Deutsch Tamás: Immár a 2036-os olimpia leendő érmeseit kell megtalálnunk

– Miért a téli sportok alelnöki posztjára pályázik a Magyar Olimpiai Bizottság szombati közgyűlésén?     
– Az MTK harmincnál több sportágban érintett. S noha a többségük a nyári olimpia műsorán szerepel, büszkék vagyunk rá, hogy az elmúlt évek kiemelkedő téli ötkarikás sikerei klubunkhoz is kötődnek: a Pjongcsangban történelmi short track aranyat nyerő váltónak a Liu fivérek MTK-versenyzőként voltak tagjai, s Miklós Edit is a mi egyesületünk képviseletében került be a szocsi csapatba, és lett hetedik lesiklásban. Amikor 2010-ben klubelnökké választottak, az volt az egyik vállalásom, hogy amit tehetünk, megtesszük a téli sportágak „lesajnált kistestvér” státusának megváltoztatásáért. Mégsem ezért pályázom a téli sportokért felelős alelnök posztjára.

– Akkor miért? 
– Schmidt Gábor a sikert sikerre halmozó kajak-kenusok elnökeként kandidál a nyári olimpiai sportágakért felelős alelnöki pozícióra, s úgy éreztem, az a helyes, ha én a téli sportok alelnöki posztjára jelentkezem. Viszont a jövőben inkább „jelző nélküli” alelnökökre lesz szükség, főképp, hogy van több más speciális feladat, amelyhez érdemes hozzárendelni egy-egy elnökségi tagot. Ilyen például a kettős életpálya modell, de a világ néhány innovatív olimpiai bizottsága már azzal is foglalkozik, hogy immár a 2036-os olimpia leendő érmesei is itt élnek köztünk, s érdemes mielőbb megtalálni őket.

– Most még itt van Tokió. Bár a kvalifikáció sem zárult le, vajon gyarapodik-e az MTK olimpiai érmeseinek száma 2021-ben?     
– Hat sportolónk jutott el Rióba, jövőre tíz körül lehet az olimpiai csapat kék-fehér tagjainak száma. Harmincöt olimpiai bajnoki címnél tartunk, legutóbbi érmünket 2012-ben nyertük. Szeretném, ha a 2016-os szünet után Tokióban újra lenne dobogósunk. Az aranycentrikus szurkolói társadalom szerintem megtanulta értékelni az ezüstöket és bronzokat is, összefüggésben azzal, hogy elképzelhetetlenül sok szereplőssé vált az elit szinte minden sportágban.

– Ha már az aranyak: miként élte meg, hogy tavaly februárban a Liu testvérek a Fradiba igazoltak?     
– Vannak kiváló és vannak korszakos sportolók, az utóbbiak között egy kis halmaz a zseniké: ők azok. Természetesen voltak MTK-szurkolók, akik szomorkodtak, hogy a szerződésük lejártával nem nálunk folytatják, s az MTK–Fradi rivalizálás miatt az új klubjuk kiválasztása talán rá is tett erre egy lapáttal, de a többség a fivérek szurkolója maradt. A sporttörténelem sem írható át visszamenőleg: a pjongcsangi aranyat MTK-színekben szerezték, s klubunk örökös bajnokai. Ők is hálásak azért, amit az MTK-tól kaptak, amikor pedig menni akartak, képesek voltunk az egyesületünk érdekein túl más szempontokra is tekintettel lenni.

– Erős éve volt 2019 az MTK-nak: első helyen végzett az olimpiai pontok alapján számított nem hivatalos sportegyesületi rangsorban. Amikor 2010-ben átvette a klub irányítását, ilyen jövőképről álmodott?     
– Annál jóval előbbre tartunk. De evés közben jön meg az étvágy, hogy e ritkán hallott bölcsességet osszam meg a tisztelt olvasókkal. Vannak tervek, amelyeket a bővülő lehetőségek, a hamarabb elért eredmények fényében újraírtunk, s ezekhez képest már akadnak elmaradásaink, de erre csak azt mondhatom: ne feledd, honnan indultál, s ha elérted az eredeti célt, annak tudj örülni.

– Nézzük az indulás számait: milyen örökséget vett át 2010 májusában az akkor éppen letartóztatásban lévő Hunvald György VII. kerületi MSZP-s polgármestertől ?
– Amikor megterveztük a 2011-es büdzsét, a kiadási főösszeg 76 millió forint volt, végül 80-85 millió lett a tényleges kiadás. A bevétel 60 millió körül állt meg, vagyis az örökölt adóssághoz kénytelenek voltunk 20-25 millió forintot hozzácsapni. Ám 2013 óta az MTK költségvetése egyensúlyban van, s jó ideje egymilliárd forint fölötti összegből gazdálkodunk.

– Mindehhez az alapot a sportot stratégiai ágazatként kezelő Orbán-kormánnyal hét éve kötött, 2020-ig szóló, esztendőnként háromszázmillió forintos állam támogatás teremtette meg.     
– A miniszterelnök az MTK 125. születésnapi ünnepségén jelentette be: a többi budapesti nagyegyesületet, a Honvédot, a Fradit, az Újpestet, a Vasast és a BVSC-t egyformán érintő támogatási megállapodást a hat klub közül elsőként az MTK-val írja alá. Büszke vagyok rá, hogy e fél tucat egyesület nevében és érdekében tárgyalhattam a kormánnyal, s megszületett ez a megállapodás. Az említettek azóta is garantált éves állami támogatást kapnak a működésükhöz és létesítményeik fenntartására.

