Evezés: olimpiai álom és világbajnoki cím – két út előtt Galambos Péter

Ugyan a hazai válogatóversenyek sorsa még kérdéses, a nem épp szokványos 2020-as nemzetközi versenyidény a poznani Európa-bajnoksággal véget ért Galambos Péter számára. A koronavírus miatt az egyetlen nemzetközi megmérettetést jelentette a lengyelországi kontinensviadal, ahol végül 5. helyet szerzett a férfi könnyűsúlyú egypárok mezőnyében.

„Nehéz maradéktalanul elégedettnek lenni, persze már azt is értékelni kell, hogy legalább versenyezhettünk – mondta Galambos a Career Sport Management érdeklődésére. – Sokáig bizonytalan volt, lesz-e egyáltalán Európa-bajnokság és ha igen, akkor arra, hogyan tudunk felkészülni. Nyáron ráadásul egy komolyabb vállsérülésem is volt. Ezúttal legalább teljesértékű edzésmunkával érkeztem a versenyre, nem úgy, mint a magyar bajnokságra, ahol egy hetet tudtam edzeni előtte” – tekintett vissza a váci sportoló, aki az országos bajnokságon így is megnyert két számot is.

„Ha csak az eredményeket nézzük, visszalépés és jogosan vagyok azt hiszem csalódott. De ha visszagondolok arra, mennyire egy furcsa év volt ez... ennek csak nyoma volt a szereplésben. Nyerni, meg az elejében végezni csak úgy tud az ember, ha minden összeáll, ha egészséges és a környezetében is minden klappol. Tavaly sikerült, idén voltak extra akadályok – ez pedig összességében az ötödik helyre volt elég. Egyszerre vagyok igazából elégedett is, mivel csak odaértem a legjobb hatba, döntőzhettem, ami önmagában nagy szó. De persze, ha az ember már ott van a döntőben szeretne előrébb és előrébb végezni” – tette hozzá a 34 esztendős evezős, aki 2019-ben Luzernben könnyűsúlyú egypárban lett Eb-győztes.

„Ha visszagondolok a tavaszra, az egész koronavírus-helyzetnek az eleje volt a legnehezebb. Amikor napról napra derültek ki a hírek, hogy ez a verseny is elmarad, az a verseny is elmarad, s hirtelen egy óriási űr keletkezett bennünk sportolókban. Mégis az az alaptermészetünk, hogy folyamatosan versenyezzünk, újra és újra megmérettessünk. Oké, tudtunk edzeni, de mégis mire edzünk? Szertefoszlott minden cél, az egész egy nagy lebegés lett. Kirántották alólunk a szőnyeget. Kellett két-három hét, hogy az ember kimásszon ebből, hogy megtalálja a mindennapi apró kihívásokat, amelyek örömet, motivációt jelenthetnek. Én például elkezdtem a saját korábbi rekordjaimat figyelni, többet futni, mozogni és ott az eredményeimre koncentrálni. Ez segített, de összességében még így is csak arra volt jó, hogy őrlángon égjen bennünk némi tűz” – tekintett vissza a csonka versenyév első részére.

Mivel a könnyűsúlyú egypár nem olimpiai szám, így Galambosnak továbbra is küzdenie kell az olimpiai álmáért – egy kategóriával feljebb. Nem véletlen, hogy a normálsúlyúaknál is ismét egyre többször szerepel. Mint mondja, bár a vírushelyzet miatt szinte minden eltolódott egy évvel az alapcél változatlan.

„Nehéz megmondani, hogy alakulnak a következő hónapok, hogy hol és mikor lehet például edzőtáborunk. Biztos, hogy fogunk készülni idehaza és hogy szeretnénk menni külföldre is, ahol az időjárás több lehetőséget biztosít. Három-négy helyszínterv is van, annak megfelelően próbálunk alkalmazkodni, hogy hol, mikor milyen szabályok lesznek. Örülök, hogy sportolóként ezzel a háttérrel nem nekünk kell foglalkozni, hogy megvannak a megfelelő segítőink. A cél azonban változatlan, szeretnék kijutni Tokióba. Erre több út is előttem áll még. A forgatókönyv ugyanaz lesz, mint idén lett volna. Tavasszal lesz egy válogatóverseny, ahol lezongorázódik, hogy ki milyen egységben indul a pótkvalifikáción, jönnek a kvalifikációs versenyek, egy Eb, és világkupa-versenyek. Szóval – remélhetőleg – lesznek kihívások és célok bőségesen.”

Galambos terveiben a normálsúlyú egypár jelenti a prioritást. Ez a szakág 1896 kivételével minden olimpia programjában szerepelt, vagyis már 27 ötkarikás bajnokot avatott. Ha ez nem jön össze, úgy a hangsúly a könnyűsúlyú egypáré lehet, Tokióban nem rendeznek versenyt a számukra, ám a világbajnoki arany egy jó felkészüléssel elérhető távolságban lehet a számára – mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy egy évvel ezelőtt Linzben csupán egy lépés választotta el tőle. Akkor az olasz Martino Goretti mögött lett ezüstérmes.

„A könnyűsúly lenne számomra a B út. Egy szintén nem könnyű, de szép kihívást jelentő út egy nagy lehetőséggel a végén. Tavasszal eldől, melyik lehet az én utam” – fűzte hozzá elhivatottan a váci kiválóság.