Páros interjú: katonasportolóink két fronton is küzdenek

INTERJÚ KRIZSÁN SZABOLCCSALINTERJÚ KRIZSÁN SZABOLCCSAL

– Az élsportot szép csendben befejezte, a sportszázadtól azonban nem szakadt el, sőt fontos feladata lett az egységben.
– A sportszázad századparancsnokaként megtiszteltetés, hogy olyan versenyzőkkel foglalkozhatok, akik nemzetközi szinten is eredményesek sportágukban. A sport és a katonaság között erős a párhuzam, mindkettőt jellemzi a kitartás, a bajtársiasság, a hazaszeretet és az összetartás. A 2016-os olimpiát követően átestem négy vállműtéten, ezt követően még sikerült újra beverekedni magam a válogatottba, de fizikailag már kevésbé bírtam a sorozatterhelést és a fogyasztást. Néhány jelentősebb nemzetközi eredményt még sikerült elérnem, de rá kellett jönnöm, hogy a testem már nem alkalmas rá, hogy azon a szinten teljesítsen, ami igazán motivál.

– A sportszázad parancsnokaként milyen új feladatai lettek? Milyen érzés úgymond nem a sport által szolgálni a hazát?
– Főbb feladataim közé tartozik a katonasportolói állomány személyügyi, logisztikai, pénzügyi és ellátási hátterének koordinációja, továbbá az állomány részvételének tervezése, szervezése a honvédségi feladatokban. Kihívásokkal teli munka, de a sportban megszerzett képességeimet jól tudom kamatoztatni, illetve egyszerre foglalkozhatok azzal a két dologgal, amit nagyon szeretek. Nagy motivációt ad, hogy a sportból, a „komfortzónámból” kilépve egy másik területen is bizonyíthatok, katonai vezetőként is sikereket érhetek el.

– Beszélhetünk a konkrét feladatokról? Arról, hogy a sportszázad tagjai milyen feladatokat kapnak, kaphatnak most a Honvédségtől?
– Az állomány tagjai a kiképzésüknek, a felkészültségüknek és képességeiknek megfelelő feladatokat kapnak. Természetesen a szolgálatot megelőzően részt vesznek olyan felkészítésen, amelyen minden szükséges információt megkapnak a megbízatásukhoz. A katonasportolók az MH Altiszti Akadémia által ellátott feladatokból veszik ki részüket, ott alkalmazzák őket, ahol szükség van rájuk. Jelenleg csaknem tíz sportolónk lát el határőrizeti feladatokat a Nógrád megyei magyar-szlovák határon.

– Ha jól tudjuk, ezt önkéntesen teszik.
– A szolgálatra történő berendelés önkéntes alapon történik mindaddig, amíg az Altiszti Akadémiára háruló feladatokat maradéktalanul el tudjuk látni. Szerencsések vagyunk, hogy a sportszázadosaink áldozatkészen vállalják mindazokat a feladatokat, amelyeket a mostani helyzet megkövetel.

– Hogyan lehet megoldani, hogy az edzésmunkára és a szolgálati feladatokra is kellő idő és energia jusson?
– Olyan szolgálati rend kialakítására törekszünk, amelynek keretében minden esetben megfelelő pihenő- és szabadidőt kapnak katonáink. Az északi határon szolgálatot teljesítő katonasportolóknak számos kültéri edzéslehetőségük van a szálláshelyükön, és bizony többen is edzéstervvel érkeztek, amit megfelelően el tudnak végezni a helyszínen.

– Mit gondol, katonasportolóink vállalása mennyire jelent követendő példát?
– Mindenképpen fontos kiemelni, hogy elhivatottságukkal igazi motivációt nyújtanak a társadalomnak. Jelenleg több fronton is igyekeznek helytállni, hiszen ellátják az élsporttal kapcsolatos kötelezettségeiket, egyúttal teljes mellszélességgel tesznek eleget honvédelmi feladataiknak is. A pozitív példa hatására egyre több fiatal választja a katonai életpályát, vagy csatlakozik önkéntesként a Magyar Honvédség állományához. Aki érzi magában a késztetést, hogy tenni szeretne a hazáért, az keresse fel telefonon vagy interneten a Magyar Honvédség toborzóirodáit.

