Ki lesz a MOB elnöke?

 

 

Nos, miután megpróbáltunk tájékozódni a bennfentesektől, maguktól a jelöltektől, a választásra jogosult MOB-tagok közül egy-egy emblematikus egyéniségtől, az látszik a legvalószínűbbnek, hogy Borkai Zsoltot újraválasztják. Az ő szempontjából nézve nagy fegyvertény ez azok után, hogy a tavalyi riói olimpia után váratlan és hatalmas krízist kellett elszenvednie a MOB-nak, amely igencsak megtépázta az elnök tekintélyét is. Sőt, sokan egyenesen úgy értelmezték a kormány (és a parlament) döntését, vagyis hogy a magyar sportirányítást (és az ide rendelt milliárdokat) vissza kell venni a MOB-tól, hogy maga Borkai lett kegyvesztett, s az ő és a szervezete lefokozásáról szóló döntés jószerével már az olimpia alatt megszületett, függetlenül a végül, az aranyak számát (de csakis azt) tekintve kitűnőnek mondható riói szerepléstől.

Számos kiszivárgó információ szólt arról, hogy Orbán Viktor miniszterelnök (akinek kormánya a támogatásokkal, létesítményfejlesztésekkel és a TAO-programmal új dimenzióba helyezte és stratégiai ágazattá tette a sportot Magyarországon) kifejezetten elégedetlen a MOB és Borkai munkájával, amit aláhúzni látszott az olimpiai bizottság súlyának és befolyásának lényegi megcsappanásával járó új törvény, amelynek értelmében a MOB jószerével ismét csak az olimpiai szereplésért, hagyományőrzésért, a nemzetközi olimpiai mozgalomban való reprezentálásért felelős.

A drasztikus változás által felvetett számos kérdést egyszerűen válaszolta meg az olimpiai bajnok tornászból, testnevelő tanárból, iskolaigazgatóból, katonatisztből és közvetlenül Győr polgármesteréből lett Borkai Zsolt tavaly év végén: az elnökséggel leváltatta az addig elválaszthatatlan szövetségeseinek gondolt főtitkárt, Szabó Bencét (a kétszeres olimpiai bajnok kardvívó most az egyik kihívója) és a szinte minden területre befolyást szerző marketing- és kommunikációs igazgatót, Siklós Eriket, ügyesen használva ki azt is, hogy átmenetileg a közvélemény és a kormány szemében is felülírta a MOB problémáját a Gyárfás Tamás úszóelnök bukásához vezető igen harsány botránysorozat. A kommunikációban Borkai igyekezett minden felelősséget Szabóra és Siklósra, a főállású vezetőkre hárítani, és elkezdte újraépíteni saját magát, miután ebben a szituációban jól jött neki, amit korábban legfőbb hiányosságaként róttak fel: hogy Győr főállású polgármestereként kevés ideje jut a MOB-ra. Az új felállás jobban meg is felel neki, akinek jobbára a reprezentáció jutott korábban is a MOB munkájából, amelyből mostanra alig maradt más (igaz, sok hazai sportvezető így is fájlalja, hogy Borkai hét elnöki éve alatt alig járt az olimpiai sportágak versenyeire, közgyűléseire).

