Turay Suttyó csak a vb-döntőről maradt le

Vágólapra másolva!

2025.03.01. 07:13

Címkék

A magyar labdarúgás egyik első szupersztárja volt Turay József, a ’30-as évek amolyan mindenki által kedvelt Böde Danija, akire akkor sem fújtak az Üllői úton, amikor Hungária-mezben futott ki az ősi riválist erősítve. Az egri születésű „Suttyó” 120 éve született.

Ott volt a húszas-harmincas évek magyar futballjának minden kilométerkövénél, a Fradi első Közép-európai Kupa-sikeréből és a legendás Uruguay-verésből (1929 júliusában az olimpiai címvédő, egy évvel később világbajnok dél-amerikaiakat Montevideóban verte meg 3:2-re a centerben Turayval felálló Ferencváros) éppen úgy kivette a részét, mint a valaha volt egyetlen százszázalékos bajnoki címből, és persze még 1938-ban is alapembere volt az első világbajnoki döntős „Ezüstcsapatnak”. Schlosser nyomdokain gond nélkül átigazolt a Ferencvárosból az MTK-ba, pedig ő volt a középcsatár a híres T-betűs Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut Fradi-csatársorban, hogy aztán fedezetként is világklasszis legyen, nem mellesleg a félig analfabéta Suttyóból lett pályafutása zenitjén a magyar futball első Császára.

Turay első becenevét onnan kapta, hogy a rendőröket „suttyónak” nevezte, a Császárt pedig már később a játékával érdemelte ki. A Tóth Potya István szorgalmazására a Fővárosi SC-ből érkező fiú 1927 tavaszán mutatkozott be a Ferencvárosban (a másnapi szalagcím: „Turay, az új Orth!”), gyorsan betonbiztos tagja lett a kezdőcsapatnak, holott centerként többször szolgálta ki két klasszis összekötőjét, az egyaránt nagy gólvágó Takács II-t és Toldit, mint ahányszor ő talált be. Amikor 1932-ben 22 meccsből 22 győzelemmel (amelyek közül az Újpest elleni hazai 1:0 volt egyetlen egygólos…) bajnok lett az FTC, Turay a 105 (!) szerzett gólból mindössze 12-vel vette ki a részét, de a 42 gólos Takács II és a 23 gólos Toldi találatainak nagy része az ő passzából származott, nem véletlenül lett 93 éve az Év játékosa.

Suttyóként bizony pékinasként is dolgozott

Fénykorában még mozifilmben is megvillantotta tehetségét, pedig az egri papa Angyalföldön szenesemberként és Wiederkehr Ignác pékségében inasként is dolgozó fiának az első szárnypróbálgatásaiból minden következett, csak az nem, hogy országos népszerűségre tesz majd szert, és azt is megteheti, hogy kissé sértődötten nem hajlandó pálya lépni egy világbajnoki döntőben, pedig abból neki sem volt egynél több.

A Kísértetek vonata című filmben Turay a gengszterek sofőrjét alakította. Amint arról az Est az egyik első vetítést követően beszámolt, Turaynak „nincs nagy szerepe, de amikor először jelenik meg érdekes feje egy ajtó nyílásában, az egész közönségen nagy izgalom fut végig…” Nagyívű szerepe volt, a mi Suttyónk a két főhős, Törzs Jenő és Rökk Marika (testvére, Rökk Ede a harmincas évek háromszoros magyar válogatott labdarúgója volt!), továbbá egy sor színészlegenda, Gombaszögi Ella, Beregi Oszkár, Ihász Lajos, Makláry Zoltán, Ladomerszky Margit, Pethes Sándor vagy Bodó Ica árnyékában két jelenetben tündökölt, de csak két rövid mondat jutott neki, emígyen: „Jó estét kívánok!”, illetve „Nem, kérem, én a Price úr sofőrje vagyok. Csak megfordulok a kocsival.” Mr. Price-t Kertész Gábor, a Casablancát rendező Kertész Mihály (Michael Curtiz) öccse alakította.

