Öttusa: Az elszántságnak felül kell írnia mindent – Vörös Zsuzsanna

„A női öttusa 2000-ben, Sydneyben még csak a második alkalommal szerepelt a nyári játékok műsorán, és én újonc olimpikonként a saját bőrömön érezhettem, hogy az olimpia különleges „műfaj”. Amihez sem a világbajnokság, sem az Európa-bajnokság nem hasonlítható. A hatalmas kavalkádban, a sportolók tízezres sokaságában elveszettnek éreztem magamat, csak kapkodtam a fejemet. Amikor szembe találtam magam egy olyan nagysággal, mint amilyen az egyik nagy kedvencem, az etióp közép- és hosszútávfutó Haile Gebrselassie, azonnal közös fotót kértem. Hiába próbáltam az ingerzuhatag hatása alól szabadulni, a fejem nem mindig járt ott, ahol kellett volna. Az 1999-es budapesti világbajnokság győzteseként nagy reményekkel érkeztem Sydneybe, aztán tizenötödik helyezettként logó orral távoztam. Megfizettem a tanulópénzt, de talán kellett is ez a lecke, hogy legközelebb már csak a versenyemre figyeljek” – nyilatkozta Vörös Zsuzsanna az SzPress Hírszolgálatnak.

Négy évvel később – újabb két világbajnoki győzelemmel a háta mögött – Kulcsár Antallal, néhai mesterével már azokat a rázós helyzeteket is igyekeztek jó előre szimulálni, amelyek az első olimpiájukon a kudarchoz vezettek.

„Magabiztosabb és rutinosabb lettem, az olimpiai győzelem képletének megoldása is kirajzolódott bennem. Az egynapos versenyek rohanós menetrendjéhez próbáltunk igazodni, arra is figyelve, hogy a külső tényezők a legkevésbé zavarhassanak meg. Nem volt pszichológusom, magam igyekeztem rendet tenni a fejemben, velem született képességeimre és az ösztöneimre támaszkodva.”

Az athéni olimpiát a szó szoros értelmében utcahossznyi előnnyel nyerte meg, már a befejező szám elött tudta, hogy a 41 másodperces előnyét a futásban senki sem tudhatja ledolgozni. Ha csak nem ficamodik ki a bokája. „Nem ért kellemetlen meglepetés, így aztán a magyar zászlót lobogtatva hajrázhattam. Amig viszont odáig eljutottam, a legnagyobb ellenfeleim sorra hibáztak, én viszont súlyosabb baki nélkül teljesítettem az öt sportág feladatát. Pedig az a verseny nem volt a rendezés gyöngyszeme. Olimpiai győzelmemnek az lehet a tanulsága a mai válogatottak számára, hogy a sportágunkra az év minden egyes napján alázattal kell tekinteniük. Az elszántságnak felül kell írnia mindent, még ha a világ, és maga az öttusa is rengeteget változott 2004 óta. Sokszor érzem úgy, hogy a lányok a kelleténél gyakrabban tekintgetnek másfelé, szóval nem eléggé eltökéltek. Tudatosulni kellene bennük annak is, hogy az olimpia négyévente adódó hatalmas lehetőség, amit vétek elszalasztani” – hangsúlyozta az olimpiai bajnoknő.

Vörös Zsuzsanna végül arról beszélt, hogy a jelenlegi élvonalból a szintén székesfehérvári Kovács Sarolta lehet az, aki két év múlva a tokiói olimpián dobogós helyre pályázhat.

„Saci bravúrokra is képes öttusázó. Az első olimpiáján úgy járt, mint én Sydneyben, míg két évvel ezelőtt, Rióban sajnos több sebből vérző pályát futott be. Huszonhat éves, vb- és Eb-sikerekkel felvértezve futhat neki a harmadik olimpiájának, amely reményeink szerint pályafutásának csúcsát jelentheti” – mondta Vörös, aki maga is részt vesz Kovács felkészítésében.