsán a létesítmények későbbi hasznosítása az egyik legnagyobb kihívás. Ez azonban egyre inkább megoldható az építkezési technikák és átmeneti létesítmények gyors fejlődésének köszönhetően. A jelenleg ismert és valószínűsíthető pályázó városokat (Boston, Róma, Hamburg vagy Berlin, Párizs, Doha, Isztambul) elnézve, Budapest áll legközelebb az Agenda 2020-ban idealizált lokációhoz. Ugyanakkor tekintve ezen városok listáját, Budapest egy illusztris körbe kerül, és kandidálása már önmagában óriási lehetőség az ország és város arculata, pozicionálása, Magyarország mint márka és Budapest mint márka kialakítása és nemzetközi terjesztése terén” – tette hozzá a szakember.

„Tizenhetedik éve élek külföldön, rendszeresen hazalátogatva évente egy-két alkalommal. Budapest népszerű, a várost általában szeretik. Egy jól átgondolt, vonzó és különlegesen prezentált 2024-es budapesti kandidálás óriási előnyöket hozna a fővárosnak és Magyarországnak. Csupán ha turizmus és a nemzetközileg elérhető kulturális kínálat területeit vesszük figyelembe, egy 2024-es pályázat rendkívüli jelentőségű. Fontosnak tartom, hogy hosszú távon és komplex stratégia megvalósítása történjék, ahol a sport, a kultúra, a városfejlesztés, a turizmus és az infrastruktúra összehangolt elemei állnak a 2024-es olimpiai kandidálás mögött.”

Az első lépést az úton a MOB pénteki közgyűlése jelenti.