Száz éve született a magyar származású golflegenda

„Lendíts könnyedén, üss keményen!” (Swing easy, hit hard!) – így hangzott Julius Boros, azaz Boros Gyula ars poeticája, és mi sem természetesebb, mint hogy ez lett önéletrajzi könyvének címe is. Szülei másfélmillió honfitársukkal együtt „tántorogtak ki” Amerikába az első világháború előtt, Gyula öt testvérével egyetemben 1920-ban már ott született. A Connecticut állambeli Fairfieldben ma is nagy becsben tartják az emlékét. Középiskolás korában inkább baseballozott, húszas éveiben pedig az amatőr golf mellett az Aluminium Company of America könyvelőjeként dolgozott, és már elmúlt 29 éves, amikor 1949-ben profinak állt. Előtte azonban történt egy s más a világban. Boros a negyvenes években az amerikai légierő egészségügyi háttérintézményeiben dolgozott, a frontot megúszta, ahogyan utóbb fogalmazott: „Laboratóriumi technikusként nyertem meg a háborút…”

Egyszerre lassú és gyors, írták róla, hiszen rendkívüli türelemmel állt oda az ütésekhez, amelyeket azonban a maga ideális 183 centijével és 91 kilójával („Moose”, azaz Jávorszarvas volt a beceneve…) hihetetlen sebességgel indított meg. Kifinomult technikáját nem győzte csodálni a világ, különösen a bunkerből, a homokcsapdákból volt elemében, ezeket a helyzeteket valószínűtlenül biztos kézzel oldotta meg. Ennek eredményeként nyerhetett három major tornát, amelyek közül az elsőre (1952, US Open, Dallas) nem is kellett sokat várnia. Boros ekkor 4000 dollárral lett gazdagabb, de amikor 11 évvel később is nyert a Massachusetts állambeli Brookline Country Clubjában, már 17 500 dollár (az első helyezettnek járó 16 ezer és a hármas holtversenyt követő szétütésért járó bónusz 1500) landolt a bankszámláján. Az sem véletlen, hogy a Hivatásos Golfozók Szövetsége (PGA) 1952-ben és 1963-ban is őt választotta az év legjobbjának.

A golfból már az ötvenes-hatvanas években is kiválóan meg lehetett élni (Boros 1952-es és 1955-ös profi világbajnoki címe például egyaránt akkoriban rekordot jelentő 50 ezer dollárt ért – mindkét évben ő vezette a kereseti listát), nem véletlen, hogy a szegény bevándorlók gyermeke Floridában irigyelt egzisztenciát épített ki felesége, a csinos szőke légiutas-kísérő, Armen Christine Boyle és hét gyermeke (négy fiú és három lány: az első házasságából született Nick, továbbá Julius Jr., Gary, Guy, illetve Joy, Gay és Jody) számára. Boros 1955-ben, a harmadik randevújuk után vette feleségül a nála 11 évvel fiatalabb Arment, és a golfozó 1994-es haláláig éltek együtt a legnagyobb harmóniában. (Első felesége, Ann „Buttons” Cosgrove 1951-ben tragikus módon szülés közben életét veszítette, a gyermeket, a kis Jay Nicholas „Nick” Borost azonban sikerült megmenteni.)

A US Openen további kilencszer zárt a legjobb tízben, háromszor a dobogón, a Mastersen hét top tízes helyezésből az 1963-as harmadik hely emelkedik ki, míg a PGA Championshipet a Texas állambeli San Antonióban, a Pecan Valley Golf Clubban tizenegyedik próbálkozására, 1968-ban nyerte meg. Mögötte két nagyágyú, Bob Charles és Arnold Palmer végzett – az utóbbinak ez maradt az egyetlen major tornája, amelyen sohasem sikerült győznie. Boros az első fordulóban még nem volt a tízben, de fokozatosan jött fel, a harmadik helyről kezdte a mindent eldöntő negyedik kört, amelynek végén fantasztikus 69-cel jött le a gyepről, és a dicsőség mellé akkoriban kolosszális 25 ezer dollárt (150 ezer volt az összdíjazás) is kasszírozott. Ekkor negyvennyolc éves, négy hónapos és 18 napos volt, a PGA Tour történetének legidősebb győztese, és a négy nagy torna bajnokai közül az is maradt mind a mai napig. Ide tartozik, hogy éppen az 1968-as PGA Championship után döntöttek úgy a profik, hogy a klubok által gründolt tornák helyett a saját kezükbe veszik a sorsukat, az év decemberében indult el a mai formájában a PGA Tour, és szolgált később mintául például a teniszezőknek is. (Itt a férfiak 1972-ben alapították meg profi szervezetüket, az ATP-t, 1990 óta hívják ATP Tournak a világot behálózó versenyrendszert.)