A változások révén megerősödő állami sportirányítással először azt sikerült elfogadtatnia Borkainak, hogy bár leadja feladatainak nagy részét, s ezért megváltozik az alapszabálya is, a tisztújítás nem történik meg ezzel egy időben a MOB-ban, csak az eredeti tervek szerint idén tavasszal, vagyis ezzel időt és életet nyert, majd az utolsó pillanatban úgy tűnhetett föl az egyre magabiztosabb elnök, mint aki megmentette a maradék, mintegy kétszáz MOB-tag státuszát azt követően, hogy a létszámot évek óta szinte mindenki (korábban ő maga is) ésszerűsíteni, csökkenteni akarta. Pár héttel a tisztújítás előtt ugyanis Borkai ellenfelei (közülük egyedül Szabó Bence lépett ki a napra, s be is jelentette, amit már mindenki tudott, hogy elindul az elnökségért) afféle puccsot szerveztek, amit főként az tett pikánssá, hogy a MOB-elnök tudta nélkül összehívott tanácskozás helyszíne a Parlament volt, s ott felsorakozott szinte minden, a sportban jelentős pozíciót betöltő fideszes politikus Kocsis Mátétól Németh Szilárdig, Deutsch Tamástól Csampa Zsolton át a kezdeményező Kósa Lajosig. Nem volt ott viszont Schmitt Pál, aki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, és korábban 21 éven át vezette a MOB-ot (csak Andrássy Géza gróf volt hasonlóan hosszú ideig a szervezet élén 1908 és 1928 között), mielőtt az Országgyűlés elnöke, majd köztársasági elnök lett, de akivel kapcsolatban e helyütt mindennél fontosabb, hogy talán az egyetlen, akivel MOB-ügyekről a kormányfő rendszeresen konzultál, s akinek ad is a véleményére. A szervezkedés tekintélyét csorbította, hogy találkozó egyik hangadója Török Ferenc öttusázó olimpiai bajnok, ügyvéd volt, az örök ellenzéki, aki a sokszor egyébként teljesen indokolt jogászkodásával szinte mindenbe képes belekötni, megosztja a MOB-tagokat, legutóbb a budapesti olimpiai pályázatot is támadta.

Úgy tűnt, hogy az összejövetel Szabó Bence érdekében szerveződött, egyelőre ugyanis nem látszott, hogy ki más lehetne Borkai kihívója. Valóban, a leginkább a jelenlegi elnökkel való elégedetlenség terelte egybe a sportági vezetőket, akik a legfontosabb célt, hogy Szabó Bence is jelölt lehessen, elérték, ám összességében mégis Borkai jött ki jól a dologból, kifelé legalábbis egyértelműen. Amikor ugyanis látta, hogy az alapszabály-módosítást és Szabó Bence jelölését nem tudja megakadályozni, gyorsan élére állt a kezdeményezésnek, maga is szorgalmazta, hogy minden MOB-tag választó és választható legyen, szemben a korábbi szigorú szabályokkal, amelyektől bizony sokáig azt remélte, hogy Szabó Bence nem is lehet hivatalos elnökjelölt.

A kormányzó pártnak is kínos volt viszont, hogy olyan neves helyi politikusai, mint Borkai és Kósa, nyíltan egymás ellen dolgoznak, ezért pár nap elteltével közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy tulajdonképpen minden a legnagyobb rendben van, pontosan ugyanazért a demokratikus MOB-ért ügyködnek vállvetve. Ám Borkainak az ekkor még tényként kezelt létszámcsökkentést is sikerült kivetetnie a módosító javaslatok közül, sőt, a Kósáék által kierőszakolt, a már kiírt május 2-ai tisztújítás előtt egy héttel megtartott rendkívüli közgyűlésen ő léphetett fel abban a szerepben, hogy megmenti a jelenlévők MOB-tagságát, vagyis nem kéri őket arra az egyébként sem túl életszerű döntésre, hogy szavazzák meg: legközelebb sokan közülük már nem lesznek itt a közgyűlésen.

Közben színre lépett még egy elnökjelölt, a párbajtőröző világbajnok, olimpiai ezüstérmes, a Nemzetközi Vívószövetség technikai igazgatója, Kulcsár Krisztián, szinte a semmiből, ám e közegben jól ismert, közkedvelt egyéniségként, csaknem tökéletes kompetenciákkal és kvalitásokkal (a másik két jelölttel szemben több idegen nyelven is jól beszél például, ami ebben a műfajban nem hátrány, igaz, ő az egyedüli kandidáló, aki nem olimpiai, „csak” világbajnok). Neki azonban két hete sem maradt a kampányra, jóllehet egyre többen látják benne a megújulást, a jelenlegi vezetőségnek ugyanis még egy fontos támadást sikerült visszavernie: nem halasztották el a május 2-ai tisztújítást. Ez azért volt életbevágóan fontos Borkai Zsoltnak, mert már régen összerakta a kampányfinis tervét, amelyben úgy játszhatja ki az aduászt, hogy arra már senki sem tud érdemben reagálni: pontosan tudta ugyanis, hogy a Modern Városok Program keretében a választás előtti pénteken Győrbe érkezik Orbán Viktor miniszterelnök, s az ilyenkor elmaradhatatlan sajtótájékoztató óhatatlanul olyan hangulatot szül, és olyan üzenetet küld a MOB-tagoknak is, amely jelentősen megerősíti a győri polgármestert a MOB-elnökségért vívott harcban, főként, hogy a magánbeszélgetésekben korábban éppen a politikai támogatás elvesztését hozták fel sokan Borkaival szemben.

