A belga paralimpikon gyógyíthatatlan degeneratív gerincbetegségben szenvedett, s Vervoort már a 2016-os, riói játékok előtt sokkoló őszinteséggel beszélt arról, miszerint utolsó vágya az, hogy Brazíliában is olimpiai bajnok lehessen, utána azonban szeretne meghalni.
Vervoort 2016-ban a BBC-nek elárulta, hogy sokszor mindössze tíz percet alszik éjszakénként, s folyamatosan kínzó fájdalom gyötri.
„Amikor nagyon rosszul vagyok, epilepsziás rohamot kapok, sírok, szó szerint sikítok a fájdalomtól, rengeteg fájdalomcsillapítóra van szükségem, váliumra, morfiumra. Sokan kérdezik tőlem, hogy tudok ilyen kínok közepette nyerni, hogyan vagyok képes mosolyogni, amikor a fájdalom és a rengeteg gyógyszer felfalja az izmaimat. Nekem a sport és a versenyzés is egyfajta gyógyszer” – vallotta be Vervoort, hozzátéve, hogy már sok éve az eutanázián gondolkodott, 2008-ban ki is töltötte az ehhez szükséges dokumentumokat, s az engedélyt meg is kapta.
„Nagyon félek, de ezek a dokumentumok megnyugvást adnak az embernek. Tudom, hogy mikor jön el az idő, mikor lesz elég, akkor pedig itt lesznek számomra ezek a papírok. Ha ezek nem lennének, akkor szerintem már öngyilkosságot követtem volna el.”
Az idő kedd éjszaka jött el: a BBC jelentése szerint a sportoló 40 esztendős korában elhunyt, életének eutanáziával vetett véget Belgiumban (ahol 2002 óta engedélyezett az eutanázia). Vervoort kapcsán a település, ahol született (Diest) hivatalos közleményt adott ki, ebben megerősítette a sportoló halálhírét.