– Mit szólt a gálához?
– Nem voltam meglepve, mert nemrég láttam egy összefoglalót a tavalyi rendezvényről, és már az is nagyon tetszett. Nálunk is osztanak díjakat, kétévente adják át, a kategóriák hasonlóak, de sajnos még nem integráltak. Így nekem külön is nagy öröm volt, amit láttam, ez újabb ajtókat nyitott ki számomra a lehetőségek terén, és új látásmódot hozott, szeretném az itt tapasztalt szemléletet otthon is meghonosítani. Ja, és a producer remek volt!
– Kinek vagy minek köszönhetjük a látogatását?
– Az elsődleges oka a remek kapcsolat a Magyar Paralimpiai Bizottsággal: a meghívása nagyon fontos volt számomra, amiként az is, hogy más nemzetekkel tapasztalatokat cseréljünk, információkat osszunk meg egymással. És persze Budapestet látni ugyancsak vonzó lehetőség volt.
– Hogy tetszett?
– Csodás város. Nekünk most kissé hideg, de jutott idő néhány fontos és szép helyet megtekinteni. Az emberek nagyon kedvesek, úgyhogy úgy tervezem, vissza fogok még térni ide egy másik alkalommal.
– Talán nyáron? Akkor itt sincs hideg.
– Igen, jó ötlet!
– Előzőleg mennyire ismerte a sportolót, akinek csütörtökön díjat adott át?
– Az év fogyatékos női sportolója volt ő, előtte adódott lehetőségem egy kicsit beszélgetni vele, és nagyon boldog voltam, hogy épp Dubaiban aratta pályafutása eddigi legnagyobb sikereit, ott, ahol én is élek. Úgy gondolom, ez a világbajnokság szép és sikeres karrier kezdetét jelentette Lucának.
– Látta esetleg versenyezni is ott?
– Valószínűleg a verseny ideje alatt nem, bár én voltam a versenyigazgató. De az eredményhirdetésen volt szerencsém látni, meg azt is, amikor a magyar zászlót felhúzták. Nagyon boldog és büszke vagyok, hogy ott lehettem és láthattam, mert már nemcsak magyar, hanem nemzetközi szinten is eredményes sportolót tisztelhetünk a személyében. Egyébként tavaly rendezték a speciális olimpiai világjátékokat Abu-Dzabiban, ahol a magyar labdarúgó-válogatott és a kosárcsapat is nyert, örömmel tölt el, hogy az is a mi országunkban volt.
– Nagyon aktívak a rendezés terén: paraatlétikai világbajnokság, speciális olimpiai világjátékok...
– Igen, keményen dolgozunk a régiónkban, hogy fejlődjön a fogyatékkal élők sportja a kontinensen. Törekszünk arra, hogy minél több ilyen nagy versenyt rendezzünk meg, mert úgy gondoljuk, nemcsak a mi országunkra, hanem az egész földrészre, tehát a többi nemzetre is hatással lehet ez. Nem csak szűk léptékben gondolkodunk, és reméljük, ebből más országok is ihletet merítenek, hogy fejlesszék a paralimpiai mozgalmukat.
– Hogyan került kapcsolatba a sporttal?
– Magam is versenyző voltam, az atlétikával kezdtem, diszkoszvetéssel, aztán váltottam a kedvenc sportágamra, az asztaliteniszre. Annyira jól nem ment, hogy paralimpiára is eljussak, de számomra nem is annyira maga a versenyzés volt a meghatározó, hanem hogy példát mutassak az embereknek, hogy a sport milyen jó hatással tud lenni mindenkire.
– Egy sportvezető esetében mindig fontosak a tervek. Jól gondolom, hogy önnek is kész a koncepciója a jövőre nézve?
– Ázsiában nagyon erős stratégiai tervünk van a következő négy évre. Számokon, statisztikákon alapszik, és a célja, hogy növeljük a sportolók létszámát, illetve minél inkább előtérbe helyezzük őket. Fontos célkitűzésünk, hogy a fiatalokat is bevonjuk, az ő sportolói lehetőségeiket is fejlesszük, hogy az ázsiai parajátékokat még meghatározóbbá tegyük, hogy még több partnert és szponzort tudjunk találni, bevonzani. És persze növelni a jó edzők számát, mert az ilyen általában ki tud nevelni legalább egy bajnokot. Így aztán szeretnénk minél több lehetőséget biztosítani arra, hogy mindenki, aki a parasportban dolgozik, szakemberek, bírók, önkéntesek egyaránt minél nagyobb tudással rendelkezzenek, mert az oktatás ugyancsak fontos pillér. Négy nagy központunk van, ahol ezeket meg tudjuk valósítani. És ugyancsak nagyon fontos eleme a stratégiai terveimnek a médiával való minél szorosabb együttműködés, ezen is sokat dolgozunk, hogy a különböző vonalakon megtaláljuk vagy erősítsük a kapcsolódási pontokat.