Nos, Borkai számítása tökéletesen bevált, hiszen egy újságírói kérdésre Orbán Viktor már-már kimondta, hogy támogatja az újraválasztását, szabadkozva, hogy ilyesmit azért persze nem mondhat, mert a döntés a MOB-tagoké. A sajtótájékoztató hírei és képei bejárták a sajtót, majd mindenki elment hosszúhétvégézni, hogy kedden már következzék is az elnökválasztás. A sportszervezet élén végzett munkájánál tehát lényegesen hatékonyabban szerepelt stratégaként és politikusként Borkai az elmúlt fél évben, továbbra is hallani azonban olyan hangokat, amelyek szerint a választók a hirtelen jött nyitottság és kedvesség ellenére sem felejtik el, hogy többségüknek hét éven át egyszer sem sikerült bejutniuk Borkaihoz vagy sohasem vette fel nekik a telefont, és régi, közvetlen sporttársai közül is sokan panaszkodtak ilyesmire.

Az olimpiai mozgalom egyik legbefolyásosabb tagjaként aposztrofálható egyik forrásunk szerint is alaposan „meg kell változnia Zsoltnak", ha elnök marad, mert a vezetési stílusa sokakban megütközést keltett még a támogatói közül is. Kérdés az is, hogy a jelenlegi elnök kommunikációjában tényleg hibátlan és erős kampánya a kívülállókon túl magukat a MOB-tagokat is maga mellé állítja-e, Borkai riválisai ugyanis kevésbé törődnek a szélesebb sportközvélemény meggyőzésével, számukra biztatóak a szavazóktól kapott bizalmas visszajelzések, amelyek szerint a többség továbbra is változást szeretne. Természetes, hogy a négyszemközti beszélgetések és ígéretek alapján ilyenkor minden jelölt úgy érzi, hogy megvan a többsége, de az is igaz, hogy Szabó Bence például hónapok óta kampányol és nincs olyan MOB-tag, akivel versenyzőként vagy MOB-főtitkárként korábban ne került volna kapcsolatba. Ha azonban elfogadjuk, hogy a MOB korábbi, elégtelen működésében legalább akkora a volt főtitkár, mint az elnök felelőssége, akkor Szabó Bence megválasztása nem egyértelműen a megújulás útja, és forrásaink egyetértenek abban, hogy „Bence nem a munka hőse", főtitkárként is főleg utazott és reprezentált, miközben elnökként egyik legnagyobb problémája lehet, hogy Borkai azt is bele tudta vetetni az új alapszabályba: az elnök ezután sem kaphat fizetést, vagyis társadalmi pozíció marad a MOB-elnökösködés, összhangban egyébként az Olimpiai Charta elveivel (miközben még közszájon forog a volt főtitkár fél évvel ezelőtti tekintélyes végkielégítése is).

Itt kell megemlíteni, hogy amíg Borkai Zsoltnak sokan a szemére vetették eddig is, hogy Győr irányítása mellett csak nagyon kevés energiája és ideje maradt a MOB-ra, Kulcsár Krisztiánnal szemben ez az aggály még inkább fennáll, hiszen főállásban a svájci Lausanne-ban irányítja a Nemzetközi Vívószövetség szakmai munkáját. A probléma megoldása lehet, ha esetleges elnöksége idejére feladja ezt a munkát, vagy – erről is hallani – Budapestre költözik a nemzetközi szövetség. Kulcsárral szemben emlegetik még, hogy a MOB-os körökben nem egyöntetűen népszerű BOM, az afféle alternatív MOB-ként működő Budapesti Olimpiai Mozgalom alelnöke, s megválasztása esetén hozhatja magával a BOM tisztségviselőit.