Julius Boros négyszer volt a tagja az amerikai csapatnak a Ryder-kupán, és mind a négyszer (1959, 1963, 1965, 1967) sikerült is nyernie. Az amerikaiak és a britek közötti nagy presztízsű páros meccset 1923 óta kétévente rendezik meg (1973 és 1977 között a britek oldalán az írek is szerepet kaptak, 1979-tól pedig az európai válogatott az egyik résztvevő), 1999-ig a páratlan, azóta a páros években, váltott helyszínekkel. Boros Indian Wells, Atlanta és Houston mellett 1965-ben Angliában, a southporti Royal Birkdale Golf Clubban is győztes csapat tagja volt, 1961-ben nem hívták be az amerikai együttesbe.

A US Openen 1986-ban a 43 éves Raymond Floyd döntötte meg néhány hónappal Boros 1963-as korrekordját, amúgy pedig a magyar származású sztár 1973-ban végképp minden idők legidősebb nagy bajnoka lehetett volna, a US Openen a negyedik fordulóban a 10. lyuk után még vezetett, a végét azonban elrontotta, és „csak” a hetedik helyen zárt.

Jól elvolt a nagy amerikai pályákon, nem szívesen repülte át az óceánt, mindössze egyszer, 1956-ban ragadott ütőt az angol The Open Championshipen, amelyet az év júliusában Hoylake-ben, a Royal Liverpool Golf Clubban rendeztek meg. Ez volt az egyetlen angliai major torna, amelyen Julius Boros elindult, de csak 15. lett.

Olyan volt, mint a jó magyar bor, a korral csak egyre érettebb lett. Idős korában a szeniortornákon villogott, mivel ezeket a hetvenes években már közvetítette a televízió, elegáns stílusával és megnyerő személyiségével rengeteget tett a sportág népszerűsíté-séért. Magától értetődő volt, hogy Julius Borost 1982-ben beiktatják a Golf Hírességek Csarnokának tagjai közé.

„Emlékszem, amikor még a labdákat szedtem a pályán, órákon át figyeltem őt, hogy milyen könnyedén játszik” – mondta róla fia, Guy, az egyetlen a családban, aki szintén sokra vitte golfozóként. A ma 55 éves Guy Boros 1986-ban lett profi, több kisebb-nagyobb siker mellett 1996 augusztusában megnyerte a Greater Vancouver Opent, és ezzel a PGA Tour történetében a harmadik fiú lett, akinek az apja is győzött a profi sorozatban. A major versenyeken már nem övezte akkora dicsfény, mint édesapját, bár a három amerikain többször rajthoz állt.

Amikor a még aktív, de már az ötvenedik évén túl járó Juliust arról faggatták, hogy mikor méltóztatik visszavonulni, a legenda csak ennyit mondott: „A golf és a horgászat az életem, mindkettő abbahagyhatatlan…”

Az élet viszont nagy rendező, Boros is stílszerűen halt meg – ahogyan Lóránt Gyula, az Aranycsapat centerhalfja Szalonikiben a kispadon, Julius Boros a Fort Lauderdale-i Coral Ridge Country Club golfpályáján Floridában, 74 évesen. Sokat rakoncátlankodó szíve 1994. május 28-án állt meg, az egykori nagy bajnok beesett a golfkocsijába egy fűzfa alatt, néhány méterre kedvencétől, a 16-os lyuktól.