1964, Műegyetem rakpart, vasárnap kora délután. Egy tizenhét éves srác Wartburgjában csak rükverc maradt, de ez nem akadályozza meg abban, hogy elrajtoljon a szlalomversenyen.
És kisebbfajta csoda történik! Hátrafelé is gyorsabban megy, mint a többiek előre.
Tombolnak a nézők, és tombolnak az ellenfelek is, mert érzik – valami különleges történik.
Attól kezdve nem érdekelte a labdarúgás, a jégkorong vagy a szertorna. Vagyis érdekelte, de az autósport sokkal jobban. Pedig számára csak bulinak indult az egész.
Ferjáncz Attila zavartan vigyorgott, és elvörösödött, amikor a vállát lapogatták, pedig rajta kívül mindenki tudta, hogy nem csupán szerencsésen álltak a csillagok, hanem ott és akkor bajnok született.
A Nemzeti Sport szombati, Hosszabbítás című mellékletében Ferjáncz Attilára, az örökös magyar ralibajnokra emlékezünk. A régi vágású, legendás, nagy harcosról elmesélnek egy-egy történetet korábbi versenyzőtársai és az életét szintén a ralira feltevő fia is.
És még olvashatnak arról, hogy…
– miért üvöltötte a lelátón ülő huszonnyolcezer ember a BFC Dynamóban játszó Thomas Doll felé: »Doll, te s…ggfej!«
– miért tevődött át a női kézilabda elitjének súlypontja nyugatról keletre, hogyan vették át a tradicionális (nyugat-)európai nagycsapatok helyét a semmiből kinövő balkáni szupercsapatok?
– mi is az a minifutball, amelynek Európa-bajnokságát augusztusban Székesfehérvár központjában rendezik?
– miért vált a Európa leglátványosabban játszó röplabdázójává Grózer György, aki világrekordnak számító 131 kilométer per órás sebességgel szervál és 375 centiről üti meg a labdát?
Keressék az újságárusoknál vagy töltsék le szombati lapszámunkat digitális formátumban – IDE KATTINTVA!