Konflisban született – centenáriumi Nemzeti Sport-történet

Az 1912-ben megszűnő Nemzeti Sport feltámasztásának gondolatát az atléták belső viszálya szülte 1919 tavaszán, s fél esztendő múlva újraindult a lap. Hogy aztán 1924-ben eljusson odáig, hogy a svéd Idrottsbladet után a második legelismertebb sportújság legyen Európában.

Nem voltak ritkák a viszályok az atlétikai szövetségben (MASz) a múlt század első évtizedeiben, történetünk szempontjából az 1919. évi harc az érdekes. Abban is az, hogy a „MASz vezetőségének egyik legaktívabb tagja”, Vadas Gyula dr. konflissal vitte az egyik ülésre Rácz Vilmos dr.-t, a BEAC tanácstagját. A Károly körútról az Aradi utcáig tartó úton „került szó arra, hogy fel kellene támasztani a régi Nemzeti Sportot, s a mai idők kívánsága szerint” szolgálni az olvasót.

Tárgyalás tárgyalást követett, a lap (főszerkesztő: Vadas Gyula dr.) Képes Sport címmel szeptember 18-án elindult, s csak a harmadik szám (október 2.) viselte újra a Nemzeti Sport nevet, akkorra sikerült ugyanis megegyezni a megszűnés előtti utolsó tulajdonossal, Polonyi Dezsővel.

S ettől kezdve minden esztendőnek megvolt a maga fordulata a lap történetében – az 1933. március 15-i jubileumi számig csemegézünk az eseményekből.

1920
A Széchenyi Istvántól vett alapelv („Saját szemével és nem máséval lát a független”) jegyében számol be az újság az eseményekről, s „változatlan lelkesedéssel küzd a kibontott zászló alatt az új, nagy Magyarországot jelentő nemzeti sport ideáljáért”. A hagyományoknak megfelelően felkarolja a vívást, kidolgozza az atlétikai munkastatisztikát, amelynek lényege, hogy nem az első helyek alapján rangsorolja a klubokat, hanem a legjobb eredményeket figyelembe véve.

1921
Az év elején még hetente egyszer jelenik meg a lap, ám a keddi utcára kerülést átteszik hétfőre, mert „mégiscsak a vasárnapi versengések jelentik a sport központját”. Február végén már kétszer szólnak az olvasóhoz (szombaton és hétfőn). Március 29-én jelenik meg először az új fejrajz (lásd illusztrációnkat), s a terjedelem négy oldalról hatra emelkedik.

Novemberi esemény, hogy a lap kirobbantja a „kispesti profipert” beszámolva arról, hogy a KAC-nál kettős könyvelést vezetnek (egy a hivatalnak, egy a játékosoknak juttatott pénzekről belső használatra).

1922
Vasárnap esténként a kiadó József körúti kirakatában kifüggesztik a napi eredményeket némi kommentárral. A kezdeményezésnek akkora sikere van, hogy március 12-én a rendőrség lehúzatja a kirakat rolóját és szétoszlatja a tömeget. A lap kommentárja: „Nem ártott volna egy kis jóakarat.”

Április elsején a lap első öt oldala „bolondos”, a legelképesztőbb (ál)hírek (hatnapos futballmeccset vív az FTC és az MTK; az amatőr liga terve: nem a gólok, hanem pontozás dönt a győztesről; az UTE közkórházat épít a pályája mellé a játékosai által lerúgott futballisták kezelésére) szerepelnek az oldalakon. Majd: „Akit megbántottunk volna vele, azt kérjük, hogy inkább nevessen.”

Augusztusban teljes függetlenség: megalakul a Nemzeti Sport Lapkiadó Rt., a lap már hetente háromszor jelenik meg (szerda, szombat, vasárnap).

1923
Február 14.: „Vitéz nagybányai Horthy Miklós ezen a napon (...) megtekintette a nyomdát, (...) majd fellátogatott a Nemzeti Sporthoz is s nagy érdeklődéssel nézte végig, hogy dolgozik a szerkesztőség.”

Állandósítják a rövid, apró csipkelődő verseket, a március 10-i magyar–olasz (0:0) után például: „Olasz–magyar nulla nulla, / Magyar csatársor hulla, hulla, / A fedezetsor gyönge, gyönge, / Olasz gól mégse gyön be, gyön be. /No mert a Plattkó a Fogel, Fogel, / Gólszag elől nem lóg el, lóg el. / S bár kiadó a pálya, pálya, / Fele – a sarat, állja, állja.”

1924
A párizsi olimpia, s benne az „egyiptomi csapás” (Egyiptom–Magyarország 0:3) éve. „A futballcsapat kudarcát előre bejósoltuk, az összes hibát, fenyegető veszedelmet jó előre feltártuk, a más véleményen lévő sajtó súlyos támadásai ellenére is” – büszkélkedik a lap, ahogy azzal is, hogy: „nemcsak Magyarország vezető sportlapja lett, még futballban is, de a svéd Idrottsbladet után Európa legismertebb sportlapja is.”