Az olimpiai eszmék persze a politikai beavatkozást is kizárják, s jól látható, hogy a különféle MOB-elnökségi pozíciókra az egyébként politikusok által vezetett sportszövetségek mind sportolókat jelöltek az ezúttal önmegtartóztató politikusok helyett (a vívók Imre Gézát, a birkózók Komáromi Tibort, a korcsolyázók Orendi Mihályt, a kézilabdázók Pálinger Katalint), egyedül az egyik alelnökjelölt, Deutsch Tamás pártpolitikus a kandidálók közül (ő egyben az MTK elnöke, és korábbi lemondásával egyértelművé tette, hogy nem egy Borkai-vezette MOB-ban szeretne dolgozni), s félig-meddig Gémesi György gödöllői polgármester, korábbi vívóelnök, régi MOB-vezető, aki egyre inkább ellenzékinek számít a sportágában és a nagypolitikában is, így az esélyei is csökkenni látszanak.

Maga Borkai Zsolt óva intette a politikát a beavatkozástól, amikor úgy tűnt, hogy az EMMI illetékes vezetői, Balog Zoltán miniszter és Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, a jelenleg legnagyobb hatáskörrel felruházott hazai sportvezető nélküle képzelnék el a folytatást (egy őszi sajtótájékoztatón már csaknem bejelentették, hogy változást akarnak), később mégis politikai támogatottságával büszkélkedett a győri Kisalföldnek adott nyilatkozatában (a helyi újság vetette fel a MOB ügyét a pénteki miniszterelnöki sajtótájékoztatón is, jóllehet információink szerint a miniszterelnök inkább kerülte volna a témát). Tény mindenesetre, hogy amióta Kósa Lajos, fideszes parlamenti frakcióvezető és korcsolyaszövetségi elnök magyarázkodásra és kvázi Borkai megerősítésére kényszerült a nyilvánosság előtt, a továbbra is a MOB-elnök ellen dolgozó kormánypárti politikusok semmilyen nyílt konfrontációt nem vállalnak, mint mondják, nem a kampányt, hanem a választást akarják megnyerni, egyszerű, demokratikus alapon.

Igen ám, de ha Borkai Zsolt minden csatát megnyer a nyilvánosság előtt, márpedig eddig éppen ez történt, akkor a jelenlegi status quo fenntartását sejteti az is, hogy ha mégsem Borkai nyerne, azt a politikai ellenzék és az ellenzéki sajtó a győri Orbán-Borkai sajtótájékoztató után úgy érzékelhetné, hogy elbukott a miniszterelnök jelöltje, ennek a felelősségét pedig a kormányoldalon egy évvel a választás előtt ki akarná vállalni? Miközben persze aligha kétséges, hogy bármelyik jelölt győz, hamar szót ért majd a kormánnyal, már csak a saját érdekében is, sőt e tekintetben éppen a jelenlegi elnök áll a legnehezebb tárgyalópartner hírében, s a triumfálásával csak nő az esély arra, hogy visszatér az érdesebb, önérzetesebb énje, amely miatt, ugye, a legtöbben változást szeretnének. Arról azonban, hogy bérmelyik jelölt kimondottan szemben állna a kormánnyal, vagy az vele, nincsen szó.

A keddi tisztújító közgyűlés – amely a várhatóan nagy létszám miatt nem az utóbbi években megszokott Larus rendezvényközpontban, hanem MOB régi bázisát jelentő Helia szállóban lesz – egyébként demokratikusabb lehetőségeket teremt az eddigieknél. Megszűnik az „első és másodosztályú” besorolás a MOB-tagok között, immár a közgyűlés minden tagja választhat és választható (vagyis menet közben Szabó Bence talán fölöslegesen szerezte meg a súlyemelő-szövetség támogatását), nem csak azok, akiket olimpiai sportág delegál a közgyűlésbe. Fent kell viszont tartani az olimpiai sportágak delegáltjainak többségét az elnökségben, de az összességében 15 tagúra bővülő testületbe (amelyben nemzetközi megbízatása miatt eleve tag Schmitt Pál, Aján Tamás, Gyurta Dániel és Kamuti Jenő) így is választható lesz néhány, nem közvetlenül a sportszövetségek által delegált jelölt, mint például a tudósítóként 13 nyári olimpián dolgozó Novotny Zoltán, a Magyar Sportújságírók Szövetségének tiszteletbeli elnöke, aki 1996 és 2000 között volt már elnökségi tag, Markovits László Vasas-elnök vagy Kovács Kokó István, aki az elnökségbe és a felügyelőbizottságba is kandidál. Ez lesz egyébként az a közgyűlés, amelyen évtizedek után hivatalosan megszűnik Gyárfás Tamás, korábbi alelnök MOB-tagsága is, helyette immár az új elnököt, Bienerth Gusztávot delegálja a jelenleg legsikeresebb hazai sportszövetség, s Bienerth mindjárt az elnökségi tagságra is pályázik, ahogyan olyan más nagy sportágak képviselői is, mint a már említett vívás (Imre Géza) és birkózás (Komáromi Tibor), vagy az atlétika (Gyulai Miklós), a cselgáncs (Kovács Antal), a kajak-kenu (Schmidt Gábor) és a triatlon (Bátorfi Béla).

