Birkózás: válogatottunk még nem tudja, mire készül

Néha mindenkinek kell egy kis környezetváltozás – főleg, ha a kellemest össze lehet kötni a hasznossal.

A koronavírus-járvány csillapodása óta, három hete újra együtt edző kötöttfogású válogatott is így gondolkodott, és a héten rendhagyó helyszínen edz: a Bács-Kiskun megyei Bócsán. A kétezer lelkes alföldi községben egy ideje működik már birkózó utánpótlásnevelő műhely – bár arról egyelőre nevezetesebb, hogy innen ered a korábbi francia elnök, Nicolas Sarkozy apai ága –, a hozzá illő takaros, aprócska birkózócsarnokkal, amelynek szőnyege viszont most nem a fiatal tehetségek, hanem történetesen legjobbjaink átmeneti felségterülete.

„A hazai szövetség nagyon jó kapcsolatot ápol az itteni polgármesterrel, Szőke-Tóth Mihállyal, és mivel szeretnék felfejleszteni a birkózást Bócsán, meghívtak, mi pedig szívesen jöttünk – avatott be minket a kötöttfogásúak olimpiai bajnok szövetségi kapitánya, Sike András. – Nekünk is kell a változatosság, hogy ne mindig felváltva Tatán vagy Mátraházán készüljünk, így örömmel mondtunk igent.”

Más szempontból is rendhagyó a bócsai „miniedzőtábor”. Túl vagyunk június közepén, vagyis normális világban legjobb birkózóink most nagyjából az olimpiai felkészülés finisének finisében tartanának – de a normális világtól sajnos messze vagyunk...

„Tény, a járványhelyzet mindent felborított. Három hete kezdtük újra a közös munkát: most inkább a birkózásra helyezzük a hangsúlyt, hogy kicsit visszarázódjunk, de ez a hét is elég kemény volt, látszik a srácokon, hogy elfáradtak – folytatta Sike, hozzátéve, büszke tanítványaira, mert a karantén ellenére kimondottan jó erőállapotban maradtak. – Megmondom őszintén, rosszabbra számítottam... Látszik, hogy a karantén alatt is mindenki szépen csinálta otthon a futást, erősítést, úgyhogy fizikailag teljesen rendben vannak a srácok, ez kellemes meglepetés.”

De hogy mire is készülnek pontosan birkózóink? Nos, ezt még ők maguk sem tudják, így meg azért nem egyszerű.

Egyelőre annyi biztos, hogy a nemzetközi szövetség határozata alapján augusztus 31-ig nem rendeznek versenyeket, de a további menetrend is bizonytalan, miként az is, lesz-e rendhagyó világbajnokság az év végén – erről lásd keretes írásunkat.

„Nyomjuk, edzünk, készülünk – csak éppen azt nem tudjuk, mire – mondta keserédes humorral a csapat legnagyobb klasszisa, az olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok Lőrincz Tamás, aki vb-címvédőként és világranglista-elsőként futhatott volna neki a végül jövőre halasztott tokiói olimpiának, ehelyett maradt a bizonytalanság. Hozzátette, a karanténban legalább annyi jó volt, hogy rengeteget tudott együtt lenni a családjával és két kisgyermekével – birkózni viszont csak a két súlycsoporttal feljebb küzdő öccsével, a vb-ezüstérmes, így már szintén biztos kvótás Lőrincz Viktorral tudott. – Próbáltunk a lehetőségekhez mérten otthon is mindent megtenni, hogy formában maradjunk. Futottunk, erősítettünk sokat, birkózni viszont szerencsétlenségemre csak Viktorral tudtam – bár szinten tartásnak kétségkívül több mint megfelelő volt.”

Érthetően nem repes az örömtől másik világ- és Európa-bajnok klasszisunk, Korpási Bálint sem, aki a nem olimpiai súlycsoportnak számító 72 kilogrammról fogyott le, hogy a kvalifikáción harcba szálljon a kvótáért a 67 kilós ötkarikás kategóriában – egyelőre feleslegesen, ugye.

„Szépen megcsináltam a három hónapos diétámat, hogy aztán egyszerre minden abbamaradjon” – mondta Korpási.

„De nézd a pozitív oldalát: legalább láttad, hogy meg tudod csinálni!” – vágta hátba vigasztalás gyanánt vigyorogva Lőrincz.

Hiába, a humor a bizonytalan időkben is a legjobb orvosság – annak pedig szerencsére ez a társaság sosem volt híján.