Vitorlázás: Ez színtiszta észjáték volt – vallja a Kékszalag-győztes

– Tudott pihenni?
– Délután aludtam egyet, kezd tisztulni az agyam, az imbolygó járásom is lassan kiegyenesedik – mosolygott Petrányi Zoltán. – A vízen az ember átveszi a hajó mozgását, azután kicsit fájó a szárazföldi lét.

– Felfogta már, hogy megnyerte a Kékszalagot?
– Nem tudom pontosan, hogyan kell ezt feldolgozni, de a feleségemnek éppen most mondtam, ne izguljon, ugyanaz az ember vagyok, aki csütörtökön reggel elrajtolt. A régi nagyok közül van, aki úgy tartja, a Kékszalag bajnoka egy évig a Balaton királya, meg azt is mondják, hogy aki olimpián indult, az nem viszi ki a szemetet, úgyhogy majd én is kitalálok valamit...

– A győzelmét sokan meglepetésnek titulálták. Ön is meglepődött?
– Nem igazán. Voltunk már másodikak és negyedikek is abszolútban, s minden egyes alkalommal a győzelemre hajtottunk. Most sem volt ez másként: március 21-e óta vízen vagyunk, szinte minden héten edzettünk minimum kettőt, szóval sok munkát tettünk ebbe a versenybe. Éppen ezért már a rajtnál a legagresszívabb stratégiát választottuk, beálltunk mindenki elé, alá, és elsőként jöttünk el...

– Mi volt a taktikájuk?
– Az elején nem akartunk leszakadni, hanem tapadni az élbolyhoz, utána pedig Keszthelytől olyan értelmezhető kockázatot vállalni, amivel tudunk nyerni. Ez nem volt könnyű, hiszen körülbelül tíz hajónak volt ugyanolyan sebessége, a vitorlázók mind képzettek és profik, úgyhogy százszázalékosan kellett koncentrálni. Főleg, hogy a hajónk sem emelkedik ki a mezőnyből, jó sebességű, igaz, de teljesen széria-osztályhajó, amellyel nagyon jó átlagot lehet menni.

– Min múlt a győzelem?
– Nagyon sok apróságon: háromszor kellett meglógnunk a mezőnytől ahhoz, hogy a befutónál mi legyünk az elsők. Ehhez elsősorban hideg fej kellett, jó stratégia és alapos felkészülés.

– Hogy bírták idegekkel a szélcsendeket?
– Mióta az eszemet tudom, a Balatonon töltöm a nyarakat, úgyhogy megtanultam, itt bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is. A Balaton más tavakkal ellentétben abszolút nem kiszámítható, így a taktikába be kell kalkulálni a rizikózást is. Bízni kell abban, hogy megjön a parti szél, tudni kell, melyik felhőből milyen szélre számíthatsz, ezért egy ember folyamatosan az eget nézi, egy másik pedig a vizet.

– Hogyan működött együtt a csapata?
– Tökéletesen. Csak magunkkal foglalkoztunk, még a motorosokból érkező bekiabálásokra sem válaszoltunk, mert pontosan tudtuk: annyira gyors a mezőny, hogy öt másodpercre sem lehet kihagyni, mert akkor veszíthet az ember. Ez színtiszta észjáték volt.

– Elfáradtak?
– El. Piszok nehéz verseny volt, minden irányú szélben vitorláztunk, s ehhez elsősorban tényleg fejben kellett ott lenni. A hosszú távú versenyek ugyanis másfajta gondolkodást, műszaki ismeretet igényelnek, mint a pályaversenyek. Az volt a nehéz, hogy tíz hajó egyformán esélyes volt a győzelemre, elképesztően szoros volt a küzdelem, úgyhogy tisztában voltunk vele, aki itt kihagy, azt bedarálják. Ezt nem hagyhattuk!

51. KÉKSZALAG
A végeredmény: 1. Racing Django (kormányos: Petrányi Zoltán, legénység: Csetényi Csaba, Kaltenecker Károly, Lovas Zsolt, Farkas Bence, Pénzes Botond) 15:37:04, 2. MKB-Extreme Sailing Team (k.: Kaiser Kristóf) 15:53:58, 3. PreVital (k.: Litkey Farkas) 16:16:10