Az Est ezt írta „Turay pályát cserélt” című 1933. áprilisi cikkében: „Turay ma nem játszik a Ferencváros csapatában, Turay ma filmen szerepel. A »Kísértetek vonata« című új magyar film egyik szerepét alakítja a híres futballcsatár. Partnerei ezúttal nem Takács II és Toldi, hanem Pethes Sándor, Ihász, Beregi, meg Törzs, de a tehetséges futballista itt is jól feltalálja magát. Az Est-lapok hétfőn három külön előadást rendeznek a Turay szereplésével készült filmből, kizárólag sportemberek számára. A hétfőn 6, 8 és 10 órai előadásra ma lehet még kedvezményes árú jegyet váltani Az Est kiadóhivatalában. A sportemberek számára rendezett előadáson emlékkönyvet tesznek ki, a látogatók beírják nevüket, és a könyvet Turay kapja emlékül első filmjátékára.” Az elsőre és utolsóra, tehetjük hozzá, és csak irigyelhetjük az izgalmas korszak újságíróit, akik nem kommunikációs akárkikkel hadakozva és egyeztetve írták a semmit, hanem szívből, ha kellett, indulatból, de mindig frissen és őszintén vetették papírra ma olvasva is élvezetes soraikat.

Az 1928-ban Közép-európai Kupa-győztes Ferencváros

Turay irtózatos fizikai erejével remekül érvényesült a bekkek között, amihez nyúlt, arannyá vált a keze alatt, csodás házat építtetett magának, fürdött a szurkolók szeretetében. Mégis elment a Hungáriába, az akkor már fedezetként futballozó Turay ugyanis a lassan klasszissá érő Sárosi György mögé szorult a csapathierarchiában. („Érdekes, a Fradiban nem volt hajlandó hátramenni, a Hungáriában igen…” – írták róla ezután nem kis éllel.) MTK-s másodvirágzását 1936-ban és 1937-ben is bajnoki cím szegélyezte, 1935-ben a válogatottba is visszakerült, így 1938-ban alapembere lehetett a magyar futball első világbajnoki ezüstérmes csapatának is. Az olaszok elleni döntőben viszont nem játszott. Pedig kiváló formában volt, csakhogy Dietz Károly kapitány kihagyta az addig remeklő Toldit a döntőre jelölt csapatból – később azt mondta, erőteljes stílusa nem illeszkedett volna az olaszok játékához (…), azon melegében így indokolt: „Toldit erősen visszavetette lábsérülése miatt tartott kényszer pihenője…” –, és az érthetetlen döntés után Turay a döntő reggelén nem vállalta a játékot. Hivatalosan persze nem erre hivatkozott: „A délelőtt kellemetlen meglepetést hoz: Turay fáradtságról panaszkodik! Szombat este, amikor a kapitány kihirdette az összeállítást, mit sem szólt róla. Akkor sem beszélt fáradtságról, amikor mi beszélgettünk vele szombat délután meglehetősen hosszasan. Csak az esti sétán szólt először. Úgy látszik, közben sokat gondolkodott róla. – Kapitány úr – mondotta – erősen fáradtnak érzem magam…” A nemzeti csapatban utoljára 1939. augusztus végén, négy nappal a második világháború lengyelországi kitörése előtt játszott Varsóban. A Hungáriát a zsidótörvények miatt 1940 nyarán feloszlatták, az akkor még sportújságíróként dolgozó későbbi színpadi szerző és humorista, Tabi László éppen ebben az évben írta meg a 35 éves Turay „regényes életrajzát” Én, Suttyó címmel – a Népsport a klasszis 1963-as halála után folytatásokban közölt belőle részleteket.

Turay a szégyenletes feloszlatást követően is hű maradt a kék-fehér színekhez, s egy ideig még szerepelt az MTK amatőr csapatában. Amikor az is feloszlott, egy csepeli üzem együttesében még pályára lépett néhányszor, majd Újvidékre szerződött, visszavonulása után alacsonyabb osztályokban belekósolt az edzői munkába is, de abban nem lelte túl sok örömét. Mindössze 58 évet élt, Tabi könyvéből kiderül, hogy a gyomrával már fiatal korától sokat bajlódott. „Liftre jár a gyomrom…” – szokta mondogatni.