– Mennyi esélyt adott arra egyesben és párosban, hogy világbajnok lesz?
– Ez nagyon érdekes, mert ahogyan említettem, úgy készültem, hogy világbajnok leszek. Persze mindenki úgy készül. Az is igaz, hogy azért akkor fogalmaz meg magában ilyesmit az ember, ha van reális esélye.
– Rossz nyelvek szerint szerencséje is volt, mert kiverték ön elöl a kínaiakat. Ehhez mit szól?
– Jöhetett volna bármelyik! Nekem az az évi kínai bajnok Li Peng jött, három egyre legyőztem.
– És a páros?
– Azért az más. Klampárral nagyon együtt voltunk. A világbajnoki győzelmünkre sokan emlékeznek, de arra már kevésbé, hogy 1973-ban Szarajevóben és 1979-ben Phenjanban ezüstérmesek lettünk. Az pedig már csak nagyon keveseknek ugrik be, hogy az 1977-es birminghami vébén döntő szett húsz tizenegyről veszítettünk egy kínai páros ellen. Gondoltuk egyikünk csak beüti azt az egy pontot... De ezekkel a példákkal csak azt akartam érzékeltetni, mennyire együtt voltunk Tibivel. Kis túlzással azt mondhatnám, szinte minden héten nyertünk egy nemzetközi bajnokságot.
A 40 évvel ezelőtt világbajnoki címet nyerő Jónyer Istvánnal készült interjú további részleteit, valamint Gergely Gábor és Kisházi Beatrix visszaemlékezését elolvashatja a Nemzeti Sport szombaton megjelenő, Hosszabbítás című mellékletében.