A fiatal edzőgeneráció egyik tagja, Bekő Balázs egyre sikeresebb, pedig hendikeppel indult. De kinőtte!
„Hat ujjal születtem. Valami már ott sem volt rendben velem. Aztán persze elkötötték, és le is esett. Nem volt csontosodva, ennyi. Az volt a kis kisujj. Aztán amikor cseperedtem, egy pillanatig sem bírtam a fenekemen ülni, mindig úton voltam, ráadásként, hogy úgy mondjam, szeleburdi voltam – nem is kicsit.
Tizennyolc évesen az első csapathoz kerültem, elhatároztam, hogy elköltözöm otthonról. Mégiscsak hülyén néz ki, hogy odahaza lakom a szülőkkel. Micsoda dolog már az?! Még a végén megtudja valaki a csapatból, és kinevetnek. Gyorsan el is költöztem, de hetente vittem haza a szennyest. Aztán azon kaptam magam, hogy vacsorázni is hazajárok, nem voltam túlzottan életrevaló gyerek. De szerencsére benőtt a fejem lágya, és csak vittem valamire..."
TOVÁBBÁ
Malonyai Péter: Amikor tűzőrség kellett a tárnában
A hal mellett telefont is szokott kifogni Lőrincz Tamás
Vajda Anna nagyon sokat köszön Pierre de Coubertinnek