INTERJÚ RÉDLI ANDRÁSSAL

– Ahogy ígérte, amint lejárt az önkéntes házi elkülönítés ideje, katonai szolgálatra jelentkezett. Milyen érzésekkel készült a bevetésre?
– Sosem volt kérdés, hogy menjek és segítsek, ha szükség van rá. A magyar katona azért katona, hogy amikor nehéz helyzetben van az ország, kivegye a részét a munkából. Élvezem ezt a fajta szolgálatot, örülök, hogy tevékenyen részt vehetek egy katonai műveletben, és végre hasznomat veszi a Magyar Honvédség.

– Hol van az állomáshelye, és mi a konkrét feladata?
– Bujákon van a bázisunk, és szentendrei társaimmal a Magyar Honvédség Altiszti Akadémia kijelölt állományának tagjaként a Nógrád megyei magyar-szlovák határon teljesítek szolgálatot. Járőrtevékenységet végzünk, a rendőrök munkáját támogatva őrizzük a határszakaszt.

– Volt már korábbról hasonló tapasztalata?
– Kétezertizenhétben a migrációs válság kezelésében is kaptam feladatot, akkor Hercegszántón teljesítettem szolgálatot. Jól jönnek az ott szerzett tapasztalatok, emellett a szolgálat megkezdése előtt a szentendrei laktanyában is felfrissítettem a tudásomat. A felkészülés részeként a jogi és munkavédelmi ismereteinket éppúgy felelevenítettük, mint a távcső és az éjjellátó használatát, emellett a gépkocsi, valamint saját magam szakszerű fertőtlenítését is megtanultam.

– Időbeosztása bizonyára eltér a megszokottól.
– Így igaz, és nem könnyű hozzászokni: tizenkét óra szolgálatot ugyanennyi pihenő követ, majd tizenkét órányi készenlét után jön az újabb tizenkét órányi szolgálat, miközben nem annyit alszol, amennyit szeretnél, és nem a megszokott időben kelsz és fekszel. Keményebb, mint a sportolói lét. Ilyenkor tudatosul, hogy meg kell becsülni a sorsunkat, és mindazt, amit sportolóként kapunk, viszonzásképpen pedig ahol tudunk, segíteni kell. Bátran ajánlanám a vívótársaimnak a határszolgálatot, ami fizikailag bőven kivesz belőlem annyit, mint amikor a páston ugrálok.

– A fizikai edzések közül is el tud végezni valamit?
– Fekvőtámaszokat kettős céllal is végzek. Amellett, hogy a kondicionáló munka része, felkértek a Honvédség „Maradj fitt!” kampányának promotálására, amelynek keretében arra buzdítjuk az embereket, hogy otthon se hagyják el magukat – a kihívással tízmillió fekvőtámaszt szeretnénk összegyűjteni. A bázisunk – egy honvédségi üdülő – remek adottságú hely, ahol számos mozgásformát lehet végezni, hoztunk magunkkal például kettlebellt és TRX-et is. A katonatársaim mellett nem lehet eltunyulni, régi küzdősportos társaság, a szellemiségünk is hasonló. Magyar hősökről és magyar szentekről szóló könyveket csereberélünk.

– Gyakran megemlíti, a páston is profitálni tud abból, amit katonaként tanul. A honvédségnél hasznát veszi sportolói erényeinek?
– A katonai és a sportolói szervezetek sokban hasonlítanak, és a két létforma hasonló tulajdonságokat követel meg. A nehéz helyzetekben egyébiránt arra is lehetőség adódik, hogy azoknak a kevésbé reflektorfényben lévő sportolóknak az erényeire is figyelem irányuljon, akik most nem a pályán, hanem civilként küzdenek a hazáért. Nekem is jó példa volt a triatlonos Vanek Ákosról olvasni, aki miután alázattal edzett három kemény számra, most a frontvonalon, COVID-os mentőautón teljesít szolgálatot. Tisztelet neki!

– A mostani helyzetben mennyire foglalkoztatja a vívás, az elhalasztott olimpia?
– Most sokadlagos kérdés, mikor, hol és milyen versenyt rendeznek. A legfontosabb az emberi életek megóvása, és az, hogy az utasításokat betartva, odafigyelve magunkra és másokra, egymással összefogva a magyar nemzet megerősödve lábaljon ki a válságos helyzetből.