1925
„Uszodát!” – áll augusztus 5-én a vezércikk címében, s ezzel a Nemzeti Sport megkezdi kampányát „a Császár bővítése és a Nemzeti Sportuszoda megépítése tárgyában”. Sok-sok „verekedés” után 1930-ban adják át a margitszigeti létesítményt.

A karácsonyi szám az első olyan a lap történetében, amely túllép a napi események keretein, a 36 oldalon többek között a külföldön játszó magyar futballistákról, a sérülések természetéről, az olimpiai bajnok kardvívó Posta Sándor kálváriájáról (profivád) olvasható terjedelmes cikk, s az irodalmi alkotások mellett öt(!) pályázatban hirdetnek végeredményt, 50 millió koronát (ma: 2850 000 forint) szétosztva a helyezettek között.

1926
„A futballsport tisztaságáért folytatott évtizedes harcunk eredményét az 1926. év derekán megérhettük” – állapítja meg a lap, köszöntve a profizmus bevezetését, s utalva rá, hogy a kispesti „profiperrel” (1921) a Nemzeti Sport adta meg az alaphangot.

1927
Januártól a lap hetente ötször jelenik meg (hétfő, kedd, szerda, péntek, vasárnap), köszönhetően annak is, hogy sikerült megegyeznie a Sporthírlappal, amelynek a csütörtök és a szombat (az eseményektől függően a hétfő) jutott.

Az esztendő nyarán megjelenik a futballisták osztályozása – „ez a »futballista munkastatisztika« óriási feltűnést keltett, nagy tetszést aratott”.

Decemberben óriási sikere volt a Nemzeti Sport filmmatinéjának, a tömeg megrohamozta a Radius mozit. „A lassított filmek tömegével élénkített előadás tulajdonképpen két részből állott. Az első részben az atlétika, a labdarúgás, az úszás és a téli sportok tárgyköréből vett tanulságos történeti érdekességű ismertetők, felvételek kerültek sorra”, majd bemutatták, hogyan készül a Nemzeti Sport, s levetítették az uruguayi futballválogatott és a Ferencváros csapatának edzéséről készült filmet. A nagy sikerre tekintettel a matiné bejárja az országot, több mint ötven előadásra kerül sor.

A lap Karácsonyi Nagydíját először osztják ki, Karafiáth Jenő, az Országos Testnevelési Tanács (OTT) elnöke kapja, a testnevelési törvény „tettrevalósítója”.

1928
Vadas Gyula dr. főszerkesztő harcos beszámolóinak köszönhetően a Magyar Olimpiai Bizottság belátja, hogy döntése nyomán az amszterdami olimpiai „elhelyezés mennyire szerencsétlen, távoleső, összeköttetés szempontjából rossz, amellett primitív is”, s közmegelégedésre változtat.

Az olimpián (öt arany- és négy ezüstérem) Vadas Gyula dr. mellett Kalmár Jenő vívórovat-vezető és Szepes Béla riporter, karikaturista képviselte a lapot, különlegesség, hogy Szepes atlétaként is remekel, gerelyhajításban ezüstérmes.

Az év eseménye még, hogy a Nemzeti Sport „lemond minden testület és szövetség hivatalos lapja jellegéről”, formálisan is kimondja tehát önállóságát.

1929
Az amszterdami olimpia kudarcnak minősített vízilabda második helye arra indítja a Nemzeti Sportot, hogy megalapítsa a Klebelsberg-kupát, Európa legjobb hat csapatának tornáját. A trófeát Magyarország nyeri el (ahogy aztán az 1932. évi olimpiai bajnoki címet is), Komjádi Béla szövetségi kapitány pedig a lap Karácsonyi Nagydíjában részesül.

1930
Az esztendő hőse Klebelsberg Kunó gróf, a kultuszminiszteré a Karácsonyi Nagydíj, mert „a klasszikus nevelés minden előnyével és egy nyitott szemű, mindig tanulni és tapasztalni akaró államférfi bölcsességével férfikora delén ismerte fel a testedző sportok roppant nagy értékét, nemzetnevelő, nemzetmentő összefogó erejét”.

1931
Júliusban nagyobb formátumra vált a lap, négy- helyett öthasábos egy-egy oldal. „Nagyobb szabású kampányaink közül kiemelkedik a labdarúgósport érde-kében, az anyagi csőd, az erkölcsi romlás, elsportszerűtlenedés és agyonszabályozás rémének elkerülése érdekében indított mozgalmunk” – így a jubileumi szám, bevallva, hogy a sportág nem volt partner a jobbításban.

1932
Az esztendő kiemelkedő eseménye a Los Angeles-i olimpia (6 arany-, 5-5 ezüst- és bronzérem). A lapot Kalmár István tudósítja, s „a súlyos áldozat, amit a Nemzeti Sport meghozott – egyedül küldve ki Budapestről saját tudósítót minden magyar lap közül! – meghozta gyümölcsét”.

1933
Ez már a jubileum esztendeje. Minden különösebb kommentár nélkül a Nemzeti Sport felsorolja munkatársait. E szerint 1933. március 15-én 30 belső munkatárs, 67 budapesti, 98 vidéki és 48 külföldi tudósító szolgálta a lapot.