Tokió 2020: jól jön birkózóinknak a halasztás?

A magyar birkózók szemszögéből ég és föld a különbség a 2016-os riói, valamint a koronavírus-járvány miatt 2020-ról 2021-re tolt tokiói olimpiát megelőző felkészülési időszak között.

És remélhetőleg az eredményekben is legalább ekkora lesz a különbség.

Birkózóink számára megnyugtató lehet, hogy már most négy kvótájuk van, hiszen rögtön az első adandó alkalommal, a tavalyi, kazahsztáni olimpiai kvalifikációs világbajnokságon ennyien harcolták ki az ötkarikás indulási jogot. Ráadásul úgy, hogy mindhárom szakág hozott legalább egy kvótát! A kötöttfogásban a Lőrincz testvérek parádéztak, 77 kilogrammban Lőrincz Tamás világbajnok lett, öccse, Viktor pedig 87-ben ezüstérmes, míg a szabadfogású férfiaknál a honosított Muszukajev Iszmail emlékezetes birkózással és bronzéremmel, a nőknél pedig Sastin Marianna immár édesanyaként, 36 évesen ötödik helyével biztosította be pályafutása negyedik olimpiai kvótáját. És ha azt vesszük, hogy lesz még itt jövőre kvalifikációs sorozat is, benne budapesti állomással (2021. március 18. és 21. között), okkal bízhatunk abban, hogy még egy-két kvóta „leesik” a magyar birkózóknak.

Óriási különbség ez 2015-höz képest, amikor a magyar szempontból balul elsült Las Vegas-i világbajnokságon csupán egy kvóta jutott Lőrincz Viktor ötödik helye révén. És bár utána a kvalifikációs sorozatból még összejött szép számú, összesen hét indulási jog, Rio de Janeiróban érem már nem termett, csak két pontszerző hely az azóta már visszavonult Bácsi Péter, illetve Lőrincz Viktor révén – bár utóbbi arcátlanul elcsalt bronzmérkőzése azóta is fájó pont…

Persze, hurráoptimizmusra azért nincs ok, mert a magyar birkózóknak összességében és látatlanban inkább jön rosszul az egyéves halasztás, mint jól, tekintve, hogy egy sikergeneráció „kifutó” tagjai közül többeknek bevallottan a tokiói olimpia lesz, lehet az utolsó nagy dobása, azzal pedig aligha árulunk el nagy titkot, hogy az idő ilyenkor már nem nekik dolgozik.

A talán legnagyobb éremesélyesnek számító, londoni ezüstérmes, jelenleg világbajnoki címvédő Lőrincz Tamás például idén decemberben betölti a 34-et, első és egyetlen női világbajnokunk, Sastin Marianna pedig 38 éves lesz jövő nyáron. Aligha csoda, hogy egyikük sem repesett az örömtől a halasztás hírére, amellett, hogy természetesen tudták, ez az egyetlen megoldás... (És akkor arról még nem beszéltünk, hogy a további kvótaesélyeseink, mint például a két BVSC-s világbajnok, a 37 esztendős Kiss Balázs és a 33 éves Korpási Bálint sanszait sem javítja jelentősen az egyéves csúszás).

Bizakodásra az adhat okot, hogy a már biztos kvóták hatalmas könnyebbséget és megnyugvást adhatnak – főleg ezekben a bizonytalan időkben.

Fizikailag és lelkileg is egészen más ugyanis háborítatlanul készülni egy (jelen esetben kettő…) évet úgy, hogy kizárólag az olimpiára koncentrál az ember a kvalifikációs versenyek darálója helyett, ráadásul úgy, hogy a többszöri, a testet kizsigerelő kínzó fogyasztásoktól is megkíméli magát. Arról nem beszélve, hogy Tokióban már kevesebb induló lesz és kiemeléses rendszer működik majd a birkózóknál is, a világranglista első négy helyezettje erőnyerő lesz, és ne legyen kétségünk, a Lőrincz fivérek például jó eséllyel ott lesznek a súlycsoportjuk top négyesében.

Szóval sokismeretlenes az egyenlet, de ez egyrészt nemcsak a magyarokra igaz, hanem mindenki másra is (hiszen ilyen, kényszerűségből eltolt olimpiára még nem volt példa a játékok újkori történetében), másrészt így is van bőven pozitívum, amibe kapaszkodhatunk. Mármint ha azon az „apróságon” sikerül túllendülnünk, hogy jelenleg semmi sem biztos…

„Az olimpia elhalasztásának hírével járó kezdeti sokkon néhány hét után azért sikerült túltennünk magunkat, de az nem túl megnyugtató, hogy még most is sok a bizonytalanság – magyarázta Lőrincz Tamás. – Próbálunk pozitívan hozzáállni, de hallja az ember ezt a sok nem túl biztató hírt, így meg azért nem egyszerű készülni... Tiszta sor, hogy megvan az újonnan kijelölt jövő évi időpont, de amikor már a NOB-elnök Thomas Bach is olyanokat nyilatkozik, hogy mindent megtesznek, hogy egyáltalán legyen olimpia, az azért sokatmondó. Mindenesetre folyamatosan edzünk, dolgozunk, és bízunk a legjobbakban, ezen túlmenően nem sok mindent tudunk tenni. A célok a halasztástól függetlenül változatlanok: nem titok, hogy nekem például ez a tokiói olimpia lesz az utolsó dobásom, itt szeretnék még valami nagyot alkotni, hogy feltegyem a koronát a pályafutásomra, engem már csak ez motivál!”

„Életünk egyik legfontosabb napján kellene most lennünk”