Ennyire nem kell temetni a magyar öttusát – Bretz Gyula

– Ritka az olyan elnökválasztás, amelyet követően nem az elnök, hanem az elnökség tagjai miatt folyik a vita.
– Ezt annak tulajdonítom, hogy a személyemet nem támadják, mindenkivel jó kapcsolatot ápolok, és ezt szeretném is folytatni – felelte a Nemzeti Sportnak Bretz Gyula, a Magyar Öttusaszövetség hétfőn megválasztott elnöke. – A közgyűlésen tartott rövid prezentációm lényege is az volt, hogy egységes, jó hangulatú, baráti szövetséget akarok irányítani, amelyben mindenki egy irányba húz.

– Mi a véleménye a legendás sportolók kimaradásáról az elnökségből?
– Első lépésként Mizsér Attilát, Fábián Lászlót és Balogh Gábort, az általam rendkívül elismert három sportembert felkértük, hogy legyenek tiszteletbeli tagok. Mizsér önöknél írta meg, hogy vállalja a feladatot, csak legyünk türelemmel, mert rengeteg a teendője, az összes nyári olimpiai sportággal foglalkoznia kell. Fábián és Balogh ugyan nem vállalták, de továbbra is biztosítottak támogatásukról és segítségükről. Nem arról van szó, hogy nem választottak be a nagy nevek közül senkit. Vörös Zsuzsi olimpiai bajnok, ő lett az általános alelnök, Martinek Jánost pedig beválasztották, de a főtitkári feladatai miatt visszalépett a tagságtól, már a szavazás után.

– Mi a helyzet a nagy klubok fölényével az elnökségben?
– Ezt valóban megkaptuk kritikaként, ám az a véleményem, hogy nagy klubok nélkül meghalna Magyarországon az öttusa, így méltányos, hogy azok vezetői benne legyenek az elnökségben. De ami az elosztást illeti, a Magyar Olimpiai Bizottságtól is elismerést kaptunk, amikor megírtuk, milyen elvek alapján utaljuk a támogatást. Teljesen objektív mérőszámok szerint: nemzetközi, hazai és utánpótlás-eredmények, létszámok, hányan versenyeznek egy adott egyesület színeiben. A MOB nagy elismeréssel fogadta a szabályokat, mindenki annyit kap, amennyit megérdemel, egy fillérrel sem többet vagy kevesebbet.

– Az sem mindennapos, hogy teljesen ismeretlen alelnököket választanak meg.
– Kicsit távolabbról kezdeném. Amikor szóba került, hogy az öttusa lekerül az olimpia műsoráról, azonnal eltűntek a nemzetközi szövetség szponzorai. Ugyanez történik, amióta a magyar kormánynak hála jelentős állami támogatásban részesül az öttusa. Eltűntek a szponzoraink – azt mondják, kapunk mi elég pénzt az államtól –, egy-két támogató maradt csupán. Pedig szükségünk van rájuk. A két alelnök támogatást ígért, nem szégyelljük bevallani, ők szponzorok. A másik kilenc ember viszont a szakmát képviseli az elnökségben.

– A hétfői közgyűlést hogyan élte meg?
– Nem szívesen tekintek vissza rá. Azzal együtt, hogy az eredménnyel elégedett vagyok, nem kerül majd be a magyar öttusasport aranykönyvébe. Elég rossz hangulata volt, de én szeretném betemetni a lövészárkokat. Mindenkire számítok, és nem foglalkoznék többet a közgyűléssel.

– És az esemény előtti órákkal? Vidoven Árpád hétfő reggel visszalépett az elnöki pályázattól.
– Nem azt mondom, hogy én unatkozom, mert van bőven tennivalóm, de Vidoven Árpád államtitkár úr hihetetlenül elfoglalt ember.

– De ha ő pályázik, ön nem?
– Valószínűleg úgy éreztem volna, hogy nem érdemes hárman versenyezni, valóban. Viszont nem bánom, hogy így alakult, hiszen szeretnénk a kormányzati szándéknak megfelelően kialakítani egy igazi öttusacentrumot, és nem hátrány, hogy én elég sok nagy beruházást végigcsináltam már azzal a céggel, amelynek jelenleg is vezérigazgatója vagyok, átlátom a folyamatokat.

– Még elnökként Réczei Géza fegyelmi eljárás indítását kezdeményezte a Magyar Olimpiai Bizottságnál Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány ellen. Erről mi a véleménye?
– Az előző elnök tetteihez nem szeretnék hozzászólni. Úgy tudom, az elmúlt években Miklós nem nagyon volt szabadságon, elég sok szabadságos napja gyűlt össze, ezeket az idén és a jövő év elején ki fogja venni. Egyébként beszélgettünk, és ő is sürgette, hogy minél hamarabb ki kellene nevezni az új szövetségi kapitányt. Amint csak lehet, pályázatot írok ki, rövid határidővel.

– Martinek János korábban azt mondta, őt érdekli a feladat.
– Igen, de ő a megbízott főtitkári pozíciót látja el jelenleg. Természetesen ő is beadhatja a pályázatát, az pedig később dől el, hogy egy bizottság vagy a teljes elnökség választ majd kapitányt. Úgy tudom, kilenc-tíz ember is fontolgatja a jelentkezést.

– Egy cég vezérigazgatója, a MAFC elnöke. Miért vállalta el az újabb pozíciót?
– Eddig is a felügyelőbizottság elnöke voltam, minden elnökségi ülésen részt vettem, az én dolgom volt a pénzügyek ellenőrzése. Az elnöki poszt sokszoros feladat, de érzek magamban kellő energiát és kedvet. Azt hiszem, hozzá tudok tenni ahhoz, hogy a magyar öttusasport előrébb lendüljön annál, mint amit Marosi Ádám a jelennel kapcsolatban felvázolt a közgyűlésen.

– Mit gondol az olimpiai bronzérmes beszédéről?
– Azt, hogy ennyire nem kell temetni a magyar öttusát. Volt egy sikertelen olimpia, de ez előfordult már a világtörténelemben. Azt gondolom, hogy szélesebb bázissal építkezünk, ám az öttusában nem lehet egy-két év alatt sztárokat nevelni – időre van szükségünk.

– Beszélt Marosival a közgyűlés óta?
– Nem, de az a célom, hogy rövidesen beszéljünk. Feltette a közgyűlésen azt a kérdést, hogy ki van kiért: az edzők, vezetők, a szövetség van a versenyzőkért, vagy fordítva? Bennem egészen világos a kép: mi vagyunk a sportolókért. Sportolók nélkül ugyanis semmilyen szövetség létezésének nincs értelme.