– Hogy érzi magát Stuttgartban?
– Alapvetően jól, de például amikor szerdán a fiúk a pódiumedzésen a lólengéshez értek, jött egy csúnya mélypont... Az viszont kifejezetten jólesik, hogy úton-útfélen megállítanak, ha a srácok edzenek, mindig odajön hozzám valaki. Érzem a tiszteletet, jó érzés, hogy az, amit alkottunk az edzőmmel, Kovács Istvánnal, nem múlt el nyomtalanul. A hír, hogy nem indulok a világbajnokságon, hamar körbeért, ezt a tényt fájlalja mindenki, viszont annak örülnek, hogy elkísértem a csapatot Stuttgartba.
– Miben tud a társaknak segíteni?
– Azt látom a fiúkon, hogy már önmagában az jó nekik, hogy itt vagyok velük. De talán az sem jön rosszul, hogy bírók sokasága jön oda hozzám – ez egy pontozásos sportág, itt ennek is van jelentősége.
– Közelről is megnézte azért a lovat?
– Igen, odamentem a szerhez, megnézegettem minden oldalról. Különös érzés ez, hiszen tizenkét éve itt rendezték a világbajnokságot, és azóta is voltam itt néhány világkupa-viadalon. Az emlékek fel-feltörnek, de igyekszem ennek az egésznek a jó, a pozitív oldalát nézni. És most még nem is akarok gondolkodni a jövőn. Csak annyi biztos, hogy a világbajnokság után műtőasztalra fekszem, aztán majd kiderül, hogyan tovább.
A stuttgarti világbajnokság versenyprogramja pénteken, azaz ma a nők selejtezőjével kezdődik. A magyar lányok szombaton lépnek a szerekhez.
A 2012-es londoni olimpia bajnoka ITT MESÉLT sérüléséről és a rá váró kihívásokról.