A MOB alapszabályába bekerült ugyan a nemek egyenlő mértékű képviseletére való törekvés, az már biztos, hogy a most csak az elnökségi tagságra kandidáló Regőczy Krisztina olimpiai ezüstérmes műkorcsolyázó kimaradásával alelnöki szintű képviselete nem lesz a hölgyeknek, ami máris visszalépés, míg a különböző tisztségekre jelentkező 32 jelölt között csak két további nő van, az olimpiai ezüstérmes kézilabdázónő, Pálinger Katalin és a volt olimpikon tornásznő, az első magyar női sporttelevíziós, Csisztu Zsuzsa.

Az elnökjelöltek egyébként mindhárman egy lapra tesznek fel mindent, egyikük sem kandidál alelnöki tisztségre vagy elnökségi tagságra: mind úgy gondolkodnak, hogy vagy elnöknek választják őket, vagy nem lesz közük a MOB-hoz. Ha csak a két volt vívó választási koalíciót nem köt, s egyikük vissza nem lép a másik javára mondjuk egy remélt főtitkári posztért cserébe. Információink szerint azonban erre kevés az esély, Kulcsár Krisztián és Szabó Bence nem szövetségesek ebben a küzdelemben, hanem ellenfelek: Szabót például régi és közvetlen kapcsolatuk ellenére meglepte Kulcsár váratlan, és vele sem egyeztetett indulása. Ráadásul úgy kalkulálnak, hogy ha a második fordulóra valamelyikük kiesik, akkor végül úgyis begyűjti az összes, a jelenlegi felállás ellen tiltakozó szavazatot.

Sok múlhat azon is, hogy a helyszínen ismertethetik-e röviden a programjukat a jelöltek (ez inkább az új jelölteknek kedvezhet a regnáló elnökkel szemben, akinek a választást megelőző napirendi pontok, a különféle beszámolók amúgy is lehetőséget adnak a szereplésre). Hivatalos választási „listája" tudomásunk szerint nincs az elnökjelölteknek, bár tudni lehet, hogy az alelnökjelöltek közül a leginkább a tornászelnök, olimpiai bajnok Magyar Zoltán kötődik a régi elnökhöz, Borkai maga is hangoztatja: kész együttdolgozni az elnökséggel és annak minden tagjával, a jelöltek közül bárki is kerüljön be a testületbe.

A tisztújítás egyébként a 11 órakor kezdődő napirend végén következik (valamikor délután), az elnök, az alelnökök, az elnökségi tagok, majd a felügyelőbizottság elnökének és tagjainak megválasztásával, ebben a sorrendben, s aki több posztra is pályázott, de valamelyikre megválasztják, akkor az időben később következő, alacsonyabb posztra történő választás jelöltjei közül automatikusan törlik. Ha az elnökségre pályázók közül valaki az első körben megkapja a jelenlévő szavazók felének plusz egy szavazónak a támogatását, akkor meg is lesz a MOB új elnöke, s erre a legnagyobb esélye Borkai Zsoltnak lehet. Ha azonban megoszlanak a szavazatok a három jelölt között, s az első fordulóban senki sem szerez abszolút többséget, akkor még bármi lehetséges, a második körben ugyanis a legkevesebb szavazatot kapó jelölt már nem indulhat, s csak két kandidáló között dől el a verseny.