– Összességében tízmilliárd forint fölött költhettek létesítményfejlesztésre. Elegendő-e a jelenlegi infrastruktúra?     
– Az új Hidegkuti-stadion gyönyörűen szimbolizálja mindazon pozitív változást, ami az MTK-nál történt, ráadásul nincs a tulajdonunkban, kezelésünkben, bérleményünkben olyan létesítmény, amely ne újult volna meg. Két nagy fejlesztési elképzelésünk van, amelyet támogat a kormány is: az Agárdról átköltöztetett Sándor Károly Labdarúgó-akadémia budapesti otthonának felépítése a józsefvárosi pályaudvaron, s az MTK Sportpark létrehozása a volt Taurus gumigyár területén. Utóbbi a vizes-jeges sportágakon kívül az összes szakosztályunkat kiszolgálja majd. Remélem, az akadémiai beruházás idén elindul, és jövőre befejeződik, a sportpark pedig 2022-re vagy 2023-ra lehet kész.

– Eddig nem beszéltünk a futballcsapatról, amely kiharcolta a feljutást az NB II-ből.     
– Sajnos az elnökként eltöltött első tíz évem az 1901 óta működő futballcsapat történetének legrosszabb évtizedével esik egybe. Háromszor estünk ki, 2011-ben, 2017-ben és 2019-ben, noha huszonháromszoros bajnokként egy is sok lett volna. A bronzérem, a két negyedik és a nyolcadik hely szépségflastrom, de ennyi kiesés már nem lehet véletlen baleset.

– Kiderült a rendszerhiba?     
– Eddig sem hangoztattam, a jövőben sem teszem, de most elmondom: itthon az MTK futballszakosztálya alakult át elsőként önálló gazdasági társasággá. Így a kilencvenes évek közepétől nem a klubhoz tartozik a labdarúgás, bár a legvérmesebb szurkolóink a tizenhat évig tartó Várszegi-korszakban is sokszor az aktuális egyesületi elnökön kérték számon a kudarcot. Ez azóta sem változott, ám én sohasem akartam olyan klubelnök lenni, aki eltolja magától a futballt. Várszegi Gábor azon három ember egyike, aki a legtöbbet tette az MTK labdarúgásáért. Ám ő is elfáradt, s 2013-ban megvált a csapatot működtető zrt.-től. Hogy a futballvállalat ne a semmibe hulljon, néhány ember, köztük Péter testvérem belépett Várszegi helyére, de csak átmeneti megoldást vállalt. Olyan szereplőt kellett keresni, aki ambiciózus, erősen kötődik a futballhoz és az MTK-hoz, s lát üzleti fantáziát a zrt.-ben. Zakor Sándor anyagi háttere garancia, hogy a csapat az NB I-ben is stabilan működjön, plusz ő a tizenegy élvonalbeli futballvállalat mögött álló tizenegy végső tulajdonos természetes személy közül a legmotiváltabbak közt van.

– Mégis: meddig juthatnak Michael Borisszal?     
– Nem akarom megsérteni a hazai edzőket, de nem véletlen, hogy egy külföldi trénerrel tudtunk szakmailag új időszakot nyitni. Csányi Sándor MLSZ-elnök is beszélt arról, hogy a magyar futball egyik fő problémája a nagyfokú szakmai, intellektuális lemaradás az edzőfronton. Az idei szereplésünk tisztességes, a feljutás mellett a kupában az elődöntőig meneteltünk. Ami a hosszabb távú jövőt illeti: még a tizenkét csapatos NB I-ben sem lehet más a minimális cél, mint hogy az MTK ott legyen az első négy-öt közelében, s a kiesés szele sohase legyintse meg. Úgy látom, a magyar futball is abba az irányba halad, hogy három-négy meghatározó gárda lesz az élvonalban, amely tízből kilencszer elviszi majd a bajnoki címet, s lesz tízévente egy esztendő, amikor más csapat befurakodik közéjük. Reálisan ilyen meglepetésbajnok lehet évtizedenként az MTK.

– Legutóbb 2017-ben kapott újabb öt esztendőre bizalmat az MTK élén. Meddig tervez?     
– Az MTK-hoz erősen kötődő emberként nagy ajándék az élettől, hogy a klub elnöke lehetek. Nem akarok sem álszerény, sem nagyképű lenni, de úgy érzem, a személyes közreműködésem is benne van, hogy mi, MTK-sok úgy érezhetjük: a klubhistória harmadik nagy időszakát éljük. Az első Brüll Alfréd nevéhez kötődik, s utolérhetetlen teljesítmény, majd jött Fekete Jánosé, javarészt a nyolcvanas években. Nemcsak mi mondjuk, hogy újra itt vagyunk, s az MTK megint a hazai sport egyik meghatározó egyesülete. Úgy érzem, elnökként van egy második tíz esztendőre szóló ambícióm és elképzelésem.

– Egyszer azt nyilatkozta, hatesztendősen vitték először MTK-meccsre. Ön miként áll az utánpótlás-neveléssel?     
– Bálint unokám másfél éves, a vírusveszély előtt jó néhányszor járt a Hidegkuti-stadionban. Meccs közben felismerte a pályán az apját, főleg amikor Bence balhátvédként az A-lelátóhoz közel futballozott, bár azt nem értette, miért nem lehet leszaladni hozzá a gyepre. Minden labdát, a pingpongtól a fociig imád és rúg. Viszont az apjával ellentétben jobblábas, így vagy abszolút kétlábas lesz, már amennyiben futballozik, vagy legfeljebb a szintén jobblábas nagyapja nyomdokába lép...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2020. június 20-i lapszámában jelent meg.)