Péni: Már nincs fontosabb, mint az olimpiai felkészülés!

– Kezdjük a kellemetlenebb részével: mi történt a vasárnapi csapatversenyen, amitől mindenki újabb magyar érmet várt, de végül csak ötödikek lettek?
– Egyfelől nem tett jót a verseny előtti malőr, nem optimális helyzet, ha azon kell izgulni, kizárnak-e bennünket, vagy sem, másrészt részemről a fáradtság is hozzájárult ahhoz, hogy nem végeztünk. A csapatviadalt megelőző két napot reggeltől az esti döntőkig végigversenyeztem, amit az Eb utolsó napján már éreztem – válaszolta a Nemzeti Sportnak Péni István, aki mindkét olimpiai számban érmet nyert a wroclawi 10 méteres Európa-bajnokságon: egyéniben arany-, vegyes párosban ezüstérmes lett. – Nemigen tudtam pihenni szombatról vasárnapra, hiába igyekeztem időben lefeküdni azután, hogy megünnepeltem kicsit az aranyérmet, hajnali kettőig nem tudtam elaludni. De nem vagyok elkeseredve a csapatverseny miatt, mert sikerült elérni, amiért Lengyelországba utaztunk.

– Eredményével kisebbfajta tehertől is megszabadult, az elmúlt években gyakran hallhatta: szépek a világkupasikerek, de ideje lenne olimpiai számban Eb-n, vébén is „villantania”.
– Ez kicsit zavart, ugyanakkor én is ezt vártam el magamtól, és miután benne volt már egy ideje a levegőben, az edzőmmel, Kissné Oroszi Edittel biztosak voltunk abban, hogy egyszer sikerül. Már az előző évet is az jellemezte, hogy azokat a versenyeket, amelyeket nagyon kellett, meg tudtuk fogni. Most is ez történt: célirányos felkészülés eredményeként sikerült hibátlanul versenyeznem.

– Milyen gyakran fordul elő egy sportlövővel, ami az egyéni versenyben önnel, hogy nyolcvannégy lövésből nyolcvannégy tízest lő?
– Nem mindennap történik ilyen, sőt, ha hozzávesszük, hogy még a próbalövéseimben sem volt kilences, még inkább kivételes alkalom.

– A hibátlan teljesítmény mögött egyfajta flow-állapotot kell keresni?
– Ritkán adatik meg, hogy kényelmesen, úgy tudjon versenyezni az ember, hogy azt érzi: magától megy minden – nekem nem is igen volt meg ez az állapot. Akadtak nehezebb részei a napnak, amikor gondolkodni kellett, és amikor szükség volt egy-egy váltásra ahhoz, hogy a kisebb tízesek után újra nagyok következzenek – a győzelem jelentős részben köszönhető annak, hogy ezekből a helyzetekből mindig pozitívan tudtam kijönni. Szóval dolgozni kellett azért az aranyért, de nem kellett megszakadni a munkában.

– A döntőben mikor érezte meg, hogy a kezében van az arany?
– Ebben bíztam az elejétől a végéig. Az első öt lövés – amellyel a legjobb háromba kerültem – megerősített abban, hogy jobb formában vagyok a döntős mezőny többségénél, onnantól mást el sem tudtam képzelni, mint hogy éremért küzdjek. A negyedik helyről vágtam bele abba a szakaszba, amely a dobogós helyekről döntött, higgadtan folytattam, lőttem egy 10.9-et, egy 10.8-at és egy 10.7-et, amellyel az élre ugrottam. Onnan már csak az aranyérem volt a cél. Előfordul, hogy a biztos éremszerzés tudatában túlzottan is megnyugszik az ember, ami után könnyebben hibázik, én ezt most nem engedtem meg magamnak.

– Említette: célirányos felkészülés eredményezte a sikert. Ezek szerint az olimpiai felkészülését is háttérbe szorította azért, hogy végre Eb-t nyerhessen?
– Igen, erre a versenyre külön felkészültünk. Az elmúlt hetekben csak légpuskával tréningeztünk, ami nálam szokatlan, én a téli időszakban is párhuzamosan szoktam edzeni az ötven és a tízméteres számokra. A jól összeállított programban elegendő idő jutott a pihenésre, a lövészetre és a fizikai edzésekre is, emellett kihagytam azokat a versenyeket, amelyeket noha korábban rendre megnyertem az év elején, nem adtak hozzá semmit egy sikeres Európa-bajnoki szerepléshez, sőt. Most inkább külföldön pihentem, és szerintem ezek a változtatások és apróságok is hozzátettek az eredményességhez.

– A másik érmét az olimpiai programban először Tokióban szereplő vegyes párosban nyerte. Ebben a műfajban mi szükséges a sikerhez?
– Nagyon örültem az ezüstéremnek is, egyfelől mert Tokióban is lőni fogom ezt a számot, másfelől mert Dénes Eszterrel első magyar párosként tudunk nemzetközi versenyen dobogóra állni. Eszter rendkívül tehetséges, és fantasztikusan versenyzett. Élmény volt átélni a klubtársammal közös sikert. Ebben a műfajban szerintem az a legfontosabb, hogy bízzunk a partnerünkben, mert ha tudjuk, hogy a társunk képes nagy nyomás alatt teljesíteni, és hogy a végsőkig fog küzdeni, bármi történjék is, megéri az utolsó lövésig harcolni.

– Eb-győzelmével egy terhet letett, de felvett egy másikat: esélyesként számolnak majd önnel Tokióban is.
– Most már nincs fontosabb, mint az olimpiai felkészülés. Ami az esélyeket illeti: úgy vélem, eddig is számoltak velem, de sportlövészetben nincsenek kiszámítható eredmények. Egyik sikerből nem következik a másik. De tizenegy éve azért dolgozom, hogy egyszer egy olimpián majd eredményesen szerepeljek. Mindent megteszek, hogy ez már Tokióban sikerüljön.