Világhírű magyarok: a mama épp megmenti a világot, a lánya olimpiai bajnok

Amikor Francia Zsuzsanna idén októberben Virginiában kimondta a boldogító igent férjének, Ryan Amosnak, édesapja, Francia Béla köszöntő beszédében viccesen megjegyezte, ha bárkit érdekelne a vakcinahelyzet, most nyugodtan felteheti a kérdését feleségének, Karikó Katalinnak.

A Francia család élete ugyanis mostanság teljes egészében a koronavírus elleni vakcina körül forog, Igaz, ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen Karikó Katalin évtizedes kutatásai, élete nagy története nyert most értelmet azzal, hogy eredményeit a gyógyászat hasznosítani tudja.

A családra szegeződő tekintetek, a fókuszpont most a kétszeres olimpiai bajnok, a pekingi és londoni győztes nyolcasban evező Susan Franciáról, vagyis Francia Zsuzsannáról az édesanyjára helyeződött át, de ezt a korábbi sportoló egy cseppet sem bánja, büszkén tekint a vakcinafejlesztésben óriási szerepet vállaló Katalinra, aki 35 évvel ezelőtt férjével és kétesztendős kislányával, Zsuzsával körülbelül 1200 dollárnyi megtakarított pénzzel érkezett meg és kezdett új életet Pennsylvaniában (ma már ismert a sztori: a pénz a Ladájuk eladásából származott, feketén váltották át, és a kislányuk játékmackójába varrva vitték át a határon).

„Ma már az anyukám a család leghíresebb tagja és nem én. Anyu felülmúlt engem, de egy cseppet sem bánom” – nyilatkozta az NBC-nek a napokban Francia Zsuzsanna, aki csodálatos sportkarriert futott be az Egyesült Államok evezősválogatottjában.

Az idén 38 esztendős Zsuzsanna hat évvel ezelőtt vonult vissza a sporttól. Bár a 2008-as pekingi és 2012-es londoni győzelme után a szíve még dobogott a riói indulásért, de az eszével másként kellett döntenie, 2014-ben egy szomorú beszélgetésen mondta el a szövetségi kapitány Tom Terhaarnak, hogy befejezi a pályafutását.

Az idő, a kemény tréningek, a küzdelmek nyomot hagytak a testén, folyamatos csípő- és hátfájdalmakkal küzdött, vagyis a sikereknek, a nagy győzelmeknek megfizette az árát. Francia Zsuzsanna 2005-ben került be az amerikai válogatottba, és a következő esztendőben a nyolcasuk hihetetlen sorozatba kezdett, 11 egymást követő alkalommal nem akadt legyőzőre a világversenyeken, úgy dominált, ahogy még az amerikai férfi és női kosárlabda-válogatott sem tudott.

Elhivatottsága, amelyet talán éppen a tántoríthatatlanságáról híres édesanyjától örökölt génekben hordoz, a sportban a legnagyobbak közé emelte őt.

„Vágytam Rióba, de a testem kiégett. Minden percét élveztem ennek a tíz évnek a sikerekkel, a kudarcokkal együtt, és annak ellenére nem tudtam már folytatni, hogy imádtam a csapatomat és az edzéseket, amelyek pokolian kemények voltak” – mondta Francia Zsuzsanna, aki átadta a stafétát a fiataloknak, a befejezést követően Kaliforniában telepedett le, és korábbi csapattársával, Kate Bertkóval közösen a Stanford Egyetem evezősprogramjában dolgozott önkéntes edzőasszisztensként.

Bár a korábbi kiváló versenyző úgy tervezte, hogy 2020 végéig mindenképpen folytatja ezt a munkát, júliusban a Stanford Egyetem 11 másik sportág fejlesztési programját is érintve lehúzta a rolót.

Sokkoló és szomorú volt ez a döntés, különösen a sportolóknak, az élet pedig úgy hozta, hogy Zsuzsanna üzletfejlesztési menedzserként csatlakozhatott a vakcinán dolgozó német BioNTech cég munkájához, a vállalat alelnöke természetesen Karikó Katalin.

És hogy mennyire fordít most hátat az evezésnek?

Két korábbi csapattársa, Meghan Musnicki és Caryn Davies a napokban jelentette be visszatérését, szeretnének felkészülni és bekerülni a tokiói olimpián rajtoló nyolcasba.

Egy esztendővel ezelőtt San Diegóban Francia Zsuzsanna is próbára tette magát újra, amikor egy sérüléssel bajlódó fiatalt váltott a csapathajóban, ám míg úgy érezte, a fiatalok könnyedén, lazán eveznek, ő kihajtotta az összes szuszt magából, így a visszatérés már nem szerepel a terveiben.

„A mi sikercsapatunk együtt nőtt fel, nagyon szeretném, ha a fiatalok is megéreznék azt az érzést, ami nekünk jutott a pályán. Nagyon szurkolok a következő generációnak, hogy visszaszerezze a dicsőséget az Egyesült Államoknak.”