Vívás: újra kontroll alatt – dudáló tehén női tőrözőink edzésén

Maszk, kesztyű és másfél méter távolság – az elmúlt hónapok közbeszédének leggyakrabban használt kifejezései a poéngyárosokat is megihlették, több sportoló is megosztotta a világhálón keringő szellemes megjegyzést, mely szerint a vívás a legbiztonságosabb sport, hiszen tartozéka mindhárom említett védőeszköz.

Humorból a női tőrválogatott integrált – ép és kerekesszékes vívók együttes – szerdai keretedzésén sem volt hiány, ami érthető: a sportlétesítmények kényszerű bezárása előtt két héttel Kazanyban olimpiai kvótát szerző csapat tagjai és a válogatott többi versenyzője alig várta, hogy a karanténból kiszabadulva újra együtt dolgozhasson a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban.

„Valamivel mindig sokkolni kell a lányokat: ez most a fogócskához lesz” – avatott be Ramocsa Gábor, a válogatott fizikai edzője, aki kezében egy fura hangot adó foltos gumitehenet szorongatott, amellyel egymást kellett megérinteniük a versenyzőknek a játékos bemelegítés során. A vívók vették a lapot, korosztálytól függetlenül önfeledt mosollyal kergetőztek, kezükben a dudáló tehénnel.

„Tatán a kondiedzés után nem ilyen arcot vágnak – jegyezte meg mosolyogva Feczer Viktor, a női tőrválogatott vezetőedzője. – Ha lehet ilyet mondani, jót tett a lányoknak a kényszerszünet, mert extra fizikai és pszichés terhelést kaptak több mint egy éven át, most szinte kicserélődtek. Kiváló fizikai állapotban tértek vissza Ramocsa Gábor edzésterveinek köszönhetően, amelyek alapján az önkéntes karantén ideje alatt egyénileg dolgoztak.”

A kvótát megnyerő kvartettből ezúttal csak a csapat pillére, Kreiss Fanni fogócskázott a pástok között, a honvédos Lupkovics Dóra és Kondricz Kata öthetes katonai alapkiképzésben vesz részt, és Pásztor Flóra (Törekvés SE) is igazoltan volt távol.

Miközben Kiss Tibor edző színre lépett és lábmunkát vezényelt, befutott a Magyar Vívószövetség két vezetője, Tamás Henriette főtitkár és Boczkó Gábor sportigazgató is.

„Jó újra látni őket munka közben – mondta a főtitkár, hozzátéve: a folytatást illetően sok még a kérdőjel. – A nemzetközi szövetség állásfoglalására várunk, mihelyst meglesz a nemzetközi versenynaptár, a hazait is újratervezhetjük. Sok tervünk van, ha a körülmények engedik, szeretnénk például a szomszédos országokkal összefogva felkészítő versenyeket szervezni.”

Az edzés folytatásában kulcsszerephez jutottak a kesztyűk, maszkok (sisakok) és a távolságtartás is: a tőrözők beöltöztek, mert következett a konvenciózás, azaz a vívótechnikák gyakorlása.

„Folyamatos mozgás, egyenes kitörés!” – vette át az irányítást Feczer Viktor, akitől megtudtuk, amíg nem tudják, mikorra kell készen állniuk, a vívók fizikai állapotának szinten tartására és a taktikai elemek begyakorlására helyezik a hangsúlyt az edzésmunkában.

Közben Kreiss Fanni csillantotta meg sokoldalúságát, egyik pillanatban teniszlabdával gyakorolva mutatta be páratlan reflexeit, majd kerekesszékbe ült, hogy a szakág világklasszisa, Krajnyák Zsuzsanna munkáját segítse.

„Alig vártuk már, hogy együtt dolgozzunk, mert noha a fizikai edzésekben nem volt leállás, ilyen minőségű munkát, mint a keretedzésen, nem tudtunk végezni – mondta Kreiss az utolsó feladat, a szúrópárnás gyakorlást megelőző pihenőidőben. – Itt azonnal javítják a hibát az edzők, ami nagyon hasznos.”

Az UTE tőrözője már mosolyogva tud beszélni az elmúlt időszakról is, pedig: „Kiborultam az olimpia elhalasztása miatt, két hétig senkivel sem beszéltem. Az igazat megvallva én szeretek minden opcióra felkészülni, így nem vagyok még teljesen nyugodt. Akkor hiszem el, hogy lesz olimpia, ha ott leszünk Tokióban. Már azt se bánnám, ha azt mondanák, itt a csarnokban vívjuk az olimpiát, csak legyen egy pást, amelyen megmutathatjuk, miért küzdöttünk egész életünkben, és bizonyíthatjuk, hogy ott a helyünk.”

Az UTE világbajnoki ezüstérmes és Európa-bajnok tőrözője, Mohamed Aida is bizonyította, semmit sem veszített a lendületéből.

„Szerdán volt az utolsó tanítási nap, amit én jobban vártam, mint a nagyobbik, iskolás lányom... – vallja be a kétgyermekes anyuka. – Kettős érzésekkel zártam le a karanténidőszakot. Jó volt a megszokottnál többet együtt lenni a gyermekeimmel és kiszakadni kicsit a mókuskerékből, ugyanakkor hiányzott az irányított feladatvégzés. Boldog vagyok, hogy végre van kontroll, és újra megmondja valaki, hogy jó-e az, amit csinálok.”