Korábban már gyalogoltam ötven kilométert, és, mint mondtam, a felkészülés során sok hosszút is futottunk, így engedéllyel elindultam a Népstadionban rendezett tizenkét órás futóversenyen, amelyen sikerült százhuszonhat kilométert teljesítenem a gyalogló edzéseknek hála. Ekkor kaptam rá igazán az ultratávokra, de akkoriban ez nem volt olyan könnyű, mint most ezt kimondani, mivel munkaidő-kedvezményes sportolóként nem mindenről én döntöttem, ráadásul utazni sem volt egyszerű. Évente egy külföldi versenyen indulhattam, illetve hazai Duna-menti Szupermaratonin. Szóval, így kezdődött valahogy hosszútávfutó-pályafutásom.
Később inkább a többnapos versenyek tetszettek, kezdtem kipróbálni magam az igazán nagy futásokban. Kétezer kilométeren és ezerháromszáz mérföldön világcsúcsot futottam, majd ötezer kilométeren – ez a táv a világ leghosszabb futóversenye – futottam újabb világcsúcsot, és bevallom, ezekre a teljesítésekre különösen büszke vagyok. Itt van még a sorban a Trans America-győzelem, és a kétezres évben teljesített Országfutás is, ami a leghosszabb pihenőnap nélkül lefutott táv a húszezer-huszonnégy kilométerrel.
A teljes interjút elolvashatják a csupapsort.hu weboldalon.